-Ugyan már Lucius nem vagyunk már gyerekek. -mosolyogtam.

-Még csak ebben a tanévben lesztek 17 évesek, gyerekek vagytok még.-mondta a családfő mire én csak szemet forgattam.

-De apa most komolyan? Bébicsősz?-nézett rá szenvedve Draco.

-Drágám talán..-szólt Narcissa de Mr.Malfoy félbe szakította.

-Nem. Igazából nem is őket féltem, hanem a házat.

-Nem törünk össze semmit eskü!-tettem szívemre a kezemet és boci szemekkel néztem a velem szemben ülőre.

-Hah...rendben.-sóhajtott megadóan.- De ha egy valami is nem úgy lesz, ahogy én azt itt hagyom.-emelte fel figyelmeztetően ujját.

-Oké oké. Nah menjetek a találkozóra.-legyintettem.

- A bébiszittert meg mondjátok le.-mondta Draco.

-Rendben.-mosolygott Narcissa miközben felállt a kanapéról. -Nagyon fogtok hiányozni.

-Csak egy hét.-mosolyogtam.

-Akkor ahogy megbeszéltük.-köszönt el Mr.Malfoy is majd távoztak.

-Fuh...végre elmentek.-sóhajtott Draco mire én csak felnevettem.

-Nah? Mit csináljunk? Van még két hét a suliig abból egy hét csak a miénk.-vigyorogtam.

-Csinálom a popcornt.-pattant fel Draco és ment a konyhába.

-Állítom a filmet.-siettem fel a szobámba.

-Mit nézünk?-érkezett meg legjobb barátom egy nagy tál popcornal.

-Romantikus.-mondtam.

-Nem.-vágta rá azonnal.

-De most miért?

-Mert az olyan kislányoknak való, mint amilyen te vagy. Az ilyesmi a ti érzékeny lelketeknek való én viszont férfi vagyok.- rakta le a tálat az asztalra.

-Vond vissza!-léptem el a Tv-től.

-Ez az igazság.-nevetett.

-Vond vissza vagy esküszöm, megverlek.-fenyegetőztem de ő csak tovább nevetett. Nem vártam tovább neki rohantam azonban arra nem számítottam, hogy simán felkap a vállára. Hiába is ezen a nyáron sokat férfiasodott.

-Ahh tegyél le!-ütögettem a hátát mire ő ledobott az ágyra majd fölém mászva csikizni kezdett.- Ah ne! Ne! Te is tudod, hogy nem bírom!-vergődtem össze-vissza szenvedve, de közben pedig megállás nélkül nevettem. -Neh!-emeltem kicsit a lábam, amíg térdem neki nem ütközött valaminek. Draco azonnal leállt és egy elfojtott nyögés hagyta el száját. Térdemmel sikeresen megnyomtam ágyékát. Csillogó szemekkel nézett le rám én pedig pirulva alsó ajkam beharapva néztem vissza rá. Annyira zavarba ejtő ez a helyzet. Szálljon már le rólam! Szólni akarok, de egyszerűen nem jönnek a szavak. Draco hirtelen hajolt előre és tapasztotta ajkait az enyémekre. Nem mozgatta őket, nem csinált semmit csak ott tartotta. Nagy szemekkel bámultam magam elé egyszerűen képtelen voltam ellökni őt magamtól. Egy apró cuppanással vált el tőlem majd mikor meglátta kétségbeesett tekintetem mintha csak fejbe vágták volna szállt le rólam.

-Becca...én..-kezdett bele.

-Hagyjuk, felejtsük el...-siettem be a fürdőszobába és magamra zárva az ajtót csúsztam le a falap mentén. Miért ver így a szívem? Agyamat egyből ellepték még az utolsó sulis nap emlékei. A barátaink hangja, ahogy azt mondják úgy is össze fogunk jönni. Hevesen verő szívvel simítottam végig ajkaimon, amiken nem rég még Draco ajkai voltak. Nem! Ő a legjobb barátom ez csak...csak a pillanat hevében történt.

***

Miután lenyugodtam és összeszedtem a gondolataimat vissza ki mentem Dracohoz. Az ágyamon ült, kezeivel térdén támaszkodott és arcát tenyereibe temette. Úgy kéne tennem mintha nem történt volna semmi.

-Akkor nézzünk vígjátékot?-mentem oda tök nyugodtan a Tv előtt elhelyezkedő laptopomhoz hogy valami filmet keressek. Draco összerezzent mikor meghallotta, hogy itt vagyok majd kétségbeesetten nézett szemeimbe.- Vagy van egy film, az a baj, hogy ha nem ismered, akiről szól vagy csak így a zenéjét akkor rád nem lesz olyan hatással. Bohemian Rhapsody. Freddie Mercury.-mosolyogtam rá, de ő továbbra is kétségbeesetten és egyben értetlenül nézett rám.

-Becca.-szólított meg, de nem folytatta mondatát. Gondolom, azt várja, hogy én mondjak valamit.

-Figyelj..-sóhajtottam.- Csak egy kisebb baleset volt én nem akarom, hogy ez miatt tönkre menjen a barátságunk.

-Szóval neked ez nem jelentett semmit igaz?-kérdezte kis csalódottsággal a hangjában.

-N-em.-nyeltem egy nagyot. Miért érzem, hogy ez nem teljesen igaz?

-Értem.-sóhajtott.

-De te is csak a szituáció miatt csináltad nem? Az akkori feszültség hatására. Hisz még csak nem is mozgattad az ajkaidat...-motyogtam a végét.

-Miért ha mozgatom akkor más lenne minden?-kérdezi kis csillogással szemeiben.

-Ahj nem tudom.-sóhajtottam szenvedve és leültem mellé az ágyra.- Nem lehetne inkább, hogy soha többet nem beszélünk róla? -néztem rá könyörgően.

-Ahogy akarod.- állt fel és indult meg az ajtó felé.

-Hé hova mész?-álltam fel én is.-Nem filmezünk?

-Most nincs kedvem.-hagyott magamra.