Orhan szemszögéből *

- Ates ! Beszelhetünk?- kérdeztem. 

- Persze doktor ! Mi történt, több fizetést kapsz majd mint én? - viccelődött. 

- Nem . Ez komoly.  Kaptam egy meghívást... 1 hónapra , jó messze . Szóval ...elmondom , hogy tudd. Másfelől pedig még akarlak bízni valamivel .

- Itt hagysz ?

- Nem! Visszajövök, ennyire azért ne reménykedj! Mindenki ezt kérdezi , például Ipek . - mondtam

- Szóval ő tudta ... én vagyok az utolsó akinek mondod ? - kérdezte.

- Nem. Kaira nem tudja még ! És azt akarom hogy ne is mondd meg neki ! Nem akarom hogy ... rosszul érezze magát.  - mondtam

- Szerinted sírnak utánad, doktor ? Mondjuk ő Kaira , ő mindenkit szeret .

- Istenem doktor ! Nem ez a lényeg.  Csak most az egyszer hallgass ! - könyörögtem neki .

- Akkor is ezt mondtad amikor... na jól van . Hallgatok. Ígérem! Komolyan. 

- Köszönöm Istenem !

- Ó , ugyan elég csak Atesnek hívnod.

- Nem te ! Mindegy hagyjuk . Legyél komoly egy pillanatig! Amíg elmegyek ,... tudom hülyén hangzik de egy kórházban mégis bármi lehetőséges... Vigyázz Ipekre , Kaira és önmagadra is !

- Ipekre amúgy is mindig vigyázok, habár inkább ő rám , mert én képtelen vagyok nem bajba kerülni ! - mondta nevetve. 

- Tudom , ismerlek !

- De nyugi , Kaira is jól lesz ! Ígérem! - mondta .

- Köszönöm.

********************
Ipek szemszögéből *

- Hogyhogy te mindig mindent előbb tudsz ? - rontott rám Ates az irodában.
Már eskü kezdek hozzászokni .

- Uhumm , neked is szia .

- Arra gondolok , hogy te tudtál erről az egészről, nekem meg Orhan csak most szólt.  Tudtam már mikor nyaralás tervezett , hogy valami hülyesegre készül.- mondta .

- Talán azért tudom mert én vagyok a kórház vezetője ? Másfelől meg hagyj men