-(Név)!-csillant fel Jekyll szeme mikor a kinyitott ajtó előtt én álltam.-ÚRISTEN (NÉV)!-kapott el és húzott magához egy szoros ölelébe. Kuncogva viszonoztam ölelését. Még meg is emelt.

-Henry, tegyél le, tudod, hogy tériszonyom van.-motyogtam kuncogva, ő pedig letett. Mosolyogva fürkészte alakomat.

-Borzasztó rég nem láttalak! Gyönyörű vagy, mint mindig!-mondta széles vigyorral miközben bentebb invitált.

-Jaj Henry!-legyintettem.-Ne akarj zavarba hozni, hiszen már mennyasszonyod van!-mosolyogtam rá.

-Most meddig maradsz?

-Dr. Jekyll! Az ön esküvője miatt tértem haza, szóval ne aggodalmaskodjék!-mosolyogtam miközben pukedliztem egyet.-Jelen leszek a várva várt eseményen.

-Jut eszembe Dr.(Vezetéknév), sajnálom, hogy nem tudtam megjelenni a megbeszélt találkozón.

-De Henry.-pillantottam rá.-Jelen voltál, csak, inkább voltál Hyde, mint Jekyll.

-A FRANCBA HYDE!-fordult a tükör felé.-MÁR NAPPAL IS?

-Oh, neked is jó reggelt Jekyll.-hallottam a tükörből. Kicsit hátra hőköltem.

-Ez egyáltalán nem vicces Hyde!-fürkészte a tükröt továbbra is.-Megmondtam, hogy egyenlőre nem szaladgálhatsz kénykedvedre a városban, és legfőképp nem mehetsz el az ÉN találkozóimra az ÉN testemben.

-Henry. -léptem mögé és érintettem meg vállát. Szemem sarkából láttam, hogy a tükörképe szélesen elmosolyodik.-M..Mr.Hyde?

-Edward, ha kérhetem, Dr. (Vezetéknév). Örvendezik a szívem, hogy újra láthatom.

-Miket mondott neked ez a...

-Igazán,-kicsit magam elé bámulva kerestem a szavakat.- igazán, intelektuális beszélgetést folytattunk le Mr.Hydedal!-mondtam.-Meg is lepődtem, hogy nem olyan primitív és ösztönös, ahogy elképzeltem.

-Intelektuális, mi?-lépett el a tükörtől.

-Egy pillanatra sem pótolt téged.

-Én..nem is ettől félek.-sóhajtott nehezen orrán fentebb tolva a szemüveget, melyet igazából csak olvasáshoz használt.-Nem akarom, hogy rájöjjön...

-Pontosan mire is, Jekyll?-ismét a tükör felől szólt a hang.

-TŰNJ MÁR EL!-Dr. Henry Jekyll nem szokott így kikelni magából, meglepődve pislogtam rá.-Ne haragudj!-köszörülte meg torkát.

-Mikor aludtál utoljára rendesen?-léptem elé egy zavart mosollyal. Leemelte a szemüvegét füléről és az asztalra ejtette, aztán két ujja közé fogta orrnyergét.

-Napját se tudom.

-Mostmár értem miért aggódig annyira érted Lisa.

-Találkoztál Lisaval?

-Igen.-bólintottam kicsit szomorkásan.-És én megértem, hogy mi motivál, de azzal legyél tisztában, hogy nem mindenki érti, hogy miért vagy ennyire zárkózott. Miért vagy ennyire a munkádba burkolózva.

-Ne kombináld túl, mostmár csak..-a tükör felé pillantott.-Meg akarok szabadulni tőle.

-De addig is, megengeded, hogy kicsit kutassak a feje...fejé... szóval szeretném megtudni, hogy mitől is különböztök ennyire, bár, ha az elméletem beigazolódik, akkor lehet, hogy ketten meg tudjuk oldani a világunk problémáit Henry!-néztem rá reménykedve mire csak sóhajtott egyet, mintha már minden reménye elhagyta volna ezzel kapcsolatban.

-Ne álltasd magad. Hyde nem túl beszédes személyiség.

-Azért megpróbálnám, ha nem zavar.-erősködtem, mire csak kedvesen rám mosolygott.

-Te sose adod fel, igaz (Név)?

'A fene egye meg azt a mosolyt, Henry! Úristen (Név), már megint min jár az eszed?! Dr. Jekyll már vőlegény!Hagyd abba!'

Nehezen sóhajtottam egyet és viszonoztam mosolyát.

-Sose voltam arról híres!

~*~^~*~

-Örvendek.-hajolt meg előttem, megemelve cilinderét a férfi. Sötét volt, de a hangból, és vállai körvonalából egyből tudtam, hogy ki az.

-Mr. Hyde.-hajtottam fejet illedelmesen mire megragadta a kezem és egy csókot lehelt a kézfejemre. Az a bódító vigyor ismét megjelent az arcán.

-Hívjon csak Edwardnak.

-Kényelmesebb a Mr. Hyde számomra.

-Csak nem az a tudat izgatja fel, hogy egy idegen legyeskedi körül?-rántott közelebb és szabad kezét derekamra simította.

-Mr. Hyde, maga perverz disznó!-mellkasának feszítve kezem próbáltam eltaszítani magamtól.

-De Dr.(Vezetéknév), maga akart szóba elegyedni velem ismét!-hangjában megjátszott hitetlenkedés hallatszott. Eközben elengedte kezem és így felszabadult ujjait nyakamra kúsztatta. Kék szemei szinte világítónak hatottak.

-Viszont én, nem így értettem.-fordítottam el arcom mely halvány vörös árnyalatot vett fel. Nem sok férfi volt ilyen közel hozzám.

-Hmm.-fogta két ujja közé állam és vissza fordította fejem. Orrom hegye ütközött az övével, éreztem forró lehelletét ajkaim körül.-Olyan ártatlannak tűnik kegyed, olyan tisztának.- formálta lassan a szavakat.-Csak a szemeibe kell néznem.-suttogta ajkaimra.-És azon jár az eszem, hogy miképp mocskolnám be.

Ismét az a széles vigyor. Nyeltem egy nagyot. Éreztem hogy testem megremeg a félelemtől, mégsem éreztem igazán a félelmet.

-Valóban?-bukott ki ajkaim közül.-És miképp tenné ezt?

-Attól függ, mennyire dühít fel, a felesleges locsogásával.-mondta.-Vagy darabokra töröm, vagy csak betöröm, ahogy a vadlovat szokták. Ahogy elnézem, kegyed igen csak incsiklandozó falat lenne szerény személyemnek.

'Méghogy nem valami beszédes.'

-Mr. Hyde, nem tartom jó ötletnek.-kiméten ismét eltoltam magamról, pedig annyira bódító volt közelsége, hogy igen csak vissza kellett fognom magam, nehogy édesen hívogató ajkaira tapadjak.

-Kár, pedig igazán felfalnám. Szinte biztos vagyok benne, hogy azok a kellemes combom, igazán zsenge húst rejtenek.-futtatta végig nyelvét felső ajkán-Viszont ha most megbocsájt,-elengedett, hátrébb lépett és meghajolt.-Elfoglatságom van, és nem szeretek késni. Egy élmény volt kegyed közelében lenni.-vigyorgott, majd hátat fordított, pár hosszú lépéssel pedig, befordult az utcasarkon és el is tűnt szemeim elől.

Lábaim még percekkel a történtek után is eszeveszetten remegtek. Belülről pedig majd' szétszakított az ön undor, hiszen élveztem, amit Hyde tett, és mondott.

'Hyde és Jekyll ugyan azon személy!' Figyelmeztettem magam, miközben ismét a szálló felé vettem az irányt. Próbáltam megnyugtatni hevesen dörömbölő szívemet. 'Hyde és Jekyll ugyan azon személy!'

'Jekyll és Hyde egy és ugyan azon személy!'

Folyt. Köv.