/Halihó babebogyók, ez csak egy pár fejezheted kis könyv lesz, amit z0ey-r -nek ajánlok 😏/

'Mikor lettek Henry vállai ilyen szélesek?' Gondoltam magamba mikor meg láttam a hátát. Már így távolról is másabb volt a kisugárzása. Nem az a kedves, pozitív hanem inkább sötét és vészjósló.

-Dr. Jekyll?-érintettem meg vállát, mire megragadta a csuklóm és hirtelen rám kapta a tekintetét. Sosem fogom elfelejteni azt az őrültséget, amit azokban a rikító kék szemekben láttam. Halvány halálfélelem ütötte fel fejét a testem legmélyebb pontján, mégis elmosolyodtam.-Nem. Ha nem tévedek, ön Mr. Hyde.

Arcáról hirtelen eltűntek az ösztönösség nyomai és átváltott meglepődöttbe. Kicsit jobban megszorított és alig láthatóan közelebb rántott.

-És kegyedben kit tisztelhetek?-kérdezte Jekyll hangjához képest jó egy oktávval mélyebb hangon. Bele borzongtam. Válaszom várva veszélyesen csillogó szemeit enyémbe fúrta.

-Dr. (Név) (Vezetéknév).-mutatkoztam be olyan nyugodtsággal, amilyet ebben a pillanatban magamra tudtam erőltetni. Széles mosolyra húzta ajkait és egy halvány csókot lehelt kézfejemre.

-Örvendek a találkozásnak.-mondta és elengedte a kezem.  Felállt és a másik székhez lépve kihúzta azt az asztaltól. Ilyesztően veszélyes mosolya továbbra is arcán pihent.-Foglaljon helyet.

'Nocsak, milyen udvarias.'

-Köszönöm.-mondtam meglepődve és leültem. Pár pillanat múlva már azoknak a veszélyesen kék szemeknek voltam a rabja. Úgy nézett végig rajtam, hogy szinte éreztem hogy felfal szemeivel így kendőmet összébb húztam dekoltázsom előtt.

'Még hogy udvarias. Egy veszélyes ösztönlény semmi más.'

-Szeretném kicsit jobban megismerni azt a hölgyet, akit Jekyll annyira el akart előlem rejteni, hogy még csak meg se említette.-támasztotta meg állát tenyerén továbbra is engem fürkészve.-Meséljen magáról.

-Hát, mit szeretne tudni?-kérdeztem miközben alig láthatóan jeleztem a pincérnek.

-Például, honnan tudja, hogy ki vagyok.-morogta veszélyesen vigyorogva.

-A levelekből, amiket Dr. Jekyll írt nekem. Mindig is érdeklődtem a kutatásai iránt.-megkaptam a teámat. Itt mindig tudják, hogy mit iszom. Ajkaimhoz emeltem a csészét.-Mindig is érdekeltek az emberi nyers ösztönök. Hiszen maga és Dr. Jekyll egy és ugyan azon személy.

-Ezt hogy érti?-kérdezte kicsit megráncolva homlokát.

-Nem is gondoltam volna, hogy ennyire intelektuális, ahoz képest hogy egy ösztönlény.-mondtam letéve a csészét.-Szóval, ha bele gondol Mr. Hyde, maga az ösztöneire hallgat. Gyorsan elködösödik az agya és olyankor vagy gyilkol vagy közösül, nincs igazam?-kérdeztem a lehető leghalkabban. Nem válaszolt.-Dr. Jekyll viszont a szívére, az eszére hallgat és a társadalmi morálhoz viszonyul.

Kihívóan pillantottam a szemben ülő férfire, aki csak ökölbe szorította kezét, vigyora pedig vicsorgásba váltott.

-Undorodom tőle.-szűrte ki fogai közül. Ismét ajkamhoz emeltem a csészét.

-Nehéz helyzetben lehet, Mr. Hyde.-állapítottam meg, mire ismét rám emelte tekintetét. Éreztem,hogy szinte elégek, abban a tűzben, ami a szemében lángolt.

Folyt. Köv.