Köszönöm a sok olvasót és a kommenteket! Imádlak titeket!

- Zayn , két esélyes a dolog , vagy megöljük Markot vagy ő öl meg engem. Tudod jól hogy ha nem végzek el egy munkát akkor szó szerint kinyír. - Fejét vissza döntötte a párnák közé. Mellé kuporodtam és a hajával kezdtem játszani miközben Zaynt figyeltem.

- Liam azt mondta , hogy engem is meg kellett volna ölnöd. Hogy lehetek még életben? - Harry halványan elmosolyodott és lecsukta szemeit. Bal karjával közelebb vonta a testemet az övéhez. Mély levegőt vett , mintha az illatomat szívná be.

- Bemásztam hozzád a hálódba , a fejedhez tartottam a fegyvert és akkor megfordultál. Aludtál de még is olyan gyönyörűnek találtalak. Még sosem láttam olyan pasit mint te , egyszerűen képtelen voltam megtenni. Te voltál az első ember akinél azt éreztem hogy rosszat teszek. - Lágyan ejtette ki ajkain a szavakat és én képes lettem volna elolvadni. Kicsit morbid formában de még is romantikus volt. Tudom hogy csak az erős fájdalom csillapító miatt mond ilyeneket de még sosem mondtak nekem ilyen szépet. Mellé feküdtem és amennyire csak tudtam hozzá bújtam.

- De akkor hogy maradhattál életben? Nem azt mondtad hogy Mark kinyír ha nem végzel el egy munkát? - Gyengéden cirógatta a hátamat én pedig szívesen doromboltam volna neki mint egy kiscica aki a gazdájához bújik.

- Épp kimásztam az ablakodon amikor Mark telefonált hogy akció lefújva. Szóval még csak magyarázkodnom sem kellett hogy mért nem tettem meg. - Zayn krákogni kezdett , teljes ki ment a fejemből hogy ő is itt van. Annyira belemerültem Harry szavaiba. - Hívd fel Liamet , be kell avatni őt is. - Zayn nem kérdezett semmit csak távozott a szobából. Tekintetemet felemeltem Harryre aki csak mosolygott. Elég bárgyú mosoly volt de legalább mosoly. - Nem értem hogy lehetsz ilyen tökéletes - Ha eddig nem pirultam el akkor most már biztosan. Elszégyellve fúrtam az arcomat a mellkasába. Nem vagyok hozzá szokva hogy valaki bókoljon. Sőt én sem bókoltam soha , egy lánynak sem , szóval nem tudom hogy kéne reagálnom rá. Ujjai állam alá nyúltak és óvatosan emelték fel fejemet így kénytelen voltam szemeibe nézni amik most is úgy csillogtak mint minden egyes alkalommal amikor az íriszeit fürkészem. Ajkait lágyan tapasztotta enyémekre és ebben a csókban nem volt semmi vadság vagy vágy. Tele volt érzelmekkel , mintha így mondtuk volna el egymásnak hogy is érzünk ebben a pillanatban. Kezemet arcára vezettem és ujjaimmal cirógattam. Ajkaink ritmusosan mozogtak , mintha ezer éve ezt gyakorolnánk.

- Khm! Nem vagyok kíváncsi nyelvcsatákra - Liam hangja fúrta be magát a fejembe. Nehezen de elhúzódtam a göndörke ajkaitól. Végig néztem arcán , szája most rózsaszín volt és duzzadt a csókunk miatt. Elemelte tekintetét rólam és egyenesen Liamre nézett.

- Ne féltékenykedj Payne , inkább mond meg nekem mi a legegyszerűbb út ahhoz hogy kinyírjam Markot. - Harry elkezdte ülésbe húzni magát , rögtön hóna alá nyúltam és segítettem neki mire egy hálás mosolyt kaptam. Tényleg valami rohadt erős cuccot kaphatott Zayntől de nem igen bántam. Sőt élveztem hogy függ tőlem.

- Nincs olyan eshetőség hogy kinyírd. Csak a háza körül van 50 őr és a ruhája alatt folyton golyóálló mellényt visel. - Ekkora ember lehet ez a Mark? Nem lesz egyszerű ha az életére akarunk törni. Harry és Liam úgy kezdtek el beszélgetni mint két vérprofi. Mondjuk Harry tényleg az de kíváncsi lennék Liam honnan tud ennyi mindent és hogy lehet ennyire jó a terv készítésben is. Bár azon sem lepődnék meg ha Liam profi táncos lenne vagy szakács mert szerintem ez a srác mindenben remekel. Nem értem Harry mért hagyta el őt.

- Oké akkor gondolkodj valami normális terven én hagy pihenjek Louissal - Mind meglepődtünk ezen a kijelentésén. Velem akar pihenni? Elismerem hogy ma tényleg nagyon kedves volt , lehet hogy beteg , nem szokott ilyen lenni. Miután vissza tértünk pillanatnyi kábulatunkból a srácok távoztak és én Harryre néztem.

- Mi az oka a mai kedvességednek? - Felmordult és vissza helyezte magát fekvő pózba. az egyik karját kinyújtotta ezzel jelezve hogy bújjak oda. Eleget tettem a kérésének és elhelyezkedtem a mellkasánál , ügyelve hogy ne okozzak neki fájdalmat. Átölelt és már megszokott helyére dugta az arcát.

- Én mindig kedves voltam csak te nem értékelted. - Megforgattam szemeimet mert akár mennyire is kedveltem meg attól még nem adok neki igazat.

- Tudod olyan makacs vagy - Bele kuncogott a hajamba ami mosolygásra késztetett.- De legalább a makacs fejednek hála jöttem rá hogy meleg vagyok - Elpirultam miközben ezt hangosan is kimondtam. Ideje bevallani mert úgy sem tagadhatom le.

- Hm akkor szólnom kell Liamnek hogy előtted le ne merjen vetkőzni mert a végén elcsábít és őt is lesmárolod - Tetszett ez a játékos Harry. Többször adhatnánk neki ilyen gyógyszert. Egyszerre kuncogtunk fel és játékosan elmormoltam egy káromkodást.

- Miért dobtad Liamet? Mármint ő...tényleg minden szempontból tökéletes - Éreztem leheletét a tarkómon és ujjainak játékát a lapockámon.

- Túl tökéletes számomra. Egy olyan férfi mint Liam a legjobbra vágyik és nem hagyhatod el magad mellette. Nem lehetsz pocakos vagy járhatsz mackó nadrágban. - Nem tudom elképzelni Harryt egy mackó nadrágban pocakosan. Az valahogy nem Harry.

- Szóval ezért választottál engem? Mert nekem van pocakom és szeretem a mackó nadrágokat? - Kuncogtam fel de Harry nem tartott velem. Azt hiszem néha csak én tartom viccesnek magam , legalább is ha az ő közelében vagyok elég nehéz humorosnak érezni magad.

- Én szeretem azt a kis pocakod amid van és a mackó is jól áll de nem ez az oka amiért téged választottalak. - A mondat végén egy hatalmasat ásított. Gondoltam most már nem faggatózok mert tényleg ráfér a pihenés. Elhelyezkedtünk majd álomra csuktuk szemeinket.

                                                                                 ** Harry szemszöge **

Itt feküdt a karjaim között , nem értem mi ütött belém de kötődök ehhez a sráchoz. Most már nem tudnék úgy elaludni hogy nincs mellettem , vagy úgy megenni a reggelimet hogy nem figyelem milyen édesen kortyolgatja a kávéját. Talán ő az első ember az életemben akit tényleg szeretek. Nem mondanám hogy ez szerelem mert abban nem hiszek de azt tudom hogy minden áron meg akarom védeni. Hiába éreztem magam hulla fáradtnak nem tudtam aludni. Ahányszor lecsuktam a szemeimet az anyám szikrákat szóró szemei lebegtek előttem , még mindig éreztem ahogy belém döfi a kést. Ilyen az én drága családom , eldobnak és leszúrnak. Nekem csak ez a kócos hajú félénk fiú van. Sóhajtottam majd óvatosan kimásztam az ágyból , a fájdalom rögtön belenyilallt a hasamba. Ökölbe szorítottam a kezeimet majd erőt véve magamon lementem a nappaliba. Zayn a kanapén ülve tévézett így úgy döntöttem csatlakozok hozzá. Meglepődött amikor meglátott leülni és rögtön próbált segíteni. Persze elutasítottam , nem kell senki sajnálata , hálás vagyok azért amit értem tettek de a sajnálatuk nem kell.

- Pihenned kéne nem pedig sétálgatni - Motyogta az orra alatt, mindig vicces feje van ha mérges. Felkuncogtam és átkapcsoltam egy másik csatornára a tévét.

- Mi az , csak nem féltesz? - Továbbra is kuncogtam. Pontosan tudom hogy félt engem ahányszor csak elmegyek dolgozni , belém volt habarodva és talán a mai napig nem dolgozta fel hogy én más pasi után néztem.

- Tudod jól hogy féltelek , Louis is félt téged , pedig igazán nagy seggfej vagy vele - Megforgattam a szemeimet és felé fordítottam arcom. Keresztbe font kezekkel bámult rám majd amikor ezt megelégelte hirtelen megölelt. Nem értettem mi ez a szeretet kitörés de vissza öleltem. Zayn szorosan bújt hozzám én pedig össze szorítottam a szemeimet hogy ne szisszenjek fel. - Van fogalmad róla hogy megijesztettél minket? - Elhajolva letörölt pár kósza könnycseppet , elmosolyodtam hogy milyen érzékeny is pasi létére. Ő sosem volt az a kemény srác , inkább sírt mint hogy kiálljon magáért.

- Héj ilyen könnyen nem fogtok lerázni - Küldtem felé egy pimasz mosolyt mire ő is elmosolyodott és vállon boxolt. A nagy Harry Styles kezd ellágyulni? Itt vigasztalom a haveromat akit régen és sirattam meg , oda fent pedig a pasim alszik akinek végig bókoltam. Talán tényleg ideje abba hagynom ezt a munkát , kiöregedtem belőle. Nem vagyok már naiv kisgyerek akit át tudnak verni.

- Komolyan ki akarod nyírni Markot? - Ez a kérdés bennem is megfogalmazódott egy párszor de mindig igen volt rá a válaszom. Ideje megfizetnie azért amit velem tett. Vajon mi lett volna ha normális családban növök fel? Mi lett volna velem és Louissal?

- Igen , végre lesz egy olyan ember is aki tényleg megérdemli a halált - Fejemet újra a tévé felé fordítottam de nem igazán figyeltem oda. Most az egyszer aggódtam hogy rosszul fog elsülni az egész és börtönbe jutok. Akkor mi lesz Louval? hm Lou...tetszik ez a becenév, de rá inkább illene valami aranyosabb. Uram atyám mért gondolkozok beceneveken? A fejemet hátra döntöttem a fotel háttámlájára. Becsuktam a szemeimet és magam elé képzeltem Louist. Ahogy mosolyog , olyankor olyan mintha az egész arca nevetne.

- Hazza? - Szemeim rögtön kipattantak majd körbe néztem. Elaludtam volna? Sötét volt az egész nappaliban és már a tévé sem ment. - Hazza vacsora - Hallottam meg újra a hívogató hangot. Most már felismertem ezt a lágy szólamot. Felálltam és bementem a konyhába. Louis az én pólómban és egy boxerben tette ki a sült húst tányérba. Egyszerre volt sexy és édes látvány. Mögé sétáltam és átöleltem. Arcomat a nyakhajlatába fúrtam mire felkuncogott.

- Jó illatod van - Egyre szorosabban öleltem magamhoz. Szükségem van most a szeretetre és ő megadja nekem. El akartam felejteni a késszúrásokat és anyám arcát. Csak vele akarok törődni és azt akarom hogy ő is törődjön velem. Talán önző vagyok de szükségem van rá.

- Zayn nincs itthon , Liamnél alszik mert valamit megbeszélnek , de gondoltam főzök vacsorát - Magyarázta gyorsan , megint zavarba jött a bókomtól. A nyakára nyomtam egy puszit majd elhúzódtam és helyet foglaltam az asztalnál. Szalma krumpli volt , sült csirke mellel és salátával. Valami istenien nézett ki és az illata is jó volt. A hasam egy hatalmasat korgott , talán nem tesz jót neki hogy egész nap nem ettem. Vettem a villámra egy falatot és számba raktam. Közben Louis leült velem szembe és ő is enni kezdett.

- Nagyon finom lett - dicsértem meg főztjét mire elmosolyodott. Csöndben fogyasztottuk el a vacsorát de ez nem az a kínos csend volt hanem inkább a békés csend. Lou öntött mindkettőnknek egy pohár vörös bort. Ráhibázott mert imádok vacsora után borozgatni. - Le akarsz venni a lábamról Tomlinson? - Húztam az ölembe amikor odasétált mellém. Felkuncogott és beleivott a borba.

- Ahhoz nem bort használnék - Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam szájára. Egész idilli lett ez a pillanat. Még egy emlék amit elraktározok rosszabb időkre amikor talán egyedül leszek. Akkor előveszem ezeket az emlékeket és mosolyogva gondolok vissza hogy valaha volt egy olyan srác aki törődött velem. Túl csábítónak találtam ajkait ezért rájuk tapadtam , nyelvemmel bejutást kértem amit hamar meg is kaptam. Közben a kezemet a derekáról a fenekére vezettem. Imádom a formás fenekét. Hirtelen kopogás zavarta meg a csókunkat , bár inkább nevezném dörömbölésnek.

- Vársz valakit? - Néztem kérdőn Loura mire nemlegesen rázta meg a fejét. Felemeltem csípőjét hogy fel tudjak állni majd megköszörültem a torkom és az ajtóhoz mentem. Nem értem ki lehet az ilyenkor. Mielőtt ajtót nyitottam volna a biztonság kedvéért megfogtam az előszobában elrejtett fegyverem. Így már kicsit nagyobb biztonság érzettel nyitottam ajtót. Gemma állt az ajtóban csurom vizesen , csak most vettem észre hogy oda kint szakad az eső. Tüsszentett egyet mire megráztam a fejem hogy vissza térjek a jelenbe. - Mit csinálsz itt? - Végig mértem tetőtől talpig. A ruhái ugyan azok voltak mint minden nap, azzal a különbséggel hogy most már folyt is belőlük a víz.

- Anyának elment az esze , sajnálom amit veled csinált. Beszállították az elmegyógyintézetbe - Szipogott egyet de nem tudtam biztosan hogy azért mert sír vagy mert megfázott. - A lényeg hogy beázott a házunk és nem tudtam hova menjek- Felnézett a szemeimbe. A tarkómat kezdtem vakargatni , végül is Gemma nem tett ellenem semmi rosszat.

- Harry minden oké? - Lépett oda mögém Louis majd kérdőn nézett Gemmára. Gondolom nem érti mit keres itt egy ilyen szakadt ruhás vékonyka lány. Nagy levegőt vettem majd a fegyvert vissza csúsztattam a zsebembe és átöleltem Lou derekát.

- Lou ő itt a nővérem Gemma , Gemma ő a pasim Louis - Az álluk egyszerre esett le, de amíg Louis rendezte vonásait Gemma ugyan úgy állt ott ledöbbenve. Gondolom nem hitte volna rólam hogy meleg vagyok.

- Mért álltok itt az ajtóban? Szegény lány csurom vizes , száraz cuccok kellenének neki és egy jó forró tea- Nézett fel rám Louis engedélyt kérően . Bólintottam ezzel megengedve hogy bevezesse Gemmát a házba. Becsuktam mögöttük az ajtót majd figyeltem ahogy Lou felkíséri Gemmát az emeletre. Gondolom száraz cuccokat ad neki. Bementem a konyhába és szedtem ki egy tányérra ételt. Gondolom éhes is lehet. Letettem az üres helyre az asztalon a tányért majd neki kezdtem a tea készítésnek. Amire kész lettem a teával pont lejött Louis és Gemma.

- Ahm...már csak annyi kaja maradt a vacsorából de a hűtőben még találsz ha kellene valami. - Letettem a tányér mellé a bögre teát. Louis büszkén mosolygott rám majd mellém lépett és megpuszilta az arcom.

- Köszönöm. Louisnak igaza van , nem vagy olyan rossz embernek mint amilyennek tűnni próbálsz - Gemma leült az asztalhoz és enni kezdett. Loura néztem aki beharapott alsó ajakkal figyelte a reakciómat. Talán félt hogy kiakadok hogy ilyet mondott de igazából jól esett. Ő a kezdetektől fogva csak a jót látja bennem. Elmosolyodtam és szorosan magamhoz húztam Louist. - Harry...én..szóval köszönöm hogy itt vagy - Dadogta Gemma. A szívem egyre több melegséggel telt meg. Még életemben nem éreztem magam ilyen boldognak.