-Szóval akkor már egyáltalán hozzám se fogsz szólni? -kérdeztem másnap ebédnél a velem szembe ülőt. Azóta mióta tegnap ott hagyott a szobában hozzám se szólt. Pedig én próbálkoztam beszélgetni vele, de ő csak szó nélkül faképnél hagy. -Pont ezt akartam elkerülni.-mondtam szomorúan.- Draco kérlek, mondj valamit.- könyörögtem neki kétségbe esetten már-már a sírás szélén állva. Nagyon rosszul esik, hogy így leignorál.- Kérlek.- de mint aki nem is hall evett tovább. -hah...-reszketeg sóhajjal álltam fel. Nem akarok előtte sírni.- Haza megyek.-mondtam rekedtes hangon mire persze egyből felfigyelt. Vártam, hogy mondjon valamit, de nem tette csak nézett szemeimbe. Megrázva fejem mentem fel az emeletre összepakolni a cuccaimat. Én így nem leszek itt. Otthon legalább ott van Persy. Így is szinte egész nyáron itt voltam őt pedig teljesen elhanyagoltam, ahogy Pansyt és Blaiseit is. Idegesen dobáltam bele a ruháimat a táskámba néha-néha erőszakosan letörölve egy előtörő könnycseppet.

-Ne menj.-hallottam meg magam mögül egy kétségbe esett hangot.

-Háh...-nevettem fel hitetlenül és fordultam vele szembe.- Mi az most már megtisztelsz azzal, hogy hozzám szólsz?-tártam szét kezeimet és vártam, hogy mondjon valamit, de nem tette. Csak állt ott és nézett.- Tch..hihetetlen.- vettem fel táskám vállamra és mentem el mellette. Az udvaron magamhoz hívtam seprűmet majd vettem egy nagy levegőt és elhagytam a Malfoy kúriát.

***

Hát itt volnánk. A vonat állomás. Persy nagyot nézett mikor sírva estem be az ajtón akkor két héttel ez előtt. Nem mondtam neki semmit, de szerintem sejtette, hogy a szőkével történt valami. Abban a két hétben vagy a történteken emésztettem magam vagy Pansyvel és Blaisevel találkoztam és nekik panaszoltam el hogy "össze vesztem" Dracoval. Nyilván nem a teljes igazságot mondtam el. Vagy pediglen nagybátyámmal voltam ugyanis ő nem hagyott egy percre se magamra csak este akkor tudtam a történteken rágódni. Viszont nagyon aranyos volt, ahogy a nagy fagyos, szigorú Piton professzor próbálja felvidítani egyetlen unokahúgát.

-Akkor a végállomáson találkozunk.- ölelt meg Perselus majd utamra bocsátott. Felvettem magamra a közömbösség és leszarom álarcomat és úgy szálltam fel a vonatra. Minden kabin tele volt, vagy ha volt is valahol egy szabad hely olyanok voltak ott, akikkel én nem akarok egy légtérbe lenni. Végül találtam magamnak egy üres kabint. Pont, mint az első napon. Elmosolyodtam az emlékre hisz ott akkor kezdődött a barátságom Dracoval most pedig nagyon úgy néz ki, hogy vége szakadt. Ismét elkomorultam és úgy bámultam ki az ablakon. A kabin ajtó nyílt, de nem néztem oda. Fejben már szedtem össze hogyan küldöm el azt, aki ide akar ülni.

-Szabad ez a hely?-ereimben megfagyott a vér, ahogy meghallottam az ismerős hangot. Azonnal rá kaptam a tekintetem és nagyot nyelve néztem végig, ahogy bejön és leül velem szembe. Szólásra nyitotta a száját ám a kabin ajtó ismét nyílt. Egy mardekáros másodéves csaj volt.

-Helló! Szaba...-kezdte volna de Draco azonnal félbeszakította.

-Húzz el!-mondta vérfagyasztóan. A kis csaj pedig összerezzenve csukta be az ajtót és ment el. Felhúzott szemöldökkel figyeltem a velem szembe ülőt aki amint rám nézett elmosolyodott.

-Draco Malfoy.-nyújtotta felém a kezét. Kérdőn néztem rá majd mintha csak fejbe csaptak volna esett el. Új lappal akar indítani. Elcsaptam a kezét és mérgesen néztem rá.

-Megérdemelnéd hogy ne szóljak hozzád.-morogtam karba tett kézzel.

-Sajnálom oké. -ült át mellém és vont egy ölelésbe mire én megfeszültem.- Nem tudom miért csináltam amit. Te is tudod, hogy nagyon fontos vagy nekem. szeretlek.-motyogta az utolsó szót, úgy hogy alig értettem.

-Hah..-sóhajtottam és leengedve vállaim simultam bele a fiú ölelésébe.- Én is téged te bolond. Többet ilyet ne csinálj. Szörnyű volt ez a két hét. -csuklott el a hangom.

-Sajnálom.-kezdte el simogatni a hátam.

-Nah végre kibékültetek?-jelentek meg Pansyék. Draco elengedett, de továbbra is szorosan mellettem ült.

-Ühüm.-bólogattam letörölve azt a pár csepp könnyet, ami kiszökött.

-Ah végre. Már elég fárasztó volt Becca hisztijeit hallgatni.-sóhajtott Blaise.

-Nem is hisztiztem!-dobtam meg nevetve egy üveggel, ami pont ott volt az asztalon.

-Áh nem.-rakta vissza a flakont.- Szerintetek Draco miért csinálta? Miért nem keres? Pedig én úgy szeretem.- vékonyította el a hangját és drámaian a homlokára rakta a kezét. Majd hirtelen váltás.- Utálom Dracot! A suliban a közelembe ne merjen, jönni vagy úgy elátkozom, hogy még az unokái is érezni fogják!-dobbantott a lábával. Hatalmas nevetésbe kezdtünk Draco pedig egyből kérdezgetni kezdett, hogy tényleg ezt mondtam e mire én csak nevetve bólintottam. A jó kedvet az zavarta, meg hogy a vonat hirtelen megáll én pedig majd nem Pansy ölébe estem, de drága barátom még időben a derekamra kapott és megtartott.

-Mi volt ez?-nézelődtem.-Miért álltunk meg? -Draco felállt és a kabin ajtót elhúzva nézett körbe majd visszaült mellém.

-Nem tudom.-rántott vállat.

-Valami van oda kint.-tapadt Pansy a vonatablakra.

-Mi van?-kérdeztem

-Felszállt a vonatra.- ült vissza a helyére félve. Nagyot nyelve néztem Dracora aki nyugtatóan megszorította a kezem. A lámpák kialudtak és hirtelen hideg uralkodott el a vonaton. Az ablak jégvirágos lett és az egész légkör olyan nyomasztó lett. A kabin ajtónál először csak egy fekete szakadt ruhaanyagot láttunk majd egy csuklyás alakot. Szó szerint remegtem a félelemtől. A horror filmekben is így kezdődik minden a kurva életbe! A kabin ajtó nyílt én pedig egy apró sikkantás keretében bújtam bele Draco mellkasába, aki egyből át is ölelt. Összeszorítottam a szemem és csak Draco gyors szívverésére figyeltem. Pár perc múlva csak azt érzékeltem, hogy Draco elenged. Kinyitva szemeimet néztem körbe. Az alak eltűnt, de még mindig hideg volt és nyomasztó a légkör.

-Elment. Megnyugodhatsz.-mondta Draco. -Egy dementor volt. Biztos Sirius Blacket keresik.

-Kurvára megijedtem. Azt hittem itt halok meg. -sóhajtottam.

-Nem lett volna rossz halál.-vigyorgott Draco.- a karjaimban voltál. -kacsintott.

-Nos más lányok biztos szívesen vetik magukat a karjaidba és halnak meg ott hisz számukra ez a csúcs ilyen level 100.-forgattam szemet.- de nekem nem.

- uuuu oltás.- nevetett Blaise.

-Nem vicces! - szólt rá mérgesen Draco majd ördögien elmosolyodott.- inkább mesélj mi is van köztetek?-pillantott Pansyre.

-Semmi.-vágta rá barátnőm.

-Még.-mondta Zabini csábosan.

-oh a kis szívtipró.- kuncogtam.

Végül megérkeztünk az állomásra. Mivel esett az eső így esernyőinket kinyitva kicsit félre állva vártuk meg nagybátyámat, aki amint meglátta kis csapatunkat hozzánk sietett.

-Minden rendben volt?-utalt a dementoros esetre.

-Azon kívül, hogy majdnem szívrohamot kaptam, ja minden fasza.- bólogattam.- Geci ijesztő volt az a cucc azt hittem ott halok meg!

-Becca...-sóhajtott.- Kérlek, válogasd meg a szavaid.

-Hah...-sóhajtottam.- most mondjam azt, hogy sperma? -kérdeztem mire Draco elnevette magát, de miután nagybátyám megajándékozta egy gyilkos pillantással elhallgatott.

-Menjünk.-mondta és a hintók felé indult.

-Nem értem mit van úgy oda. A káromkodás a mi generációnkban annyira...alap, elfogadott?-gondolkoztam el.

-Hát ja de az ő idejében nem volt és gondolom fura neki. Kellemetlen.- mondtam Draco.

-Ja, de már igazán megszokhatta volna. Ráadásul tudományos tény hogy aki káromkodik az intelligensebb az átlagnál plusz tudtad, hogy fájdalom csökkentő hatása is van?

-Szerintem ezt nem lehet megszokni.-nevetett fel egy aprót.-Egyébként meg honnan tudsz ennyi mindent a káromkodásról?

-Google-rántottam vállat.

-Go mi?-értetlenkedett.

-Google. Az egy internetes kereső rendszer. Tudod a filmeket is a neten néztük.

-Ja!.-világosodott meg.

-Én mondtam, hogy a mugliknak vannak jó dolgaik csak ez a bujkálás nem kéne.

Beérve az iskolába szokásosan a nagyterembe mentünk ahol meghallgattuk az énekkar előadását.

-Ez kurva jó volt.-pillantottam Dracora miközben tapsoltam.

-Ja.-értett egyet.- most hallgathatjuk majd Dumbledore szövegelését.-fintorgott.

-Isten hozott benneteket idei tanévünk megnyitóján!-kezdett bele az igazgató.-Szeretnék néhány szót szólni mielőtt az íncsiklandozó lakoma megrészegítene minket.

-És aki már most részeg?-motyogtam magamba, de 3 barátom meghallotta és kicsit felnevettek.

-Először is szeretettel köszöntöm....

-Hallottátok hogy Potter elájult a dementor látványától?-kezdett témázgatni Blaise.

-Mi?-vigyorogtam.- Oké én is féltem, de nem ájultam el.

-Na meg ő a nagy Harry Potter.- forgatott szemet Draco.-Na várj.-fordult hátra.

-Sok sikert tanár úr!-mondta mire sokan tapsolni kezdtek és Lupin fel is állt.

-Potter...-szólította meg a Griffendél asztalnál ülőt, de az nem figyelt.- Potter!-szólt megint mire végre ide nézett.- Tényleg elájultál?-kérdezte tetetett aggódással. Blaise imitálta az eseményt, ami elég vicces volt.- Komolyan leestél a székről?-eddig bírta felnevetett.

-Dugulj be Malfoy!-szólt Weasley és visszafordította drága barátját.

-Ugyan akkor örömmel jelentem be, hogy az új tanárotok nem kisebb ember, mint a mi kedves Rubeus Hagridunk.-mutatott Dumbledore az említettre egy taps keretében.-És végül egy kevésbé kellemes hír. Minisztériumunk kívánságára a Roxfort további rendelkezésig szállást nyújt néhánynak az Azkabani dementorok közül. Bevallom, ezt nem tartom örvendetesnek.

-Remek.-mormogtam. Draco rám pillantott majd egyik kezével a hátamat kezdte simogatni.

-A dementorok a Roxforti bejáratait őrzik. Jól lehet biztosítottak, hogy jelenlétük nem fogja zavarni az iskolai munkát nem, árt vigyázni. A dementorok a félelmeitekből táplálkoznak, nem véd meg tőlük se furfang se álruha. Ezért nyomatékosan kérem a Roxfort minden tanulóját. Ne adjatok rá okot, hogy bántsanak titeket. A dementorok természetétől idegen a könyörület.

-Hurrá.-nevetett Pansy.- Tök jó ez az iskola.

-De az öröm! Mindig segít rajtunk. Akkor is ha teljes a sötétség.-mondta és eloltott egy gyertyát.- Mert a sötétséget elűzi a fény.- És vissza gyújtotta waoo.

-Hát ez tök jó.- sóhajtott Draco.

-Gyere a Roxfortba they said. Jó lesz they said. (bocsánat ezt nem tudtam kihagyni xd )

Vacsora után a klubhelyiségbe mentünk. Draco egyből elfeküdt az egyik kanapén épp hogy hagyva egy pici helyet a lábánál. Kapva az alkalmon le is vágtam magam oda mire fiú barátom nézett egy ideig majd fogta magát felült átfordult és fejét a lábamra hajtva feküdt el ismét.

-Most komolyan?-nevettem.

-Nem csak te fetrenghetsz rajtam. Nekem is jogom van hozzá. Nah, simogas.- csukta be szemeit.

-Kapd be mi vagyok én?-akadtam ki.

-Az ember, aki szeret engem úgy, hogy simogat.

-Tch...-pislogtam nagyokat, de azért elkezdtem a haját simizni. Játszadoztam tincseivel miközben a többiek beszélgetését hallgattam. De geci puha a haja annyira jó bele túrni.

-Szerintem Draco elaludt.-kuncogott Pansy.

-Ha te ezt csinálnád velem én is elaludnék.-mondta Blaise.

-Most akkor tényleg nincs köztetek semmi?-kérdezte barátnőm mire nemlegesen megráztam a fejem.

-Én ezt nem veszem be. Tuti volt már valami. Még egy csók se csattant el?-kérdezte Zabini mire nyeltem egyet.

-Khm... nem.-köszörültem meg torkomat mivel hatalmas gombóc keletkezett a torkomba. Draco mozgolódni kezdett majd álmosan ki is nyitotta szemeit.

-Abba hagytad.-mondta rekedtes hangján és megfogva kezemet visszavezette hajába.

-Hát eszem faszom megáll, de komolyan.-akadtam ki ismét.- Nem várhatod el tőlem, hogy egész este itt simogassalak.

-Pedig szerintem elvárja.-nevetett Blaise.

-Álmos vagyok Draco.-nyavalyogtam.- Szállj le rólam.- próbáltam letolni magamról.

-Ahj...jól van.- adta meg magát és felült engem szabaddá téve.

-Thanks god.-sóhajtottam és felálltam.- Pansy te maradsz?-néztem barátnőmre.

-Nem. Menjünk.-állt fel ő is. A szobánkba érve még elmentünk zuhanyozni majd átöltözve pizsamában mentünk aludni.