17.

** Louis szemszöge ** 


Imádtam a sétát Gemmával , végre volt valaki akivel mindent megbeszélhettem és nem nevetett ki vagy nézett hülyének. Úgy el beszélgettünk , hogy észre sem vettük , hogy ránk esteledett , így hát kénytelenek voltunk vissza menni a házba. Könnyen vissza találtunk mivel nem mentünk le az ösvényről , annyira nem voltunk bátrak. A házba érve elfogott egy rossz érzés és rögtön elkezdtem Harryéket keresni , a folyosón Liammel találkoztam szembe. 

- Merre van Harry? - Érdeklődtem és végig a háta mögé kukucskáltam , hogy hát ha ő is felbukkan. Liam kérdőn nézett rám majd megrázta a fejét és bele akart kezdeni a mondandójába. 

- Kicsit felöntött a garatra és most ébredezik - Szólalt meg Zayn végül , aki épp most ért oda hozzánk. Liam egy kérdő pillantást vetett Zaynre mint aki semmit sem ért. Mondjuk nem volt egyedül mert , én sem értettem. Mért ivott Harry? 

- Talán történt valami , hogy ivott? - Néztem az információ forrásra , aki ebben a pillanatban Zayn volt. 

- Csak unatkoztunk és ő többet ivott   a kelleténél , nyugi , semmi baja. - Kifújtam az eddig bent tartott levegőt és elindultam a szobánk felé. Amint beértem a szobába , lerúgtam a cipőimet és beugrottam az ágyba Harry mellé. Olyan voltam mint egy kisgyerek és úgy is éreztem magam. 

- Hallom iszogattál - kuncogtam mire felemelte a tekintetét a telefonról. Megköszörülte a torkát majd feljebb tolta magát ülésbe. 

- Aham , milyen volt a séta? - Egy puszit nyomott az ajkaimra , a telefont pedig az ölébe ejtette. A képernyőre tekintettem amin egy orvosi weboldal volt megnyitva. Kuncogtam és kezembe vettem a telefont. 

- Minek olvasol te egy orvosi weboldalt? - Hirtelen kivette kezemből a telefont és lezárta a képernyőjét. Mosolyogva húzott az ölébe és a combomat kezdte simogatni. 

- Tudod azon agyaltam , hogy kéne vennem pár itthoni melegítőt. Holnap nem megyünk be a városba vásárolgatni? - Fura volt ez a téma terelés de nem tulajdonítottam neki túl nagy figyelmet. Igazából nem is rossz ötlet ez a ruha vásárlás , alig van itt pár ruhánk. A srácok is tuti örülnének ha hoznánk nekik valami göncöket. 

- Benne vagyok , kéne vennem egy jó meleg pulcsit mert itt az erdőben sokkal hűvösebbek a délutánok. Meg talán egy szélkabát sem ártana és egy bakancs. - Teljesen elmélyedtem a gondolataimban és már a listát írtam össze , hogy mit fogok venni. Talán vehetnénk valamilyen éjjeli lámpát is mert , az hiányzik ebből a szobából. 

- Akkor írj listát és a holnapi napot a vásárlásnak szenteljük. - A kezemet vigyorogva csaptam össze , ez lesz az első közös programunk az ölésen kívül. Meglepő milyen egyszerűen tudok arra az estére gondolni. - Boo , gondolkoztál már azon , hogy mi lesz ha ránk találnak? - A hangja túl komoly volt , mintha tudna valamit amit én nem. Ijedten kaptam rám a tekintetem. 

- Miről beszélsz Harry? Félnünk kéne? - Hevesen kezdte rázni a fejét , kicsit megnyugodtam de még így sem értem mire gondol. 

- Dehogy , ez a hely biztonságos de , mi lesz ha engem megtalálnak? Engem ez nem hagy aludni , félek , hogy ha rám találnak akkor ti sem úsznátok meg. - Olyan fajta aggodalmat láttam a szemeiben amilyet még soha. El sem hiszem , hogy ez a Harry ugyan az az ember aki besétált az irodámba. 

- Héj ne aggódj , nem fognak se téged se minket megtalálni. Minden rendben van - Közel hajoltam hozzá és egy lágy csókot nyomtam a szájára. Ajkai puhák voltak és csábítóak , pont úgy mint minden csókunknál. A homlokát az enyémnek döntötte , így ajkaink eltávolodtak. Mély levegőket vett és combomról derekamra vezette a kezeit majd erősen ölelni kezdett. 

- Annyira örülök , hogy rád találtam. Lehet , hogy kezdek nyálas lenni amitől még én magam is hánynék de akkor is szeretlek. Különös mert , nem is hiszek a szerelemben - Fájdalmasan kuncogott fel de még is megmelengette a szívemet ezzel a mondatával. Tarkójánál játszottam a hajával és a feje búbját puszilgattam. 

- Tudod annak ellenére , hogy egy barom vagy , én is szeretlek. - Felemelte a fejét és végre őszintén is elmosolyodott. Szeretem ezt a mosolyát , ilyenkor látszanak a gödröcskéi és a gyönyörű fogsora is kivillan. 

- Minden egyes szeretleked előtt el fogod mondani , hogy milyen rossz ember vagyok? - Felnevettem és átöleltem a nyakát mindkét kezemmel. 

- Valakinek emlékeztetnie kell téged , hogy van egy rossz éned is. - Mostanában sokkal inkább tűnik úgy , hogy én irányítom Harryt és nem fordítva. Igaz sokkal kisebb vagyok nála , legalább is testalkatilag és talán nem is olyan nagy a tapasztalatom az életben mint az övé de , egy valamit tudok. Még pedig azt , hogy mi a jó és mi a rossz. Harryből csupán ennyi hiányzik , nem tudja megkülönböztetni , hogy mikor cselekszik jól vagy rosszul. Eddig ő jónnak hitte azt amit mi elítélünk de  most , hogy itt vagyunk neki , ideje lesz megmutatni milyen is az igazi világ. Nem minden ember gonosz és nem érdekel senki sem büntetést. Anyám mindig azt mondta , hogy egy ember legyen akármilyen koszos , gonosz vagy furfangos , halált vagy erőszakot akkor sem érdemel. Mindig is így éltem az életem , egy léleknek sem tudnék ártani. 

- Sajnos emlékeztetnek a testeden lévő hegek is. - A mosolya megint eltűnt és a pólóm alá nyúlva a hátamon lévő sebeken simított végig.  Nem szeretem ha szomorú , egy ilyen srácnak mint ő , végre boldognak kéne lennie. 

- Szerintem ezek tigris csíkok - Kérdőn nézett fel a szemeimbe , elmosolyodtam mert apám szavait idéztem. Azt hiszem mostanság sokat gondolok a szüleimre. - A tigrist a csíkjai miatt ismered fel , a csíkjai miatt kezdesz el félni tőle és a csíkjai alapján jut eszedbe egyetlen szó róla , még pedig az , hogy harcos. - A végére már ő is elmosolyodott amit örömmel nyugtáztam. 

- Azt hiszem ha ezt másnak mondtad volna akkor kinevet - bólintottam egyet mivel biztos vagyok benne , hogy így lett volna. - De mi mások vagyunk , nem vagyunk olyanok mint a többiek. Máshogy látjuk a világot , te túl jónak , én pedig túl rossznak látom. - Nem hittem , hogy valaha egyet fogok érteni vele , de azt mondják , hogy mindennek eljön az ideje. 

- Egy művész lélek pont ilyen , és te az vagy Harry. Most , hogy felhagytál a bérgyilkos szakmával mi lenne ha a festészettel is foglalkoznál? - A tehetsége az meg van hozzá , hisz láttam milyen gyönyörűeket tud alkotni. 

- Akkor holnap egy hobbi boltba is el kell mennünk mert , ebben a házban se vásznom , se festékem és se ecsetem. 



Kora reggel indultunk el , a Nap épp most jön fel és gyönyörű látványt nyújt ahogy a mezőn lévő pár bokron megtörik a fénye. Harry kicsit nyűgösen kelt de , a hangulatomat még ez sem tudta elrontani. Örülök , hogy végre valami normális dolgot csinálhatunk. A városba hamar beértünk és rögtön a boltokat kezdtük nézni. 

- Ott egy hobbi bolt , menjünk akkor először oda - Mutattam ujjammal egy sarkon lévő boltra. Harry csak bólintott majd keresett egy parkoló helyet. Még nyújtózkodott vagy kettőt amíg rávette magát , hogy kiszálljon és elinduljunk a boltba. Amint egymás mellé értünk ő össze kulcsolta a kezünket. Lenéztem az összefűzött ujjainkra majd fel a szemébe. 

- Szeretem kimutatni , hogy mi az enyém. - A mai napon először mosolygott majd még az ajtót is kinyitotta nekem. Kicsit megdermedtem amikor a pult mögött Kate-et láttam meg. Egy éve szakítottunk és finoman szólva össze törtem a szívét. Teljesen belém volt zúgva én viszont nem éreztem úgy , hogy ő lenne az igazi és nem láttam értelmét egy olyan kapcsolatnak amiben kényelmetlenül érzem magam. - Minden rendben Boo? - A kezeit a csípőmre simította és aggodalmasan figyelte az arcomat. Felnéztem rá és magamra erőltettem egy mosolyt. 

- Hát persze , na szóval mi is kell neked? - Elhúzódtam és a kezembe vettem egy kosarat amibe majd pakolhatunk. A szemem sarkából láttam , hogy Kate minket figyel de , nem mertem rá nézni. Harry elindult egy irányba én pedig engedelmesen követtem. Különböző dolgokat kezdett pakolni a kezemben lévő kosárba , feléről azt sem tudtam , hogy mire használja de inkább nem szólaltam meg. 

- Szerinted Akvamarin kék vagy Indigó kék? - Nézett rám segítség kérően , én viszont úgy néztem mintha minimum egy másik nyelven beszélne. Azt beazonosítottam , hogy két színről beszél de nem tudtam , hogy mi a különbség a kettő között. 

- Khm..segíthetek? - Lépett oda hozzánk Kate és kicsit félve nézett Harryre , talán már ide is eljutott a drága pasim olyan gyönyörű hírneve. Elmosolyodtam mivel tudtam , hogy már egyel talán nem olyan de , az emberek még is rettegnek tőle. 

- Szerinted Akvamarin kék vagy Indigó kék a szeme színe? - Bökött a fejével felém Harry , nem értem mért fontos , hogy milyen színű a szemem. Van már egy festménye a szemeimről. Unalmamban a kosarat kezdtem fürkészni amiben feltűnően sok volt a kék árnyalat. 

- Mindenképp Akvamarin kék , az Indigó már inkább lilásnak nevezhető de, a Tenger kék is jól illene hozzá ha lefesteni akarná. - Mondta Kate úgy , hogy közben rám sem nézett. Ezek szerint az emberek nagyon megjegyzik a szememet , végül is kiskoromban is sokszor hallottam , hogy milyen gyönyörű szemeim vannak. Persze , erre mindig elpirultam és eltakartam az arcom. 

- Akkor az Akvamarin lesz - dobott bele valamilyen dobozkát a kosárba Harold. Csak ekkor néztem fel a kosár vizslatásából és vettem észre , hogy Harry Kate-et méregeti nem túl kedves szemekkel. 

- Amúgy..khm..jó újra látni Louis - Mondta kínosan és feszengve az exem. Magamban már szakadtam a nevetéstől hisz tudtam , hogy Harry megint féltékeny. Olyankor pedig nagyon viccesen viselkedik. 

- Téged is. Hogy van a kiskutyád? - Emlékszem , hogy elég beteges volt szegényke , pedig amúgy gyönyörű egy állat volt. Ha jól emlékszem akkor husky volt.

- Már jobban , nem is nevezném kiskutyának. - Mosolyodott el , úgy látszik már nem érzi magát annyira kellemetlenül. Ellentétben Harryvel aki egyik lábáról a másikra lépdel mint egy hisztis picsa. - Na és veled mi újság? 

- Meg vagyok - Hirtelen gondolkozni kezdtem , hogy mit is mondjak , hogy ne áruljam el magunkat. - Elköltöztem a belvárosból , túl nagy volt már nekem a pörgés. - Mosolyogtam , meglepett milyen könnyedén is tudok hazudni. Harry tényleg megváltoztatott. Nem csak a belsőm de a külsőm is megváltozott , szűk farmerek és fekete pólók. A hajam folyton össze vissza áll és a szakállammal sem foglalkozok túl sokat. 

- Oh látom jót tett az új levegő , egész jól nézel ki. - Nem tudom , hogy ez bóknak számít-e de Harry tuti nyomulásnak vette mivel a következő másodpercben már a derekamat ölelte. 

- Mondok még jobbat , rádöbbent , hogy meleg és pasija van. Méghozzá én , szóval kopj le angyalom. - Halkan felkuncogtam és közelebb bújtam Harryhez aki már-már markolászta  a derekamat. 

- Nyugi nagyfiú - Egy puszit nyomtam a nyakára , mivel csak azt érem el csimpaszkodás nélkül , és Kate-re néztem. - Amúgy igen , meleg vagyok. Ő pedig a pasim Harry , Harry ő az ex barátnőm Kate.- Ha lehet Harry még féltékenyebb lett és a derekam helyett már a fenekemet fogta. 

- Nem is tudtam , hogy bejönnek az ilyen alakok.. vagyis...- Gondolkodott , hogy hogyan mentse ki magát de azt hiszem innen már elég nehéz lesz. Az elején én is elítéltem Harryt és persze okkal de ma már tudom , hogy minden embernek meg van a maga története és nem szabad első ránézésre ítélni. Az viszont meglep , hogy a meleg vallomásomra egy megjegyzést sem tett. 

- Milyen alakok? Harry egy hétköznapi srác és kifejezetten tetszik a stílusa. - Nem néztem fel rá de tudtam , hogy vigyorog. Mindig azt csinálja ha megdicsérik. Kate csak kínosan elmosolyodott és bólintott párat , ezt egyet értésnek vettem. 

- Úgy értettem , hogy az ilyen erőszakos alakok. - Honnan tudja , hogy Harry erőszakos? Kérdőn néztem fel Harryre és a szúró tekintetéből amit Kate felé intézett , leesett , hogy talán nem is először jár ebben a boltban. Hiszen eddig is vásárolnia kellett valahol és nem olyan nagy város ez , hogy ezernyi hobbi bolt legyen. 

- Törődj a magad dolgával te...- A kezemet hirtelen tettem Harry szájára mielőtt még jelenetet csinálna itt. Bocsánat kérően néztem Kate-re és lassan kezdtem leengedni a kezem. 

- Gyilkos! - Szólalt meg mögülünk egy mély hang. Nem hiszem el , hogy pár órára nem tudunk elmenni valahova anélkül , hogy felismernék Harryt. Kíváncsian és kicsit félve attól , hogy Mark emberei lesznek mögöttünk , fordítottuk oda a fejünket. 

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top