Reggel a kórház folyosóján*
****

- Kai ,drágaságom ! Kai! Kaira Rieka állj már meg ! - kiáltott rám Orhan.

- Mondtam , jól vagyok ! - győzködtem , de Orhan megállított .

- Mi történt tegnap ?! Aggódtam érted! - simogatta meg az arcomat .

- Összevesztem Atessel, eszembe juttatott pár dolgot ami... de már nem sírok. Felesleges aggódnod ! Jó barát vagy , de tényleg felesleges . - magyaráztam el .

- Értem ... nem reggelizünk? - kèrdezte .

- De , menjünk . Van valami esetünk mára ? - kérdeztem szomorúan.

- Nekem egy tini ... rákos . - mondta szomorúan.

- Ahhh annyira  Sajnálom.
Nem ! Nem sírok... Ohhh ... Nem értem te hogy bírod ezt ilyen jól ! Minden tiszteletem a tiéd, hogy nap , mint nap életet mentesz és képes vagy kimondani , hogy a meg fog halni a beteg . Bár én lennék ilyen erős ! - mondtam majdnem sírva .

- Kai ! Nagyon sok mindent túlèltél , ha én is úgy , ugyanazt éltem volna át ahogy te , én is sírnék néha . Emgwm is megerintett , de te ...erős vagy Kaira! - próbált életkedvet önteni belém .

- Köszönöm! Hálás vagyok , hogy vagy nekem ! - mondtam meghatódva, mire Orhan megfogta a kezemet, majd elvörösödött.

- Nohát, nohát ... csak nem? - jött oda Ates , mire mi hírtelen elengedük egymást kezét és tettettük, hogy mint normális emberek mi is csak enni jöttünk ide , de közben próbáltunk nem nevetni ... 

- Sziasztok barátaim ! Vagy Kaira már nem az? Uhhh miért vagytok így elvörösödve? Megzavartam valamit ?

- Nem dehogyis! Gyere doktor , ülj csak le!- mondta Ates .

- Ates ! Mindig barátok leszünk, oké ? Nem történt semmi ... - mosolyogtam rá , hogy nehogy azt higyje ennyi volt . - különben is , sosem szabadulsz tőlem ! - tettem hozzá nevetve .

- Ó Kayrus , hiányzott a vidám személyiséged ! - mondta Orhan álmodozva

- Te Orhan, amúgy csak kíváncsiságból ... miért hívod Kaira Riekát Kayrusnak ? - kérdezte Ates

- Nem mindegy ez , doktor? Egyébként jól hallottam , Ipekkel jösz a bálra ?- kérdezte Orhan

- Hmmmmmm. - " válaszolta" hosszan kifejtve Ates .

*******

Este *

- Kész vagyok Ates, mehetünk! - mondta Ipek Atesnek , miközben a haját igazította .

- Hmmm szép vagy ! - suttogta Ates .

- Tessék? - kérdezte Ipek .

- Semmi, csak utánad ! - nyitotta ki az ajtót Ates .

****

- Azta mennyien vannak ! Ahhh ott vannak az imádottjaim !- mutatott Kaira a beteg kisgyerekekre .

Most pedig tisztelt vendégek, kedves gyerekek , egy táncbemutatót fogtok látni !

- Igen... , gyere, táncoljunk!- mondta Orhan mosolyogva.

- Zeynep , zenét! - kiáltotta Orhan Zeynepnek , mi pedig táncolni kezdtünk.

Táncoltunk , amikor egszercsak Orhan mélyen a szemembe nézett,teljesen elvörösödtem ... nem is tudom miért,  ... majd csak bámultunk egymásra, Zeynep pedig továbbra is zongorázott...
- Orhan? - suttogtam , hogy enlékeztessem, hogy táncolnunk kellene...
- Ja-ja i-igen ... - suttogta, majd folytattuk a táncot .

****

- Gyerekek , hogy tetszett a műsor ?- mentem oda a kicsikhez.

- Nagyon jó volt , Kaira néni! - tapsoltak és ugráltak a kicsik. Kivéve egy valakit...

- Köszönjük! Menjetek , egyetek sütit, minden gonosz bacit kiszedtünk belőle , se cukor, se liszt, se tej , 100% természetes ! - nyújtottam oda egy vegán csokoládés muffint az egyik kislánynak .

- Umay, várj egy kicsit ! - szóltam a 12 éves szőke hajú  lány után , akinek gyakorlatilag semmi életkedve nem volt .

- Mi a baj kicsim ? - kérdeztem.

- Kaira! 12 vagyok , te is tudod mi a baj . Diagnosztizálj csak depresszióval , küldj kezelésre, hogy nyugodjon a lelked , tudd meg úgysem megyek !- vágta hozzám .

- Umay ! Ez nem csak... de most mégis ...- nem is tudtam mit mondhatnék neki .

- Kaira !

- Umay figyelj egyszer ...

- Kaira! Hallgass ! Nincs egyszer ! Hát nem érted ? Rákos vágyok ! - mondta Umay én pedig teljesen lesokkolódtam.

- Tessék? - kérdeztem a könnyeivel küszködve.

- Orhan ... tegnap megvizsgált és sajnos megvan a diagnózis . Meg fogok halni ! Hogy lehetnék boldog ? Szerinted miert nem működött a terápia?!

- Én... Umay ! Tudjuk kezelni ! - próbáltam megnyugtatni .

- Clarissenek is ezt mondtad! - kiáltott rám sírva .

- Clarisse...

- Látod?!- sírt Umay .

- Mit kellett volna mondanom ?! Nem az én hibám volt ... miért gyűlölsz ?! Nem veszekszem egy gyerekkel ... - sírtam én is , majd otthagytam Umayt és a folyosóra rohantam ,lekuporodtam a földre és sírva fakadtam. 

****

- Kaira ?! Mi történt veled ? Bántottak ? - guggolt le mellém Orhan.
Nem tudtam válaszolni csak sírtam .

- Kai , gyere ide . - ölelt át .

- Clarisse... és Umay...- suttogtam

- Kik? Ó ... sajnálom Kai . Ne sírj , te mindent megtettél, nehéz lesz de Umayért is  ... de ő menthető !

- Tessék? Orhan te tudtál erről és nem mondtad el ?!- toltam el magamtól.

- Kai, nem volt szívem elmondani . Tudnod kellett volna , ez igaz . Hamarabb mondtam el egy 12 évesnek mint neked , akit a legjobban szeretek , ez is az én hibám ... de túlságosan szeretlek és aggódom érted, nem tudtam , hiába próbáltam! - válaszolta

- De-de mihez kezdjünk ? - kérdeztem sírva , ezúttal én öleltem àt Orhant .

- Kaira , te azt a kislányt úgy szeretted , mintha a sajátod lett volna . Élete utolsó pillanatait teljesen széppé tetted , mindent megtettél amit tudtál !  Az angol kislány minden kívánságát teljesítetted, vidámparka vitted munkaidőben, mesét olvastál neki , megigérted a szüleinek hogy gondolkodsz róla mikor kiderült , hogy nincs sok ideje hátra . Mindössze 26 voltál , de többet tettél érte mint bárki más!

- Ezért is hiányzik rettenetesen ! Azt hittük még élhet 5 évet! Rá három hétre meghalt . Mindössze 4 èves volt ! Nem tudtam feldolgozni , annyira szeretem a gyerekeket és úgy sajnáltam , az első betegeim közt volt , nagyon kötődnek hozzá ! Aztán itt maradtam az akkor csak 7 éves beteg Umayal , aki elvesztette a legjobb barátnőjét , a mostogahúgát , az egyetlent aki megérti ! Ha ránézésre csak ez jut eszembe, meg hogy Umay évek óta kűzd depresszióval , mentális problémákkal, tüdőbajjal , itt élte velem az életét, akkor még életvidám viszonylag jö állapotban lévő kislányként . Lehet őt is elveszíthetjük ! Igeretet tettem a szülőknek is... de hiába...- mondtam sírva .

- Megoldjuk Kaira . Együtt kellene történetek egy kis időt Umayal , beszélgessetek ! - tanácsolta

- Kaira! Jézusom, mi történt? - szaladt oda hozzánk Ipek.

- Tudod ... a beteg gyerekek ... - mondtam .

- Ohhh sajnálom! - ölelt meg Ipek .

****

- Hé , Umay ! Sajnálom amit az élőbb mondtam! - ültem le a sarokban síró lányhoz.

- Én is sajnálom.  De mi lesz velem ? - kérdezte sírva

- Atessel és a csapattal keresünk megoldást! Nem biztos hogy rák, lehet valami más is , oké ? Figyelj , holnap nem éneklünk közösen a kicsiknek ?

- D-de , jó ötlet! - ölelt át Umay .

- Óh , Umay .- ölelte át a kislányt, mire sorra odajött hozzánk majd átölelt a másik úgy 15 kisebb -nagyobb beteg gyermek .

****

- Hmm na ezt már jó látni, most végre boldog . - mondta Orhan Kairara célozva 

- Így van ! - mosolygott Ipek is .

- Ipek ?

- Igen ?

- Beszélgess kicsit Atessal vagy valami , együtt jöttetek , de alig szóljatok egymáshoz, te dolgozol , Ates meg azt se tudom hol lehet most ...

***

- Szia Ipek !- köszönt Ates

- Szia ! Sajnálom, hogy össze-vissza szaladgálok de elnézést, fel kell mennem a színpadra... - mondta Ipek , miközben a színpad felé sétált , de elcsúszott... még szerencse , hogy Ates időben elkapta és nem ütötte meg magát .

- Megvagy ! - mondta Ates, majd Ipek arcát nézte .

- Köszönöm Ates ! - mondta Ipek elvörösödve. - fel-fel kell mennem ... - mondta mosolyogva , igyekezett nem Atesre nézni ...

- Nos ... ke-kedves vendégek ... ühmm... hát... izé ... igen ....hát..
.akkor  ... igazából... e-ennyi volt ... és hát... re-remélem élveztétek... meg úgy ... minden- mondta Ipek össze-vissza , mosolyogva.

- Uhh segítség ! Hatalmas hülyeséget csináltam ! Kairaaaaa! - rohant le a színpadról Ipek egyenesen Kairahoz .

- Mi az , Ipek? - ölelte meg Kaira Ipeket .

- A-azt hiszem szerelmes lettem vagy vagyok.... ! - mondta Ipek .

- Atesbe?

- Ühümmmm.... talán.... igen....

- Ez nem újdonság , csak eddig nem hittél nekem!- mondta Kaira

- Jajj Kaira ez nem vicces! Te meg Oranba ! Csak te neked nem kell mások előtt beszélned de ezt leszámírva ez ugyanaz ! - vágott vissza Ipek .

- Ipeeeeek! Nemár!  - szidta le Kaira

****

- Ipek , hazakísérjelek ? - kérdezte Ates

- Öhmm ühümmmm. - " válaszolta" Ipek.

~~~~~~~~~~~~
The end