-Na persze -nevettem fel. Vérfarkasok? Nehogy már...
-Ez nem vicc -mondta komolyan Katniss, mire elkomorodtam. Nem lehetnek igaziak. Ezek csak mesék, amikkel a kisgyerekeket riogatták. Én sosem hittem bennük.
-Igazából már az egész viadal így volt megrendezve.

Nem értettem semmit.
-Az urnába csak azoknak kerültek a neveik, akik... Ilyenek. Különlegesek. Természetfelettiek.
Természetfelettiek, aha. De várjunk. Ez azt jelenti, hogy...
-Akkor Kathy... Ő is...
-Igen -mondta Katniss -Kathy is az.
Olyan volt, mintha lerombolták volna az én kis nyugodt világomat, amiben eddig éltem. Kathy egész idáig hazudott volna nekem? Nem, az nem lehet. És vajon a húgai is...

-És mi ő? -kérdeztem.
-Vérfarkas -válaszolta Katniss -A mi körzetünkben nem nagyon fordul elő más. Az olyan körzetekben, mint az Első, Második, és a többi, mindenfélét találhatsz.
Mintha el lettem volna árulva. Hirtelen nem tudtam bízni Kathyben. Se senkiben. Lehet, hogy a legközelebbi barátaim mind vérfarkasok?
-És... A kiválasztottak mik? -igazából nem voltam benne biztos, hogy kíváncsi vagyok rá.
-Mindenképp tudni szeretnéd? -kérdezte Katniss.
-Igen -mondtam olyannyira magabiztosan, amennyire csak lehetséges volt.

-Hát jó. Sorban menjünk, vagy egyszerűség szerint?
-Ahogy jobbnak látod -vontam vállat. Semmi más reakcióra nem voltam képes.
-Akkor menjünk egyszerűség szerint.
Katniss sóhajtott.
-Derek, Scott, Isaac, Ethan és Liam vérfarkasok.
Na persze. Scott is. De hát ő elmondta volna, nem?
De ekkor hirtelen egy rakás a dolog a helyére kattant a fejemben. A karmolásnyom a nappaliban. Hogy Scott miért tudott megtartani az ablakpárkányból kihajolva.
Ahogy telt az idő, úgy kezdtem fokozatosan realizálni, hogy amiről Katniss beszél, az nem vicc. Úgyhogy az eddig tagadást mutató arckifejezésem lassacskán átalakult... Értetlenné. Aztán komorrá.

-De a vérfarkasok mit tudnak? Ha már természetfelettiek, biztosan vannak olyan képességeik, amik természetfelettivé teszik őket...
-Hihetetlen erő, szupergyorsaság, gyors gyógyulás, látás, szaglás, hallás. Hallják a szívverésed. Így állapítják meg, hogy hazudsz-e. Képesek elvenni mások fájdalmát.
-Gondolom, arra nem nagyon számíthatok, hogy bármelyikük is elvenné a fájdalmam -mondtam egy fáradt nevetés kíséretében. Talán Scott, bár ő se biztos. Nem beszéltem vele a majdnem meghalós eset óta.
Azóta jóformán rám sem néz.

-De várjunk. És a többiek? Ők mik, ha nem vérfarkasok?
-Várj csak -Katniss elővesz egy kis papírt -Azt mondja hogy... Kira egy kitsune.
-Egy kicu mi? -kérdezem értetlenül.
-Kitsune. Róka. Kirának van hatalma az elektromosság fölött, mivel villámkitsune.
Csak bólogatok, és figyelek. Többet amúgy sem tudok tenni.
-Malia egy vérpréri.
-Vérpréri -ismétlem. Ez egyre jobb lesz.
-Igen. Igazából nem sokban különbözik a vérfarkastól, csak Malia teljesen át tud alakulni prérifarkassá.

Szép. Vadállatokkal leszek összezárva. Király.
-Ki van még... Nos ott van Theo. Theo elméletileg egy kiméra, gyakorlatilag nincs nagyobb ereje egy vérfarkásnál. Jackson pedig... Na már most, ő egy igen érdekes eset.
Tehát, ezek alapján nem elég, hogy Jackson egy vérengző vadállat, még a puszta létezése is komplikált. Forgattam egy kicsit a szemem.
-Jackson részben vérfarkas, és részben kanima. Vagyis ilyen... Gyík-ember-izé. -Katniss megvakarta a fejét -A lényeg, hogy Jackson tud több méter hosszú farkat növeszteni, a végén méreggel teli karommal. Ha megsebez, egy időre megbénulsz nyaktól lefelé.

-Vagyis ne menjek Jackson több méteres közelébe.
-Vagyis ne menj Jackson több méteres közelébe.
Katniss elrakta a kis lapot, engem pedig elöntött a kétségbeesés. Egy rakás természetfeletti között hogy élhetnék túl bármit is?
-De ha szupergyors gyógyulásuk van... Akkor szinte nem is lehet őket megsebezni, nem igaz?

Katniss elhúzta a száját.
-Igazából ezt nem szabadna elmondanom neked, de amikor kaptok nyomkövetőt, beléjük ezzel egy időben egy olyan anyagot fecskendeznek, mely megakadályozza a gyors gyógyulást.
Legalább lesz egy kevés esélyem. Viszont...

-És Allison? Lydia? Ők kimaradtak -jutott hirtelen eszembe. Katniss még egyszer elővette a lapot.
-Itt az van írva, hogy Lydia egy banshee.
-Egy mi? -megráztam a fejem.
-Banshee. A sikító nő. Megérzi az emberek halálát, és olyankor sikít.
Ez is mekkora hülyeség. Sikító nő. Mégis hogyan érezheti emberek halálát?
-És Allison?
-Ő nem természetfeletti.

-De ha ő ember, akkor mit keres a viadalon? Ő nem jelentkezett senki helyett tudtommal.
-Vérfarkasvadászok a szülei. Sőt, az összes felmenője, Marie-Jeanne Argentig. Ő ölte meg a híres Gevaudan-i fenevadat.
A fenevadról már hallottam az elmesélt rémtörténetek során. De erről a Marie-Jeanne Argentről még soha.

-Nos, boldog vagy? Megtudtad a titkot. Ez az, amit titkolnak a körzetek.
-Mondanám, hogy igen, de amit most érzek, az minden, csak nem boldogság.
-Figyelj, Stiles, semmi baj. Tudom, ez most sok volt neked egyszerre, de... Nem vagy reménytelen eset, ha ez jár a fejedben. Az eszeddel nagy előnyre tehetsz szert. A legvérszomjasabb vadállatokban csak az ösztön dirigál.
Az az ösztön, amitől egy perc után élve fognak felzabálni. Semmi illem, kés, villa, roston sütés...

Katniss feltápászkodott és indulni készült, én azonban még utánafordultam.
-Várj, Katniss... Honnan tudsz ennyit a viadalról?
Katniss megtorpant.
-Mondanak nekünk mentoroknak egykét információt, persze nem mindent. Aztán vannak olyanok, mint én, akik törődnek annyira a mentoráltjaikkal, hogy ki is adják ezeket az információkat, meg vannak olyanok, akik inkább elraktározzák.
Bólogattam.

-És tudsz valamit az arénáról? Hogy fog kinézni nagyjából?
Katniss inkább visszaült mellém.
-Nos -kezdte -annyit tudok, hogy normális méretű lesz, feleannyi kiválasztott ide vagy oda, és beleteszik a régi viadalok arénáinak bizonyos elemeit. Illetve nem lesz szokványos. Mivel ez a századik, a játékmester azt mondta, minden lesz bent. Tehát nem tudunk majd nektek kintről küldeni semmit. Odabent kell megszereznetek, amire szükségetek van.

Oké, ezzel végülis meg tudok békélni. A gyűjtögető életmód még elmegy. Viszont láttam, hogy Katniss nem fejezte be a mondókáját.
-Aztán azt is tudom, hogy a végjátékot mindent elsöprőre tervezik. Fájdalmasra, sötétre, véresre.

Ezen sem izgattam fel magam. Nem valószínű, hogy elélek addig, szóval csak megvontam a vállam.
-Stiles, figyelj ide.
Ránéztem Katniss elszánt arcára.
-Találj szövetségest. Jó? Mindegy, ki az. A lényeg, hogy többen több az esélyetek is. Úgyhogy maradjatok együtt. Megértetted?
-Igen.
-Örülök -mondta végszóként Katniss, majd kiment.

Végigterültem az ágyon. Holnap végem. Milyen nyugodt vagyok, ahhoz képest, hogy, holnap végem! Végül úgy döntöttem, hogy elteszem magam másnapra, mert kelleni fog az energia. Felálltam, és a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Miután elkészültem, visszasomfordáltam a szobámba, és lefeküdtem. Azonban még sokáig nem jött álom a szememre.

Kathy járt az eszemben. Ő, és a titka. Vajon hány ismerősöm vérfarkas még? Vagy természetfeletti? Milyen az a sikító nő? Vajon Allison tudja, hogy Lydia egy banshee, vagy mi?
Sokáig gondolkodtam, és az elalvást az sem segítette, hogy nyári meleg miatt kinyitott ablakon át beszűrődött a tömeg zaja, ahogy nevetnek, kiabálnak, éljeneznek.

Végül nagyjából éjfél körül elnyomott az álom.