Kaira szemszögéből *

"Este volt , sötét és hideg . Bár Ipek javasolta , hogy menjünk valahová, de nem volt kedvem . Gondoltam pihenek . Bámultam kifelé az ablakon, amikor hirtelen esni kezdett és fújt a szél . Talán az időjárás együtt érzett velem . Csak ekkor döbbentem rá , mennyire félelmetes egyedül lenni. Orhan elutazott , Bonnie - t állatkórházba kelett vinnem. 2 családtagom miatt is fáj a szívem . Egyedül maradtam . Kezdtem fàzni , unatkoztam . Majd egyszer csak valami zajt hallottam , amire összerezzentem . Majd még egyett, mire a világítás is kialudt . Felsikoltottam . Utálom a sötétet.Nagyon megijedtem , úgy éreztem magamat, mint egy horrorfilm főszereplője . Reszkettem és sírtam. Utolsó reményeket a telefonom után nyúltam . De eszembe jutott , hogy Orhan úgysem venné fel most , az éjszaka közepén. A telefonom már merülő félben volt. Az utolsó százalékokat kihasznalva kapkodva felvettem a kabátot és a papucsot , bezártam kulccsal az ajtót és rohanni kezdtem az esőben a sötèt utcákon keresztül. A viharban senki sem mondta volna meg hogy sírtam , hamarabb hitték volna azt , hogy a tengerből másztam elő.
Egészen Ates házához rohantam és kopogni kezdtem , míg a kezem és a lábam még mindig reszketett ."
****

***Ipek szemszögéből *

- Jajj Ates ! Mondom ho-
Kinyitom ! - beszéltem hozzá nevetve amikor épp csöngettek .

- Majd én . - mondta
Kinyitotta az ajtót , ami előtt meglepetésünkre Kaira állt .

- Tudom , hogy az éjszaka közepe van és , hogy úgy nézek ki mint egy viziszörny- -darálta el levegő vétel nélkül.

- Kaira? Hát te ? Gyere be !- mondtam .

- De-de é-én tényleg nem...nem akarok teher lenni ... csa-csak ... - mondta Kaira reszketve, majd sírni kezdett .

- Gyere be ! Nem vagy teher . Amúgy is van egy lakótàrsam és ő se fizet !- viccelt Ates , mire a könyökömmel oldalba vágtam .

- Ates úgy érti , hogy szívesen látunk ! De tényleg... mi történt veled? - aggódtam Kairaèrt.

- Se Bonnie nincs itthon, Orhannal se tudok beszélni , a telefonom lemerült és elment az áram , szerintem a víz is befolyt az ablak alatt . Bocsi , hogy ide jöttem ...- sírt .

- Kaira ! A szeretünk téged és szívesen látunk melyik része nem világos ?! - kérdeztem .

- Itt maradhatok? - kérdezte.

- Ezt most úgy kérdezted , mint valami hajléktalan! Persze , hogy maradhatsz drága Kairám!- mondta Ates , majd Kaira vállára tette a kezét , mire Kaira átölelte őt.

"Igen furcsa érzés fogott el . Nem is tudom megmagyaràzni, mit éreztem pontosan . Talán még sose tapasztaltam .Most miért ilyen rossz nekem ? Pedig régen is így volt már , annyiszor láttam . De most mégis . Mi értelme ok nélkül dühös lenni ? Ráadasul rájuk ?! Néha esküszöm nem értem önmagamat ..."- gondoltam

- Alhatsz a kanapén. - mondta Ates .

- És akkor mi hol alszunk?- kérdeztem.

- Az ágyon...

- Együtt ?!- kérdeztem.

- Jó ez igaz ... akkor ... nem tudom , majd kitalalunk valamit.

- Mit csináljunk ?- próbáltam elterelni a témát.

- Rendeljünk tantunit !- mondta Ates és Kaira egyszerre .

- Na itt látszik mennyire hasonlítunk .- mondta nevetve Ates .

- Persze én is ezt akartam mondani! Tehát én jobban hasonlítok rád!
"És most mi értelme volt ezt mondanom ?!"

- Nézünk valamit ?- kèrdeztem Ates.

- Igen! - mondták egyszerre .

Leültem Ates mellé , Kaira pedig Ates másik oldalára . Megfogtam Ates kezét és magamra tettem , mintha átölelt volna . "Egyáltalán miért csináltam ezt ?"
Ates meglepetten bámult rám , természetesen nem értette mi bajom lett hírtelen . Ekkor egyet gondoltam és hozzá bújtam . Erre nyilvánvalóan még hülyébben nézett rám, nem is hibáztatom . Végül magához húzott és elvörösödött.
Kaira pedig leült Ates másik oldalára .
"Nem lehetne egy másik székre ülnöd? Túl közel vagy hozzá ...Várj ...mivan?!" - gondoltam .

- Mit nézzünk ? - kérdeztem.

- Ú én tudok egy jó filmet !- mondta Kaira.

- Már megbocsáss, de miért te választanál , ez a mi szokásunk !- csúszott ki a számon .
"Egyáltalán, hogy mondhattam ilyet a húgomnak?!"

- Ipek ? Mondd meg ha neked is csak egy probléma vagyok és már mentem is ... é-én igazán nem akartam aggatni... bocsánat, hogy egyáltalán eszembe jutott ide jönni... hazamegyek ha akarod ...- állt fel Kaira és könnyes szemmel rám nézett választ várva .

- Én ... nem úgy értettem! - próbáltam kimagyarázni magamat .

- Szegény Kaira nagyon össze van törve, mióta Orhan nincs itt ... Ne vedd komolyan amit mondott , nyugodtan maradj itt . - mondta Ates , aminek valamiért egyáltalán nem örültem.

- Ipek ? Beléd meg mi ütött ? Összevesztetek ? - Ates úgy nézett rám , mintha a Marsról estem volna le .

- Én ... elmegyek hozok magunknak enni ...- álltam fel .

- Esik az eső, ne hozz , inkább rendelj .- mondta

- Sétálni akarok ... nem baj ha esik ...- mondtam.

- De Ipek ... jól vagy?- kérdezte Ates aggódva.

- Jo-jól ,... tényleg...- hazudtam .

- Ipek!- szólt utánam Ates , de én becsuktam az ajtót és elindultam...

" Mit tettem? Szegény Kaira...
Ipek ?! Mi a fene bajod van neked ?! Teljesen meghülyültél ?! Egyik hülyeséget csinálod a másik után! Térj már magadhoz te szerelmes lány ! Ahhh !Hülye érzelmek!" - szidtam önmagamat.
Nem tudtam mit kezdeni magammal , ezért csak lassan sétalgattam az esőben , és bár úgy éreztem ez volt talán a legrosszabb döntés, ugyanakkor remélni tudtam , hogy itt nem csinálok semmi olyat, amit később megbánnék ...

***
Egy hosszú séta után végül persze bementem az étterembe kaját rendeli. Annyira nem örültek nekem , hiszen sok helyen elment az áram , nálunk például volt , de az étteremben nem . Ráadásul éjjel volt és beázott a tető, meg még én is behozom a sarat kintről. De alapvetően kaptam vacsorát .
Elindultam hazafelé a vacsorával .
Remélem nem haltak éhen még !
Beléptem az ajtón és elkezdtem levenni a sáros cipőimet.
Amikor beléptem a nappaliba, akkor azt láttam , hogy Ates és Kaira egymás mellett aludtak el a kanapén.
Hirtelen rossz érzés fogott el . Nem tudom , hogy miért, de szinte azonnal sírni kezdtem ...
Felrohantam az emeleti fürdőbe , hogy megszárítsam a hajamat , de még mindig sírtam , csak azt nem tudtam hogy miért...
Amikor összeszedtem magamat annyira, hogy lemenjek , már láttam ahogy Kaira ébren van .

- Szia ! De jó hoztál enni !- mondta félálomban.

- Ühüm...

- De mi a baj ? - kérdezte

- Semmi !- hazudtam .

- De valami csak van ! Olyan fura vagy ! Szinte sose láttalak még ilyennek ! Illetve csak amikor Ates Selinnel volt . Akkor is ilyen furcsán viselkedtél! Most... én csináltam valami rosszat ?! - mondta szomorúan.

- Ó, Kaira! Dehogy is ! Csak... egyszerűen ....nem tudom ... amikor te meg ... Ates ...az...- próbáltam kimagyarázni magamat de nem ment.

- Te ... féltékeny vagy?! - kérdezte.

- Mi ?! Nem...é-én... De . Lehetséges.- döbbentem rá az igazságra .

- Igen . De rám nem kell ! Tudod hogy mi ...- Meg hát én elmondtam neked mindent Orhanról , nem ? Tudod! Én csak társaságra vártam , nem akartam semmi rosszat nem akartam teher lenni számodra ! - mondta .

- Igen, de ... sajnálom, bocsáss meg ! - mondtam.

- Azt mondtad nem vagy szerelmes . Na , akkor csak nekem volt igazam !- mondta Kaira.

- Nem ! Nem vagyok ! É-én csak ... hát csak úgy ...

- Igen ? Megvárom !-viccelődött.

- Én nem vagyok !- kiáltottam , mire Ates álmában megfordult. - Ú, bocsánat Ates , nem akartalak felé részbeni!  - suttogtam
- Nem tetszik , na!- mondtam halkabban

- De elvörösödtél!- nevetett halkan .

- Jól van , hagyjál !

- Na , most menj oda hozzá ! - mondta Kaira .

- Te most azt akarod , hogy aludjunk együtt ? Te hülye vagy! Ő nem szeret viszont . - mondtam .

- Ó dehogyis nem ! Ha hallanád, hogy beszél rólad és látnád  hogy néz rád ...- suttogta de így is hallottam.  - Várjunk csak... Viszont?!

- Jaajj ! É-én nem úgy értettem! - próbáltam menteni a menthetőt.

- Egyébként meg szerintem Orhan sem szeret engem... de már késő...- mondta .

- Tessék?! Mivan?!- lepődtem meg .

- Megcsókoltam... vagyis csak hát egy kicsit...- mondta én meg azt hittem shippelésben elájulok.

- Úr isten Kaira! Te sem látod hogy néz rád . De én igen. És odavan érted !- mondtam

- Gondolod ?- kérdezte , majd az arca élénk vörösre változott .

- Tudom ! - mondtam . És...Kaira ? Mégegyszer bocsi a hülyéskedésem miatt !

- Én sosem haragudtam rád !- ölelt meg .

- Ó Kaira !

- Na akkor mi lesz a tanácsommal?- nézett rám a "hülye kedvében vagyok" tekintetével. Ui:. Ház ezt hosszú lenne elmagyarázni ... de ő és Ates akkor néznek ki mikor valami őrületesen nagy hülyeségre készülnek . Ezek általában bűncselekmények is lehetnek ... Vagy tárgyaláson végezzük . Ates elrontotta Kairát , mert mostmár maga Kaira tervezi meg ezeket. Szóval az említett tekintet gyakorlatilag halálos ítélet a számomra ami az esetek nagyrészében arra késztet, hogy higyjrk nekik , bármennyire is őrültnek hangzik...

- Ne ! Ne nézz így rám! Ijesztő vagy , akárcsak Ates ! Nem fogsz belekeverni semmibe ! - mondtam.

- Uhhmmm jó... én fent alszok , neked meg nincs más választásod, mint itt maradni melette...

- DR KAIRA RIEKA !-kialtottam rá de rajöttem hogy csendben kéne lennem . 

- Jó reggelt? Mi történik itt ? Miféle büncselekményről maradtam le ?- ébredt fel Ates is .

- Se-semmi ... csa-csak Kaira megint hülye!

- Hé ! Ez fájt !- játszotta Kaira a sértődöttet.

- Én felmegyek . Mivel más helyetek nincs ... Ipek azt akarja kérdezni, hogy alhattok-e egy kanapén. Én vagyok a tolmácsa , mert a szegény lány nem szólalna meg. 5000 lírával jössz nekem ...Minimum!

- 5000 líra?! Kaira Rieka! E-egyébként meg ... tudok beszélni... csak ... Felejtsd el , Kaira hülyeségeket beszél!- akadtam ki.

- O-oké ... akarom én ezt tudni ?! Kétlem...- mondta Ates .
Hát mivel más hely nincs ... elfelezhetnénk a kanapét , ha az úgy jó .

- O-o-o-oké-é ... D-de-de ...csa-csa-csak me-me-mert  ...i-izé-.......

- Mert ....nincs ...másik...hely ...?

Néztünk egymásra furán , majd hirtelen mindketten elkaptuk a tekintetünk és a földet kezdtük nézni.
Mindketten próbáltunk olyan távol lenni a másiktól, amíg csak le nem estünk az ágy két végén .

***

Kaira szemszögéből

Reggel félkómában lesétáltam a lépcsőn a nappaliba . Kétszer is megdörzsöltem a szemem, de úgy tűnik tényleg jól láttam ...
Ipek Ates vállán alszik , Ates pedig ráfajtotta a fejét Ipek fejére .
Nem kételkedem,az azóta már feltöltődött telefonommal lefotóztam és azonnal átküldtem Orhannak is .

" Küldetés teljesítve (?)" - írtam a kép alá .