* short story az insta alapján

Ipek*

Az asztalomnál ültem , rendeztem a számlákat, amikor valaki kopogás nélkül berontott . Persze gondoltam , hogy Ates . De kivételesen nem . Atesnek örülök,... legtöbbször.  De ennek a beteg hozzátartozónak egyszer sem . Az egyik betegem hozzátartozója egy erőszakos férfi.  Mármint szó szerint.  Erősködik velem állandóan.  Képtelenség lerázni. Elhívott randira . Nemet mondtam . De végül úgy voltam vele , hogy elmegyek , hátha le tudnám rázni végre . Van egy tervem ...

- Szép napot , mi járatban? Jöttem meglátogatni egy szépséget ! Ó, itt is van ! Limonádéd van még ? - rontott rám Ates .

- Neked is . Hála a jó égnek, hogy jösz !- mondtam valódi lelkesedéssel.

- Ó , meg sosem örültél nekem ennyire . Agyadra ment a napsugár, vagy...- próbált viccelni , miközben kiitta a limonàdét a kulacsomból ... igen az én kulacsomból .

- Nem ! Segítened kell! - mondtam aggódva .

- Hallgatlak!

- Az az ember a folyosón...láttad ugye ?

- Az a kergemarha? - kérdezte undorodva.

- Az bizony ! Nem hagy élni. Igent mondtam , de segítened kell . Na jó ... Ates ez nagyon hülyén fog hangzani...de hallgass végig légyszi!

- Mondom, hallgatlak Ipek .

- Mi most együtt vagyunk !- csúszott ki a számon .

- Te meg ő ?! - köpött szembe Ates a limonadéval.

- Uuu Ates ...
Nem! Te meg én jegyesek vagyunk .Szerelmes vagyok beléd, Ates! Te meg most  belém leszel egy kis időre . - vágtam rá , majd el is vörösödtem ahogy ráeszméltem mit is mondtam valójában .

- Komoly? Klassz ! Részeg voltam vagy ilyesmi mikor megcsókoltál ? Mert sajnos nem emlékszem erre . Ismételd meg , az biztos segít az agyamon ...- húzódott közelebb hozzám.

- Ates! Neked mi bajod van?
Hagyjuk . Elmagyarázom .Szóval nem, úgy értem... Nyílván ebből egy szó se igaz .Ezt fogjuk előtte eljatszani . Fizetek neked és nem kell a klinikára menned ha eljátszod, hogy együtt vagyunk , hogy leszálljon rólam ! 

- Ahh, már pedig elhittem ...
Ilyet tett az félbolond? Mondtad volna, már rég halott lenne . Nem kell fizetned . Mikor és hová menjek ?

- Megtennéd ? - kérdeztem meglepődve

- Érted meg , persze.- vágta rá mosolyogva.

- Köszönöm Ates . - mondtam mosolyogva .

***

- Maga meg kicsoda ? - kérdezte a férfi

- Ő Ates  és mi ... -mondtam .

- Jegyesek vagyunk , szóval hagyd békén Ipeket !- vágta rá Ates , majd magához húzott .

- Na akkor ha már itt vagyunk együnk hárman .- javasolta a férfi gúnyosan. 

* Ates

- Bizonyítsa be , hogy szereti . Na hajrá , én jól fogok szórakozni . - suttogta a kergemarha .

- Sima ügy . Meglathatod . Kezet rá!- kötöttem alkut a hülyegyerekkel.

- Mit kérsz enni , szépségem?- húztam magamhoz Ipeket .
Talán nem csak a játék miatt... De jó volt figyelni a kergemarha arckifejezését.
És még jobb volt Ipek arckifejezését nézni .
Ipek csillogó szemekkel bámult rám . Az arca vörös volt . Mintha azt akarta volna kérdezni, hogy mit művelek én.
Rákacsintottam , hogy leadjam a jelzést . 
Végül ráeszmélt , hogy színdarabban szereplünk. A kezét a mellkhasomra tette , a fejét pedig a vállamra hajtotta . Egy perc erejéig azt hittem hogy ez a valóság.

- Öhmm a-amit t-te ennél a-az nekem is j-jó l-lesz... - mondta Ipek.

- Jól van , üljünk le . Én rendelek enni. - mondta a marha . Amúgy meg kit érdekel hogy hívják.- És mióta vannak együtt ? Én úgy tudtam.

- Hát titkos kapcsolat volt . Izé , úgy egy éve. - mondtam

- És máris esküvő lesz ?- próbált tesztelni minket .

- Hát a szerelem az szerelem . - vágtam rá .

- Így van . Egyetértek.  - mondta Ipek teljes beleéléssel, miközben csak bámult rám. Tudom , ez az én számból idegenül hangzott.

- Meséljenek csak magukról . Hamár a randira annyi , legalább szórakozzak egy jót, nemigaz? Hogy találkoztak? Mikor szerettek egymásba?

- Az iskolában ... - mondta Ipek .
- A kórházban... - mondtam vele egyidejűleg.

- Szóval?

- Az utcán este , aztán kiderült hogy ő is itt fog dolgozni .- állt elő egy gyors hazugsággal Ipek .

- Érdekes.  Nagyon érdekes.  Eddig tartott ezt megválaszolni?

- Ma mostmár együnk , ki fog hülni!- tereltem el a témát .
- Kóstold meg milyen finom ! - nyomtam Ipek szájába a kanalat . Ugye drágám? Ez aztán a jó étel!

- Ates, megfulladok .- suttogta  Ipek.

- Bocsánat drágám. - suttogtam , úgy hogy a férfi ne halljon minket .

- Na és milyen terveik vannak ? Mikor lesz az esküvő? - faggatózott.

- Már a hétvégén.  Nincs kétsegünk. Minél hamarabb annál jobb . - hazudtam , miközben lenyúltam Ipek limonádeját .
Nem azért, a valóságban is mindig ezt csinálom . Ő meg ha dühös rám , akkor elveszi tőlem . Anyuci... De tényleg olyan. A nyál meg ezek szerint nem zavarja egyikünket sem .
- Ates !- lopta vissza Ipek a limonadéját, és amennyit még hagytam , azt meg is itta . Mondom direkt csinálja .

- Na és milyen együtt élni? - kérdezte a faggató

- Neked nem ajánlom, hogy Ipekkel élj. Halálian idegesítő tud lenni . Olyan mint Anya .

Aztán valószínűleg rájött , hogy játszanunk kell , ugyanis a saját kanalát belenyomta a számba .
- Ez még finomabb , nemigaz drágáságom? - színészkedett és a hajával játszott.

- Ahhamm sokkal finomabb , szépséges hercegnőm. - színeszkedtem én is .

- Hmm  igen. - mosolygott rám az " Ates, kinyírlak!" féle tekintetével .

- Értem.  De tudják , maguk nem olyanok mint más párok. Csókollak meg egymást, ha ennyire nagyon szeretik egymást!- vágta rá a faggató

Ipekkel csak bámultunk egymásra.
- Most mit csináljunk?- suttogta Ipek .
- Gyere közelebb - suttogtam.
- Ates ... mit - suttogta, majd a szájára tettem a kezemet , és megcsókoltam . Vagyis csak játékból, de hiteles volt , gondolom mivel a férfi elhitte . Azt mondta , elnézést és sok boldogságot , majd otthagyott minket .
Vagyis , azt hiszem ... csak játékból , de nem is tudom . Lehetett volna igaz is .
Ipek meg csak ott állt lefagyva, rám bámult.  Olyan mintha semmi ereje nem lett volna . De tuti azt akarta kérdezni hogy "Mit művelsz ? Megőrültél ? Ez meg mi volt?"
Helyette csak ennyit mondott...

- Ates ...

- Igen ?

- Menjünk haza ... v-vagyis i-izé én ... most ühmmm... haza megyek...

- De Ipek ... jól vagy ? - kérdeztem.

- Nem! Ez ... ezt miért? - kerdezte hiszterikusan.

- Nem volt hiteles ? Elértük amit akartunk . Sikerült a játék.  - mondtam .

- Játék ... Persze hogy az ...De nem kérdezted meg ...

- Gondoltam lehet . Elvégre te akartad , hogy segítsek . - magyarázkodtam

- Akkor ez nem volt igazi ? Játék , játék.  Velem ne jatszál. Ne merészeld mégegyszer  ...

- Tessék?! Most nem ertem mi bajod van !Legközelebb majd  ha akarod megkérdezem előtte vagy nem tudom . De most nem megmentettelek végül ?

- Mindegy , ezt felejtsük el . Hazakísérsz ? - kérdezte végül mosolyogva .

- Persze!