Mi kerültünk le a vonatról utoljára, természetesen, ha már a Tizenkettedik Körzet a legutolsó, piszkos és szegény körzet. Előre engedtem Katnisst, sőt még a papagájt is, bár kedvem lett volna finoman elgáncsolni. Az itteni vasútállomás sokkal világosabb, színesebb és modernebb volt, mint az eddig látottak közül bármelyik.

-Üdvözlöm önöket -sietett elénk egy kiskosztümbe öltözött nő, látszott a sminkjén, hogy tipikus kapitóliumi, de közel sem volt Ameliához fogható.
-A nevem Mirabell -mondta, majd kezet fogott Katniss-szel. Ameliát meg is puszilta. Aztán odaért hozzám.
-És benned kit tisztelhetek? -kérdezte mézédes hangon.
-Stiles vagyok -mondtam.

-Biztosan nagyon elfáradtak. A Tizenkettedik Körzetből idejutni hosszú idő. Jöjjenek, elkísérem önöket a lakosztályukba.
Lakosztály, ez tetszik. Ki kell élveznem, valószínűleg most látok ilyet utoljára.

Mirabell bevezetett bennünket egy folyósóra, és vonultunk az egyhangú falak között, míg ki nem lyukadtunk egy ajtónál. Mirabell kinyitotta, és egy hatalmas aula fogadott. Felnézve megszámoltam az emeleteket. 12-t számoltam. Az épület plafonja üvegből volt, és az egész hely... Elképesztő volt!

-Erre, kérem!
Mirabell egy lifthez lépett, és megnyomta a hívógombot. Pár pillanattal később az ajtók kinyíltak. És kilépett belőle a vörös hajú lány a Tizenegyedik Körzetből. A vonatból nem látszott, de csodálatos zöld szemei vannak. És a haja nem is igazán vörös, inkább eperszőke.

Ábrándozásomból a lány hangja rázott fel.
-Szia! Lydia vagyok.
-Szia, öhm... Izé, Stiles vagyok -hebegtem.
-Nagyon örülök -mosolygott. Gyönyörű a mosolya.
-Láttalak téged a vonatból -mondtam halkan.
-Ezek szerint a Tizenkettedik Körzetből jöttél -Lydia még mindig mosolygott.
-Hát, izé... Igen. Onnan.

Mi van velem? Itt áll előttem ez a lány, és elfelejtem, hogyan kell beszélni.
-Hát... Akkor majd holnap találkozunk az edzőteremben. Szia, Stiles!
-Szia, Lydia -mondtam neki. Lydia fogta magát, és átsétált közöttünk, én pedig elámulva bámultam utána. Lydia gyönyörű.

-Ébresztő, hősszerelmes -szólalt meg Katniss kissé türelmetlenül -ideje mennünk.
-Elnézést, mehetünk.
A lift felvitt minket a 12. emeletre. A lakosztályba belépve pedig elállt a szavam.

Ekkora luxust a Tizenkettedik Körzetben el sem tudtam képzelni. Mindenhol rend, tisztaság, minden a kényelemről szól ránézésre. Körbementem a lakosztályban.

-Kapsz két órát, hogy egy kicsit pihenj és lazíts. Utána várunk vacsorázni -szólt Katniss -A folyosó végén lévő két szoba közül bármelyiket választhatod, ezek a lakosztályok elvileg két kiválasztott részére készültek.

Bólintottam, majd Katniss becsukta az ajtót. Én pedig bementem a jobb oldali szobába, és elnyúltam a hatalmas franciaágyon. Minden tökéletes lett volna, ha nem lettem volna teljesen egyedül. Hiányzott Kathy. Hiányzott apa. Hiányzott a Tizenkettedik Körzet.

.o0O0o.

A két óra hamar eltelt, talán még el is szundíthattam. Mikor Katniss benyitott, felpattantam az ágyról, és kimentünk az ebédlőbe. Az asztal tele volt mindenféle étellel és itallal, illetve az asztalnál már ott ült Mirabell és a Papagáj.

Leültem közéjük, és csendben enni kezdtem. A két kapitóliumi pedig cseverészni kezdett.
-Jaj képzeld, a múltkor voltam ráncfelvarráson.
-Na ne, mesélj, és volt?
A rikácsolás visítozással keveredett. A lehető leghalálosabb kombináció. Próbáltam minden figyelmemet az evésre összpontosítani, de mikor két nyavalygó nő között ülsz, úgy egy kicsit nehéz.

-Hát -visongott Mirabell -spóroltam egy kicsit, de meg lett az összeg, szóval befizettem erre a ránctalanító kúrára, és most nézd meg, simább az arcom, mint a babapopsi!
-Fantasztikus -hüledezett a Papagáj -Kár, hogy a külső körzetek sosem részesülhetnek ilyenekben.

Éreztem, ahogy a kezem az asztal alatt ökölbe szorul, de az arcomon próbáltam megtartani egy pókerarcot.
-Na igen, sajnos a szegényebb körzetek ezt nem élhetik meg. Pedig rájuk férne! Nézd meg ezt a cuki fiúcskát itt az asztalnál -Mirabell hirtelen felém pillantott -Az arcán egy iciripiciri szabás-varrás, és szebb, mint új korában!
-Milyen kár, hogy nem lenne értelme megcsináltatnia szépre az arcát -kezdte Amelia -ha az arénában úgyis szétvagdalják?

Ez volt az a pillanat, amikor elszakadt a cérna. Idáig bírtam. Az öklömmel az asztalra csaptam, és felpattantam. A két kapitóliumi nőszemélyre néztem, és fenyegető hangon így szóltam:
-Nem tűröm, hogy ócsárolják a körzetemet. Azt pedig végképp nem, hogy belőlem űzzenek tréfát! -Amelia felé fordulok -Mi pedig azt hittem már megbeszéltük. Mindenáron be akar égni egész Panem szeme láttára? Mert akkor igencsak jó úton halad.
Megfogtam a tányéromat.
-A vacsorámat inkább a szobámban enném meg. Remélem, nem baj -pillantottam Katnissre. Katniss bólintott, és olyan arckifejezéssel nézett rám, mintha irigy lenne, amiért én elhagyhatom az asztalt. A széket be sem toltam, csak elviharzottam, a szoba ajtaját pedig egy óriási robajjal becsaptam magam után.

.o0O0o.

Kopogtak az ajtómon, majd néhány pillanat múlva Katniss benyitott.
-Figyelj, Stiles -leült az ágy szélére -itt a Kapitóliumban nagyon sok kiborító dologgal fogsz még találkozni. Nem szabad kiborulnod. Azzal lerombolod a felállított pozítív képet magadról.
-Nem igazán érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek -vontam meg unottan a vállam.
-Majd az arénában fog. Meg az ünnepélyes bevonuláson, a pontozáson, a bemutatkozáson mindenki előtt... Kell magadról adnod egy pozitív képet. Hogy az emberek támogassanak téged. Hogy keress szövetségeseket.

Katniss szavai mindig elgondolkodtattak egy kicsit. Ezért úgy döntöttem, kérdezősködök még egy kis kicsit.
-Ms. Everdeen...
-Csak Katniss. Legyen csak Katniss.
-Tudnál mesélni a viadalról? Úgy értem, mindent, amit csak el tudsz mondani. Mesélsz az első viadalodról?

Katniss arca egy pillanatra elsötétült, de bólintott.
-Hát persze. Az első viadal, amin résztvettem, a 74. volt. Gondolom, azt tudod, hogy önként jelentkeztem, akárcsak te. 16 éves voltam akkor. Velem együtt lett kisorsolva Peeta Mellark is.
Megértően bólogattam.
-Kezdetben nem volt köztünk semmi. De a mentorunk azt mondta, hogy ha színészkedünk, több támogatónk lesz. A támogatók pedig a túlélést jelentik.

-Azt hittem, minden az arénában dől el -gondolkodtam hangosan.
-Nem így van. Mindenkinek egy pozitív képet kell mutatnod. Így kaphatsz esetleg kis csomagokat, amik életmentőek lehetnek.
Bólintottam, jelezve, hogy értem.

-És hogy nézett ki az aréna? Én mit keressek? Mit csináljak, mikor elkezdődik a viadal?
-Haladjunk sorjában. Az aréna a 74. viadalon eléggé összetett volt. A Bőségszaru egy tisztás közepén állt, körülötte erdő. Ha arra mentél, amerre a Bőségszaru vége mutatott, egy tóhoz kerültél. Valamint voltak hegyek is, és egy barlang, de már elfelejtettem, hol.
-Várjunk! -kiáltottam fel, majd fuldokolni kezdtem, mert a hirtelen kiáltástól félrenyeltem -Ennyire nagy az aréna?
-Igen -mondta Katniss -bár nem javaslom, hogy túl messze kerülj a többiektől. Ugyanis a játékmesterek úgyis visszaterelnek hozzájuk.

Bár már nem fuldokoltam, mégis fojtogató érzés kerített hatalmába. Mindenki azon lesz, hogy halva lásson engem. Miért?
-Jól vagy, Stiles? -kérdezte aggódva Katniss -Kicsit elsápadtál.
-Ja, igen, persze -próbáltam minél meggyőzőbben mondani, hogy magabiztosabbnak tűnjek.

-Biztos?
-Teljesen. Viszont... Tudnál nekem tanácsokat adni?
Katniss óvatosan megvakarta a fejbúbját.
-Természetesen. Az első: Keress vizet! Az a legfontosabb az arénában. Víz nélkül még a kiválasztottakra sem lesz szükséged a biztos halálhoz. Aztán, ne próbálj túljárni a játékmesterek eszén. Nekem csak egyszer sikerült. A 74. viadal végén. Mikor ketten nyertünk Peetával.
-És hogy csináltad? -kérdeztem kíváncsian.
-Volt az arénában egy gyümölcs, éjfürtnek hívják. Halálosan mérgező, szinte azonnal belehalsz, amint megeszed. A viadal során hoztak egy szabályt: Ha a viadal végén ugyanabból a körzetből mind a két kiválasztott életben marad, mind a ketten győznek. Mi ketten maradtunk utoljára. Azonban az utolsó pillanatban a szabályt visszavonták. Csak egyikünk győzhetett. Ezért fogtam némi éjfürtöt, és azt mondtam Peetának, hogy vagy mindketten, vagy egyikünk se. Már majdnem megettük azt a vacak gyümölcsöt, mikor kihirdették, hogy abban az évben két győztese lett az Éhezők Viadalának.

Elismerően bólintottam.
-De te ezzel ne próbálkozz -mondta komolyan Katniss -mert bosszúból a következő évben is beválogattak.
-Attól nem kell félni, elég, ha az ideit túlélem.
-Túl fogod élni -szólt biztatóan Katniss.
-Egyéb tanács?
-Amikor elkezdődik a viadal, nézd ki a hozzád legközelebb lévő hátizsákot, rohanj el érte, majd fuss minél messzebbre! Keress vizet.
-Köszönöm.

-Nagyon szívesen -Katniss lassan felállt, és az ajtóhoz indult, ám útközben még visszafordult.
-Stiles, egy fontos dolgot még nem mondtam. Ha ellenséget látsz, fuss. Ne hősködj, azt hagyd meg a Hivatásosoknak. Csak fuss. Rohanj el. És ne nézz hátra. A legfontosabb szabály, Stiles, hogy soha ne nézz hátra.