Üveges tekintettel meredtem magam elé és néztem az elhaladó autókat. A lépteim furcsán könnyednek és bizonytalannak tűntek, beletelt egy kis időbe amíg megszoktam. Egyenesen haladtam az utcán, amikor hallottam, hogy valaki rettentően dühösen kiabál. Hátrafordultam és láttam, ahogyan egy autós vörös fejjel szid egy biciklis fiút. 

- Nem tudsz egyenesen menni fiam?!-kérdezte az agresszív vezető.

- Elnézést uram, de én teljesen egyenesen mentem...

- Ugyan! Ne szórakozz velem, te kölyök! Olyan dülöngélve mentél, mintha most jöttél volna a sarki sörözőből.

- Kérem, hogy ne nevezzen részegnek! Nem várhatja el, hogy egy vonalzóval húzott egyenesen menjek. Egyébként nincs a sarkon kocsma!- felelte szegény srác, már kicsit ingerülten.

Otthagyta az autóst és elindult felém, vagyis inkább a járda felé. Hirtelen olyan sajnálat és düh fogott el, hogy muszáj volt hozzászólnom. 

- Öhmm...szia! Láttam, hogy az előbb mi történt. Az a férfi biztosan nem normális. Az ilyeneket kellene pszichológushoz küldeni.- mondtam nevetve és magam is meglepődtem a lazaságomon. 

- Szerintem rajta az sem tudna segíteni! Most mondd meg nekem. Úgy nézek ki mint, aki részeg?- kérdezte óriásira nyitott csodálkozó szemekkel.

- Ezt így nem tudom megállapítani!-incselkedtem.

- Akkor készülj fel, mert most rád lehelek.

- Hé, erről nem volt szó.

- Kérlek! Legalább te hidd el, hogy nem vagyok ittas.-mondta szinte könyörögve.

- Jó. Legyen, de ne böfögj rám, ha lehet.- nevettem.

Közelebb lépett hozzám és egy aprót lehelt, hogy bebizonyítsa a józanságát. Nem éreztem alkohol szagot, hanem inkább kellemes menta vagy ehhez hasonló illatot. A fiú reménykedve nézett rám és közben nagyon aranyosan oldalra söpörte a haját.

- Nos, a vizsgálat eredménye, hogy Ön nincs ittas állapotban.

- Hahh. Köszönöm rendőrnő. Akkor felszállhatok a járművemre?

- Természetesen, fiatalember.- röhögtem el magam.

Majd hirtelen történt valami. Olyan érzés volt, mintha elporladnék és elhalványulnék. Sikítani akartam, de egy a hang sem jött ki a torkomon. A fiú csak integetett és azt kiabálta, hogy jó utat?! Minden elsötétült előttem és amikor újra kinyitottam a szemem a szobámban voltam. Az egészet csak álmodtam? Ilyen még nem történt, hiszen egész végig én irányítottam a cselekedeteim.

Aztán hirtelen mindent megértettem...a könnyed léptek, a bátorságom. Az egész csak egy álom volt, amiben mindent én irányíthattam. Visszaakartam menni, de tudtam, hogy már rég öltöznöm kellene. Sajnos várnak a szürke hétköznapok, az iskola és persze Anne, a legjobb barátnőm. Ezt el kell neki mondanom.

Magamra kaptam egy narancssárga egyszerű ruhát és kifésültem a hajam. Leszaladtam a konyhába, ami természetesen üres volt, hiszen már mindenki elment otthonról. Kinyitottam a hűtőt, de semmi ehetőt nem találtam. Elindultam kifelé az ajtón, amikor eszembe jutott, hogy Anne már rég vár rám a bolt előtt.  Tegnap megbeszéltük, hogy együtt megyünk suliba, de nekem teljesen kiment a fejemből. Gyorsan bezártam a házat és futni kezdtem, közben néztem az elsuhanó autókat, eszembe jutott az álmom. Ott akartam lenni...beszélgetni szerettem volna azzal a fiúval.