Orhan szemszögéből *

- Ates ! Beszelhetünk?- kérdeztem. 

- Persze doktor ! Mi történt, több fizetést kapsz majd mint én? - viccelődött. 

- Nem . Ez komoly.  Kaptam egy meghívást... 1 hónapra , jó messze . Szóval ...elmondom , hogy tudd. Másfelől pedig még akarlak bízni valamivel .

- Itt hagysz ?

- Nem! Visszajövök, ennyire azért ne reménykedj! Mindenki ezt kérdezi , például Ipek . - mondtam

- Szóval ő tudta ... én vagyok az utolsó akinek mondod ? - kérdezte.

- Nem. Kaira nem tudja még ! És azt akarom hogy ne is mondd meg neki ! Nem akarom hogy ... rosszul érezze magát.  - mondtam

- Szerinted sírnak utánad, doktor ? Mondjuk ő Kaira , ő mindenkit szeret .

- Istenem doktor ! Nem ez a lényeg.  Csak most az egyszer hallgass ! - könyörögtem neki .

- Akkor is ezt mondtad amikor... na jól van . Hallgatok. Ígérem! Komolyan. 

- Köszönöm Istenem !

- Ó , ugyan elég csak Atesnek hívnod.

- Nem te ! Mindegy hagyjuk . Legyél komoly egy pillanatig! Amíg elmegyek ,... tudom hülyén hangzik de egy kórházban mégis bármi lehetőséges... Vigyázz Ipekre , Kaira és önmagadra is !

- Ipekre amúgy is mindig vigyázok, habár inkább ő rám , mert én képtelen vagyok nem bajba kerülni ! - mondta nevetve. 

- Tudom , ismerlek !

- De nyugi , Kaira is jól lesz ! Ígérem! - mondta .

- Köszönöm.

********************
Ipek szemszögéből *

- Hogyhogy te mindig mindent előbb tudsz ? - rontott rám Ates az irodában.
Már eskü kezdek hozzászokni .

- Uhumm , neked is szia .

- Arra gondolok , hogy te tudtál erről az egészről, nekem meg Orhan csak most szólt.  Tudtam már mikor nyaralás tervezett , hogy valami hülyesegre készül.- mondta .

- Talán azért tudom mert én vagyok a kórház vezetője ? Másfelől meg hagyj menjen ha akar , vissza fog jönni .

- Na de Kaira ? Most neki tényleg nem mondnuk erről semmit ?

- Tényleg nem! Semmit ! És el ne járjon a szád ! Egyetlen szót se! - mondtam neki komolyan miközben a kész papírokat rendezgettem és tettem el a helyére .

- De nem gondolod , hogy ez rossz ?- kérdezte, miközben megint megitta az üdítőmet amit persze magamnak hoztam egyébként.

- Nem , ez volt a kérés, szóval csönd . Köszönöm. - mélyen a szemébe néztem es próbáltam a szájába rágni hogy ne mondja el Kairának .

- Ha te mondod én elhiszem ...- nézett mélyen a szemembe ő is  .

- Klassz. De úgy legyen ! - mondtam , miközben én próbáltam rendet rakni az irodában, Ates pedig inkább csak útban volt mint segített .

- De Orhan komolyan gondolta ezt a nyaralás dolgot ?- követett mint egy kiskutya , amikor odamentem a polchoz , ő is , amikor leültem a fiók mellé elrendezni a papírokat , akkor ő is ...

- Gondolom , hogy igen . Amúgy meg Vietnam jó úticél, nem?

- Uhmm Klassz lenne együtt nyaralni !Mármint...nem...úgy együtt... csak érted...

- Ahhaaaa....igen , fogjuk rá.

Próbáltam elvinni egy beteg kórlapját az iroda egyik  végéből a másikba, de Ates tényleg jobban akadályozott mint egy hatalmas téglafal.
- Táncolunk ? - kérdezte

- Nagyon vicces...  - próbáltam kikerülni őt nagynehezen.  A szerencsétlenkedésünk végett már csak alig néhány centire álltunk egymástól , csak álltunk és néztünk egymásra, azon gondolkodva , hogy most hogyan tovább ...