- Gyere kicsim , fogd meg a kezemet el ne vessz!

- Nem fogok , ne aggódj !- válaszolta

- Nem te , Ates ! Dilaynak mondtam! - nevettem .

- Hová menjünk először?- kérdeztem.

- Köjintaaaa! - kiáltotta a kislány.

- Akkor menjünk !

- Úúú ! Ipek ! Nézd ! Édesség bazár ! Vegyünk valamit ! Légysziiii! - mondta Ates .

- Nem , szó se lehet róla . Normális kaja is van otthon .

- De anyuuuuuuu! - kiáltották egyszerre .

- Ates nemár , te nem vagy gyerek .

- Anyuuuu !

- Jólvan , menjetek csak ezt fejezd be , rosszabb vagy mint egy kétéves.

- É jó gyejek vajok !- kiáltotta Dilay. 

- Hát persze...- mondtam .

Ates megfogta Dilay kezét és odavezette az édességekhez , míg én csak távolról néztem őket . Gyakorlatilag mondható hogy két gyerekem van . Az egyik két éves a másik egy kicsit több , de viselkedésileg az is csak kettő éves .

Alig néhány perc múlva visszatértek .
Ates és Dilay kézenfogva . Míg a férjem kétpofára tömi magába a gumicukrot , a két éves kislányunk ki sem látszik a rózsaszín vattacukor mögül .
De annyira aranyos volt , hogy muszáj volt lefotóznom .

- Dilay? Hol vagy ? - kérdeztem a kicsit. 

- Itt vajok je picit szokk lett a cuuuukooooj!

- Azt ... látom !Elbírod egyáltalán?

- Ejbíjom . Apu megendete!

- Csodálatos! Ugye , apu?!- néztem Atesra gyilkos pillantással.

- Hán de nost mert nezel igy ram? Hmm kérsz?- kérdezte evés közben .

- A vacsorával mi lesz ? - kérdeztem. 

- Tessék , egyél egy kicsit !- nyomta a számba a vattacukrot .

- Hmm Ates ne-...Mondjuk... ez egész finom...- mondtam .

- Naugye, mondom én !  - húzott közelebb magához és mindig mikor mondani akartam valamit , adott valamit hogy még ne szolaljak .
- Jajj Ates -...
- Anyu ? Segíts !- kiáltotta Dilay aki már alig bírta tartani a vattacukrot és az egész arcát és haját cukor borította .

- Jézusom Dilay a hajad-... Ates Hekimoğlu!!!

- Nem az én hibám.  Majd... megfürdetjük ! - próbálta védeni magát .

- Fürdetjük?! Azaz megint én ! - kiáltottam rá .

- Figyelj , nézd csak! Ott az a vízi hajós akármi , majd arra ha felülünk akkor vizes lesz és könnyebben lejön a cukor . - mondta

- Megőrítesz! De ... jólvan menjünk!
Elvégre én engedtelek el titeket ide... lehet kár volt de már nincs visszaút !

...

-Jézusom én miért csinálom ezt ? Biztos hogy ez jó ötlet?! Dilaynak is jó? - reszkettem amint egy domb tetején megált a vizisikló nevű játék .
Majd hírtelen belezuhantunk a hidegvízbe .

- Soha többet nem bízok meg benned ...- töröltem ki a szememből a vizet .

- Na ! Valld be , nem volt olyan rossz !

- És te hoztál másik ruhát Dilaynak ? - kérdeztem.

- Hoppá ...

- Maradjunk a kalandparknál és a légvárnál!

- Anyuuu ugorjunk a légvájbaaa! - kiáltotta a kicsi. 

...

Ates *

Olyan aranyosak voltak Ipek és Dilay együtt a légvárban .
Ekkor hírtelen támadt egy jó ötletem .

- Vigyük le a kicsit a tengerre !- kiáltottam Ipeknek .

- Most így este ?

- Aha ! Vehetünk fagyott és sétáljunk este , mutassuk meg neki !

- Hát jó , vizesebb nem lehet már!

- Tengejpajt!- mondta Dilay.

...

Miután elmentünk fagyizni , lesétáltunk a tengerpartra . Az ég sötét volt , emberek is alig voltak errefelé . Sétáltunk és ugráltunk Dilay-jal a homokban. 

- Vegyétek le a cipőt , de vigyázzatok a medúzával!

Dilay vidáman szaladgált a tengerparton, míg mi ketten sétáltunk utána. Hírtelen ötlettől vezérelve bementem a vízbe és Ipeket kezdtem el fröcskölni .

- Hé , nemár ! Ez visszakapod ! - játszottunk a hideg vízben .

- Azta ...- bámultam rá .

- Hmm mi az ?

- Olyan szép vagy vizes hajjal ! - mondtam .

- Aww , cuki vagy Ates! - mondta , mire magamhoz húztam és átöleltem a derakát.

- Ates...- nézett a szemembe , mire megcsókoltam ...

- Anyuuuu , apuuuu? Ti mit csináltoook? - jött oda Dilay.

- Mi uhmm , semmit kicsim!...- vörösödött el Ipek.

- Ahaaaa ! Anyu vöjös ...
Jássunk a vízben!  - mondta a pici .

- Uhm- ühümmm j-jó ...- mondta Ipek , mèg mindig össze volt zavarodva  .

- Elkaplak kislány, én vagyok a tengeri szörny! - kezdtem el kergetni a kicsit, közben végig azt remélve hogy elfelejti amit látott...

- Úgyse kapsz ej! - totyogott a pici lábain. 
...