„-Oppa, Orabeoni, megjöttünk! - hallatszott Jiya hangja lentről, mi pedig lementünk az érkezőkhöz."

*YOONGI POV*

Jimin egész nap elvarázsoltan keringett a családtagjai körül, ezért megbeszéltük, hogy csak holnap nézünk be a belvárosba, természetesen a szüleivel és Jiyával karöltve. A nap további szakaszában nem sok említésre méltó dolog történt, társasoztunk, vacsoráztunk, filmet néztünk, majd mindenki ment a dolgára. Másnap reggel miután felkeltünk, lementünk reggelizni, majd indulás elôtt Jiya bejött a szobánkba. Mindketten felé fordultunk, miközben én az ágyon ültem, Jimin pedig a táskájába pakolt. A legfiatalabb gondosan becsukta az ajtót és megállt pár lépéssel elôtte.

-Ne nézzetek madárnak. Nem vagyok már kisgyerek. -Elôször összenéztünk, majd midketten kérdô tekintettel bámultunk rá.

-Pardon? – kérdeztem.

-Tudom, hogy hazudtok! – csattant fel. Lehet, hogy tényleg meg kellett volna ölnöm... Még úgysem késô...

-Mi-Mirôl beszélsz Jiya? – kérdezte Jimin óvatosan.

-Tudom, hogy együtt vagytok! – Jimin hangosan sóhajtott egyet. -El kell mondanotok anyuéknak, vagy én mondom el! Indulásig kaptok idôt. – mondta majd megfordult és távozni készült.

-Jimin, szabad? – kérdeztem, s ô pontosan tudta mire gondolok.

-Csak nyugodtan. Már itt az ideje ahogy látom... – Jiyára néztem és elkezdtem.

-Jiya. - visszafodult és várta a folytatást – Tudod, hogy olyan vagy nekem mintha a saját húgom lennél... DE a saját húgomat most felpofoznám. – erre hatalmasra nyíltak a szemei s láthatóan megállt benne az ütô – Elôször is mindketten idôsebbek vagyunk nálad, úgyhogy vigyázz a szádra, másodszor Jimin, vagy az én szerelmi életem – ami most megegyezik, de ez lényegtelen – semmiképp sem tartozik rád. Lehet, hogy meglested, de nincs hozzá közöd. Ahhoz pedig pláne nem, hogy kinek szólunk errôl és mikor! El fogjuk mondani a szüleiteknek, de egyáltalán nem azért, mert te azt hiszed, hogy megzsaroltál engem, hanem azért mert így látjuk jónak. Úgyhogy somfodálj vissza a szobádba, rendezd el az arcodat, ha hozzánk beszélsz és ne próbálj szórakozni velem. – Jiya nyelt egyet majd megszólalt.

-Jól van na, nem kellene ilyen undoknak lenned! – mondta könnyezve.

-Lehet egy kicsit offenzív volt, de teljesen igaza van Jiya! Gondolkozz el a viselkedéseden! – Állt mellém Jimin.

-Te maradj csöndben Jimin! Már majdnem akkora vagyok mint te, hogyan vehetnélek komolyan?! Te sokkal gyengébb is vagy nálam, fogadok az elmúlt hónpban legalább tízszer sírtál! Nem vagy igazi férfi! – csattant fel a fiatal lány sírva.

-3 másodpeced van, hogy kitakarodj azon a kurva ajtón, vagy olyat teszek és mondok amit mindketten bánni fogtok, mert én habozás nélkül megteszem! – feleltem, de nem hatott.

-Nem! Nem! Nem! Ez a mi házunk, nem küldhetsz ki innen! – Ez volt az a pont ahol Jimin félve felém pillantott, tudta mi következik.

-Hyung kérlek.... Nagyon sajnálom... – Suttogta, s végigsimított a karomon. Nagyot sóhajtottam, majd én is megszólaltam.

-Szörnyen ostoba vagy Park JiYa. Viszont azt hiszed, hogy tudsz mindent, de valójában még csak nem is sejtesz semmit, ettôl pedig még ostobábbnak tûnsz. Menj innen és ne teszteld tovább a türelmem, vagy Jimin sem lesz elég, hogy megakadályozzon abban, hogy az intenzívre küldjelek. – Itt talán leesett neki, hogy mi történik, mert lehajtotta a fejét és kioldalgott a szobából. Jimin odasétált mellém és dzsekim nyakát két kézzel megmarkolva magához húzott.

-Annyira sajnálom... Szinte rá sem ismerek, sajnálom, hogy ennyire szemtelen volt veled... – Suttogta, majd ajkaimra hajolt. Kis idô múlva megtörtem a csókot, mert még mindig annyira dühös voltam, hogy félô volt leharapom a nyelvét. Azért átkaroltam a derekát és magamhoz húztam, ô is körbefonta a kezeit a nyakamaon és a vállamba temette a fejét.

-Kész vagy a pakolással? – kérdeztem, s egy 'Ühümm' ékezett válaszul. -Akkor gyere menjünk. A szüleid már biztosan várnak.

-Mi van ha Jiya idô elôtt elmondja nekik? – kérdezte mostmár úton a táskája felé.

-Nem fogja. – feleltem rá várva.

-De ha mégis?

-Akkor ma belezuhan a Nakdong-ba. – mondtam, mire ô csak mosolyogva megrázta a fejét, én pedig mielôtt kimentünk volna nyomtam egy apró puszit a szájára.

A nap egész jól telt, sétáltunk, Jiya is bocsánatot kért, majd beültünk ebédelni, s ahogy esteledett elhatárotuk, hogy elmegyünk moziba. Jiya miatt nem ülhettünk be kohatáros fimre (aish) úgyhogy egy „laza" számoma undoritóan romantikus és gusztustalanul erôltetett humorú filmet választottunk. Mivel csak pár peccel elôtte értünk oda, ezért nem voltak egymás mellett helyek. Két kettes és egy egyedüli hely volt, Jiya és A-Yeong ültek együtt, DongSeok külön, én pedig Jiminnel a leghátsó sor bal szélén. A film alatt Jimin vidáman kacarászott, de én szétuntam az agyam, úgyhogy az egyik kezemet a combjára tettem. Rámnézett és elmosolyodott – nem értette meg a cálzást, úgyhogy följebb csúsztattam a kezemet, s simogatni kezdtem a belsô combját. Mikor Jiminnek leesett a dolog megpóbálta eltolni a kezemet, de természetesen nem hagytam.

-Hyung én a filmet akarom nézni.

-Én meg téged akarlak. – súgtam fülébe. A nyakára hajoltam és apró csókokat hintettem rá. Mivel garbóban volt, ezért meg is szívtam azt, mire Jimin felnyögött.

-Nggh. Hyung! Ne, hagyd abba! Ú-Úgy értem kérlek... – Suttogta, nehogy megzavarja a többi mozizót.

-Ne hagyjam abba? – Kérdeztem egy perverz mosollyal az arcomon, mire elpirult.

-Mármint: Ne! Hagyd abba! – Mondta mostmár világosan tagolva.

-Aish... De Seul-ban visszakapod. – Feleltem kacsintva, s mindketten a vászonhoz fordultunk – a kezem a ''film" végéig a combján pihent – és bámutuk tovább a gusztustalan melodráma untató és nyálas forgatókönyvvel tûzddelt újabb képkockáit.
Ahogy visszaértünk a Park házhoz Jimin anyukája intett nekünk, hogy beszélni szeretne velünk. Követett minket a Jimin szobájába, ô leütlt az ágyra, mi pedig a szônyegre.

-Fiúk. – sóhajtott egyet -Szeretnék beszélni veletek valamirôl... Szabad?– ismét bólintottunk, de Jimin kezdett ideges lenni. -Amikor feljöttem, hogy levigyem a szennyest Jiyától, be akartam jönni ide is, de az ajtó résnyire nyitva volt én pedig szörnyen röstellem, de belestem és... Mintha-Mintha olyasmit láttam volna... Hogy ti-ti esetleg csókolóztok... – mindketten némán meredtünk rá, de Jimin eddigi ideges remegése leállt és most dermedten ült – Sôt... Egészen biztos vagyok benne, hogy csókolóztatok... Jól láttam, ugye? – Chim arcára tisztán kiült a kétségbeesés, így gondoltam, hogy nekem kell ezt elrendezni.

-Eomma, mi-mi... Eomma én... Eomma... – Jimin hiába próbált beszélni, nem tudta összeszedi magát.

*JIMIN POV*

A nyelvemet mintha megcsomózták volna... Nem is tudom, hogy mit gondoltam... A szüleim mindig is régimódiak voltak és nagyon vágytak unokákra... A szememet szúrni kezdték a könnyek, de nem akartam sírni... Nem akartam gyenge lenni... Gyengébb mint Jiya, a saját anyám elôtt. Yoongi is utálta ha sírtam, mégis, sohasem tudtam megállítani, akárhogy is akartam, egyszerûen nem ment. De most mindent megtettem, szinte levegôt sem vettem, s az egész arcom megfeszült, nehogy akár egy könny is kicsorduljon.

-Igen, A-Young. – Felelte Yoongi félbevágva zavart szavaimat. Valószínûleg látványosan elsápadtam, mert éreztem ahogy az összes vér távozik az arcomból. Eomma sóhajtott egyet.

-Miért nem mondtátok el korábban Jimin? – mosolygott rám.

-Sajnálom. – Suttogtam és lehajtottam a fejem. Yoongi hátulról átkarolta a derekamat, mert ô is érezte, hogy majdnem összeestem.

-Együtt vagytok?

-Igen. – Felelte Yoongi én pedig tudtam, hogy mindjárt elájulok.

-Szeretném ha rám néznél kisfiam. Jimin. Jimin vegyél levegôt kérlek. – nézett rám anyám kérlelve, mire nagyot sóhajtottam – Csalódtam. – tudtam, tudtam, tudtam, tudtam egy szemét vagyok, egy darab szemét – Hiszen mindketten a fiaim vagytok... Semmi nincs a világon amiért megvetnélek titeket. Semmi! Sajnálom, hogy nem mertétek elmondani... Az én hibám, biztosan túl keményen neveltele~

-Eomma. – szólt közbe Yoongi, s anya mosolygott a szó hallatán – El akartuk mondani, csak vacsora után. Tényleg. Így terveztük. – Annyira megkönnyebbültem, ahogy meghallottam amit anya mondott. Mégsem utál.

-Rendben. Köszönöm, gyerekek. Szeretlek titeket. Ölelés?

-Ölelés. – Mondtam és midnketten megöleltük anyát.

-Jiya tudja? – Sokatmondóan összenéztünk Yoongival.

-Igen tudja. – Mondtam.

-Mindenki hamarabb tudja meg nálam?

-Appa még nem tudja. – Felelte Yoongi.

-Ugyan. – legyintett a legiôsebb – Az én Nampyeon-om akkor sem venné észre, ha az orra elôtt csókolóznátok. – Mindenki felnevetett erre a kijelntésre.

-Igazából Jiya csak meglesett minket, – mondta Yoongi – de ma este beavatjuk DongSeok-ot is. -Mindketten bólintottunk, majd anya felkelt és kiment a szobából.

-Tudod mit jelent az, hogy anya tud rólunk? -Kérdeztem, s Yoongi nyaka köré fontam a karjaimat, ô pedig a derekamat átkarolva az ölébe húzott.

-Hogy bárhol és bármikor leteperhetlek?

-Neem~! – Nevettem. -Hanem... Ez már egy komoly kapcsolat. – Yoongi felhúzta az egyik szemöldökét.

-Szóval jegygyûrûvel az ujjadon akarod végezni, mi? – Kérdezte pimasz hangsúllyal. Elpirultam, és lehajtottam a fejem, majd bólintottam.

-Akkor kapsz egyet. – Suttogta Yoongi és megcsókolt. Ahogy megtörtem a csókot beszélni kezdtem.

-Hyung... Nem lehetne, hogy... Még egy napot maradjunk? – Kérdeztem és a lehetô legaranyosabban néztem rá.

-Chim... Tudod, hogy utálom, ha átrendezik a terveimet...

-Tudom... De... Kérlek... Ha-Ha igent mondasz... Seulban azt csinálhatsz velem amit akarsz... -Fogalmam sincs honnan vettem annyi bátorságot, hogy ezt kimondjam, de megtettem, bár közben rákszínûre pirultam.

*YOONGI POV*

-Aranyos vagy, de amúgy is azt teszek veled amit szeretnék. – itt lesütötte a szemét és mintha kicsit megijedt volna – De most az egyszer engedek neked. – erre felkapta a fejét és egy gyönyörû mosolyt villantott felém.

„Ezegyszer engedtem neki. És talán ez volt életem legnagyobb hibája."

-----------------------

Annyeong!

Két rész egy hónapon belül. Wow. Meglepôdtem saját magamon :D

Remélem tetszett, ha igen kérlek adj egy csókot a csillagnak a sarokban! És nyugodtan kommentelj, szívesen olvaosom ôket, és 99%-ban válaszolok (1% ha a WP nem küld értesítést... De fél év múlva lehet észreveszem XD) 

Btw ha bárki szeretne elérni más közösségi platformokon akkor:

Instagram: game_of_jams

Twitter: Yoonmin_game_of_jams

Snapchat&Facebook: megírom dm-ben ha érdekel.

Have a good day~!😉