Feszengve álltam előttük.
-Nos? -kérdezte idegesen Katniss -Ki vele? Miért kellett botrányt okoznod az élő showban?
-Mert Lovelace ócsárolta a körzetemet. Úgy éreztem, nem hagyhatom. Sajnálom.
-Sajnálod? -De jó, a papagáj is megszólalt -Sérülést okoztál a műsorvezetőnek! Tudod, hogy ezt mit jelent?
-Nem -mondtam -De egyet tudok, mégpedig azt, hogy rohadt idegesítő hogy maga folyton közbeugat.

Amelia hápogni kezdett, Saraphine-on pedig látszott, hogy próbálja visszatartani a röhögést. Katniss azonban nem értékelte túlságosan.
-Ebből elég, Stiles. Ezzel most rossz színben tüntetted fel magad a Kapitólium szemében.
-Engem nem érdekel a Kapitólium -vágtam rá -Sőt, azt sem értem, miért kell egy a nagy valóságshow-szerű felhajtás a viadal előtt, alatt és után.
Katniss sóhajtott egy aprót.

-Tudod, mióta hívják Panemnek az országunkat, Stiles?
-Vagy töriből is olyan jó vagy, mint illemtanból? -vágott közbe Amelia.
-Fogja már be! -Saraphine is becsatlakozott a beszélgetésbe.
-Pontosan száz évvel ezelőtt -adtam választ -mikor Snow elnök hatalomra került.
-Igen. És tudod, honnan ered ez a név?
Megráztam a fejem.
-Panem et circenses -mondta Katniss -latin kifejezés. Azt jelenti, kenyeret és cirkuszt.

Bólogattam, hogy értem. Amelia rámsandított, aztán visszatért körmei nézegetéséhez.
-Ez a mondat Panem alapja. Panem maga a kenyér, ami éltet. És mit gondolsz, hol a cirkusz?
Ekkor végre megértettem.
-A viadal. A viadal a cirkusz.
-Pontosan. Semmi köze a forradalomhoz, vagy a lázadásokhoz, ez egyszerűen olyan, mint az ókori Rómában a gladiátorharcok. Puszta szórakozás az elitnek, ahol a rabszolgákat vadállatokkal zárták egy ketrecbe. Érted már? Ezért vannak a viadalok minden évben. És most te is rabszolga vagy, akit összezárnak vadállatokkal.

Elgondolkodtam. Ezt miért nem tanítják az általános iskolában? Na jó, ez hülye kérdés volt. Meg Katniss ezt honnan tudja? Ha tényleg így van... Akkor véget kell vetni a viadaloknak. Nem igazság, hogy pont a gyerekeket kell öldösni. Sőt, a legjobb lenne, ha nem gyilkolásznának senkit. Ha szimplán csak nem lenne viadal.
-Szóval, akkor megbántad, hogy Lovelace szemét lilára pingáltad, és hogy elferdítetted az orrát?
-Ó, én nagyon -mondtam cinikusan.
Saraphine elmosolyodott, Katniss pedig csak forgatta a szemét.
-Jó, akkor majd átadom neki, hogy nagyon sajnálod.
-Köszönöm.

Katniss kifelé indult, én azonban még utána szóltam.
-Én most mi lesz?
-Eléggé késő van már. Majd holnap délután lesz a pontozás.
Láttam, ahogy Amelia próbál leplezni egy gonosz mosolyt, amit nem tudtam mire vélni.
-És... Az hogy megy?

-Bemész egy bizottság elé, és mutatsz nekik valami harcmozdulatot, vagy valami olyan gyakorlatot, ami hasznosítható az arénában. Aztán ezt pontozzák, és megosztják mindenkivel.
Belém fagyott a következő szarkasztikus megjegyzés.
-És... Lehet még holnap gyakorolni egy kicsit? Odalent az edzőteremben?
-Persze. A holnap délelőtt ezért van. Hogy minél jobb pontod legyen.

Amelia felhorkantott.
-Ha rajtam múlna, akkor erre nem lenne sok esély...
-De nem magán múlik -szóltam rá kicsit idegesen.
-Biztos vagy benne? -a papagáj felemelte nemesebbik felét a kanapéról, és az ajtóhoz ment.
-Most megyek, még el kell kísérnem Mirabellt a kozmetikushoz. Mindig ilyenkorra estére kéri az időpontjait. Csak hát szegényke utál egyedül ott ülni, kell neki egy beszélgetőpartner.
-És ez mégis ki a francot érdekel? -Saraphine dühösen utána intett.

-De fel lett vágva a nyelved, mióta Stilesszal dolgozol, Saraphine. Talán azt akarod, hogy beköpjelek? Elmondjam az anyádnak, hogy rossz a magatartásod?
Amelia különösen kihangsúlyozta az "anyádnak" szót. Saraphine elkomorodott, és elhallgatott.
Ezután a papagáj, mint aki jól végezte dolgát, kiviharzott, ott hagyva a hármasunkat: Katnisst, Saraphine-t és engem.

-Na jól van, Stiles, holnap fontos nap lesz, kell a pihenés -tapsolt egyet Katniss.
Ahogy felálltam, láttam, hogy Saraphine még mindig eléggé komor. Sőt, a komorsága lassan döbbenetbe, majd ijedtségbe csapott át. Ennyire megijesztette volna az, amit Amelia mondott? Majd holnap megkérdezem.
Elvonultam a szobámba, és ledobtam magamról a vörös ruhákat, majd bementem a fürdőszobába, és megpróbáltam kimosni a hajamból a csodahajlakkot. Valamennyi sikerrel.

Mikor kiléptem a fürdőszobából, hallottam, ahogy Saraphine hisztérikusan magyaráz valamit Katnissnek. Hogy mit, azt nem értettem.
Visszamentem a szobámba, és elterültem az ágyamon. Az jutott eszembe, hogy apáék tutira látták az egészet. És furdal a lelkiismeret, mert tudom, hogy hibát követtem el. De vajon ők mit gondolhattak rólam? Egy darabig még ezen gondolkodtam, aztán elnyomott az álom.

.o0O0o.

-Ébresztő! Stiles! -hallottam, ahogy Katniss kopog az ajtón.
-Mmmhhhmmhm... -morogtam válaszul, és átfordultam a másik oldalamra.
-Gyerünk már -Katniss türelmetlen volt -Vagy azt akarod, hogy bemenjek?
-Nem mered -morogtam alig hallhatóan.
A következő pillanatban az ajtó kivágódott, és Katniss beviharzott. Elhúzta a függönyt, így a napfény egyenesen az arcomra sugárzott.

-Ne már... -nyavalyogtam -Csak öt percet...
-Nincs az a pénz -mondta közömbösen Katniss, majd kinyitotta az ablakot.
-Akkor csak kettőt...
-Negyedóra múlva várlak a reggelizőasztalnál felöltözve.
Egy hatalmas ásítás után felültem az ágyban, és kinéztem az ablakon. Hallottam a tömeget, és akkor realizáltam, hogy ma van a pontozás. És hogy én semmit sem tudok ott bemutatni.

Kiugrottam az ágyból, és kerestem, hogy mégis mit tudnék felvenni. Meg is láttam az egyik széken szépen összehajtogatva egy fehér pólót, egy piros-kék kockás flanelt, egy fekete farmert, meg az elengedhetetlen fehér tornacipőt. Gyorsan felöltöztem, majd kimentem a reggelizőasztalhoz.

Ahogy beléptem, Katniss megállította a stoppert.
-8:46. Ez jobban ment, mint gondoltam.
-Te tényleg lemérted, hogy mennyi idő alatt készülök el?
-Igen -Katniss nem ragozta tovább.
-Egyébként jó étvágyat -tette még hozzá, majd nekiállt reggelizni.
-Neked is -mondtam, majd követtem a példáját.

.o0O0o.

Reggeli lementem az edzőterembe.
Most alig voltak lent, gondolom, a többiek még nem keltek fel, vagy ki tudja. Ami viszont lényeges volt, hogy kiszúrtam Lydiát és Allisont az egyik asztalnál, csendesen beszélgettek, néha-néha felnevetett egyikük. Elindultam feléjük.

-De most úgy komolyan. Szerinted nem helyes? -hallottam Allisont, ahogy hallótávolságba értem.
-De. Kifejezetten helyes. Kár, hogy ezt nem tudja magáról.
-Viszont vedd mondjuk Jackson esetét. Ő is helyes, de pont emiatt van elszállva magától.
-Szerintem az ő esetében nem kell emiatt aggódni -mondta Lydia mosolyogva -annyira kis naiv, persze csakis jó értelemben, meg humoros... Soha nem lesz olyan, mint Jackson.

-Sziasztok -köszöntem rájuk. A lányok kicsit megrezzentek, mintha az imént rólam beszéltek volna.
-Szia, Stiles -köszönt végül Allison.
-Igen, szia -mondta végül Lydia is, kicsit megszeppenve. Úgy döntöttem, nem faggatom őket arról, hogy kiről beszéltek.
-Mit csináltok?
-Lydia megtanít görcsöt kötni egy madzagra -mondta Allison. Lydia fáradt tekintettel sandított az íjászra.
-Megtanítom csapdát állítani, de ahhoz először tudni kell, hogy hova milyen csomót kell kötni. Ezen áll vagy bukik a csapda hatékonysága.

-Szerintem akkor is csak görcsök -motyogta Allison. Lydia forgatta a szemét, én pedig csak nevettem.
-Engem is megtaníthatnál csomót kötni...
-Végre valaki, aki értékel is -mondta Lydia egy kis cinizmussal -Melyiket szeretnéd először megtanulni? A duplacsomót? A tengerészcsomót? A hóhércsomót?
Az utolsóra felkaptam a fejem.
-Hóhércsomó?
-Igen. Várj, megmutatom.
A kezei úgy jártak, mint a szélvész, még Allison is ámulattal nézte munkásságát.

Egy kicsivel később Lydia feltartotta a kötelet.
-Add csak a kezed -nyúlt felém. Óvatosan odanyújtottam. Lydia egy gyors mozdulattal ráhúzta a hurkot a csuklómra, meg egy kicsit meghúzta a kötél végét.
-Azta -nyögtem ki, mikor éreztem, ahogy a kötél rászorul a csuklómra.
-Na, megtanítsam?
-Kérlek -mondtam, még elhűlve.
-Légyszi nekem is mutasd meg -csatlakozott Allison is.
-Hát, akkor csak csináljátok, amit a mester -Lydia mosolygott.

.o0O0o.

Néhány órát eltöltöttem odalent a lányokkal, és csomó mindent megtanultam. Értitek, csomó mindent... Lényegtelen. Végre úgy éreztem, hogy fel tudok mutatni valamit.
Allison megpróbál megbarátkoztatni az íjjal, de amint meglátta, hogyan tartom a kezemben, inkább gyorsan elvette.
Egész jól elvoltunk, egészen úgy ebédidőig. Akkor Allison elköszönt, ahogy én is. Lydia még maradt, azt állította, hogy ő még nem éhes.

Ahogy a lifthez sétáltunk Allisonnal, egyszercsak megtorpant.
-Figyelj, Stiles -kezdte -Jó fej srác vagy. De tényleg, komolyan nem tudom, hogy téged mi vezetett rá arra, hogy jelentkezz, mert nem tűnsz harcos típusnak. De látszik, hogy küzdesz. Éppen ezért...
Allison ekkor odahajolt a fülembe, és belesúgta: -szívesen szövetkeznék veled az arénában.
Egy pillanatig nem tudtam, mit mondjak. Valaki szövetkezni akár velem? Meg úgy általánosságban... mi van?
Beszálltunk a liftbe.
-Rendben, azt hiszem. Áll az alku.

-Csodás -Allison arcára széles mosoly ült ki -Akkor délután találkozunk. Sok sikert!
Aztán a lift megállt a kilencedik emeleten, Allison pedig kiszállt, és elsétált. Én pedig ott maradtam egy óriási kérdőjellel a fejemben. Kezdem elveszíteni a fonalat. Valami azt súgja, hogy innen senkiben szabadna megbíznom. De mégis...

Lydia, Scott, Allison... Mind olyan korrektnek tűnnek. A gondolatmenetemet az zavarta meg, hogy felértem a tizenkettedikre. A lakosztályba belépve csak Saraphine-t találtam odabent. Ő azonban csak ült ott csendesen, még a mobilja sem volt nála. Eléggé rémülten tűnt.
-Szia -szólítottam meg -Jól vagy?
Saraphine a hangomra összerezzent.
-Oké, egyértelműen nem vagy.
Leültem mellé -Mi a baj?

Saraphine lesütötte a szemét.
-Hazudtam neked -mondta halkan.
-Mármint miről? -összevontam a szemöldököm.
-Amikor a múltamról kérdeztél. Nem az igazat mondtam. Nem teljesen.
-Mire célzol ezzel? -kérdeztem. Ez a nap kezd egyre jobban összezavarni.
-Nem az anyám küldött ide dolgozni. Hanem a hatóságok, érted már?
-Hogy őszinte legyek, egyre kevésbé értem. Mi a baj, Saraphine?

Saraphine felemelte a fejét. Szemében könnyek ültek.
-Stiles, ha Amelia tényleg "visszaküld az anyámhoz", az azt jelenti, hogy börtönbe fogok kerülni. És egyhamar nem fogok kiszabadulni. Ugyanis... -a hangja egy pillanatra elcsuklott -ugyanis én... Megöltem az anyámat.