"-Nem gáz. Mellettem gyorsan megszokod. -Modta s kacsinott egyet. -A gép 10:00-kor indul Incheon-ból a Gimhae-i reptérre, már megvettem a jegyet, a sofôröm pedig fél 10-re itt lesz. Gimhae-bôl meg foglaltam taxit, 11:15-re ami elvisz a reptérrôl a házatokig. Szóval most hagyj aludni, mert morcos leszek. Negyed 10-kor kelts fel. -Mondta azzal visszadôlt az ágyba, nekem pedig leesett az állam, hogy milyen profin megtervezett mindent."

*JIMIN POV*

Negyed 10-kor felkeltettem Yoongit, elkészültünk és beültünk a kocsiba, én pedig megkérdeztem azt ami már egy ideje nyomja a csőröm.

-Hyung... Te hogyan tudtál meggazdagodni ennyire, ilyen piszkos ügyletekből? - kérdeztem az arcát fürkészve.

-Csak az ilyen "piszkos ügyletekből" -mosolyodott el- lehet igazán meggazdagodni.

-De ennyien drogozni akarnak a világon? -kérdeztem megdöbbenve, hiszen a mi társaságunkból is csak én (illetve néha Yoongi) éltünk a szerrel.

-Fogalmad sincs, hány ismert ember fordult már meg nálam kokainért, heroinért, gina-ért, és rengeteg egyéb szerért, bízva a maximális diszkréciómban, amit természetesen meg is kapnak, és a magas minőség garanciájában, hiszen rettegnek a dizájner-drogoktól. A fegyverpiac pedig felfutóban van.

-F-Fegyverpiac? -kérdeztem elkerekedett szemmel.

-Ja. -kacsintott egyet- De az üzlet szigorúan titkos, és nem foglak beavatni. -mondta.

-Nem akarsz sebezhető lenni? -kérdeztem suttogva.

-Részben, de nem szeretem keverni a magánéletet az üzlettel. -mondta, s átkarolta a vállamat -Úgyhogy nem is fogom.

      Megérkeztünk a reptérre, majd Yoongi intézte a foglalást, aztán mivel nem volt egyebünk, csak két kézipoggyász, ezért be is száltunk (természetesen első osztályra). Leültünk a helyünkre és vártuk, hogy felszálljunk, majd mikor megtelt a gép a pilóta hangja bezengte a kis teret, és tájékoztatott minket, hogy megkezdjük a felszállást, bla bla bla.

*YOONGI POV*

     Felszállás után bedugtam a fülhallgatóm a fülembe és - mivel én ültem az ablak mellett - kibámultam az ablakon. Pár perccel később egy stewardess jött oda, és megkérdezte, hogy kérünk-e valamit, mire Jimin mosolyogva rendelt egy rostos narancslevet, én pedig egy pohár francia pezsgőt. A stewardess kiszolgált minket, közben pedig végig Jiminnel tartotta a szemkontaktust, negédesen bazsalyogva neki. Mivel folyton Jiminre koncentrált amikor átnyújtotta a pezsgőmet majdnem a Prada cipőmre löttyintette az italt, mire jegesen meredtem rá, ő pedig csak vihogva elnézést kért.

-Kedves lány. - mondta Jimin eltűnődve - És nagyon csinos is.

-Jimin ne bosszants fel. - Mondtam, mire nevetgélve a vállamra hajtotta a fejét és ő is zenét hallgatott. Az egy órás repülőúton minket feltűnően sokszor csekkolt a "stewardess-ünk", többször kihangsúlyozva, hogy BÁRMIT kérünk szóljunk nyugodtan, hiszen ez a munkája, s közben nem egyszer rá is kacsintott Jiminre, aki annyira naiv, hogy fel sem tűnt neki az egész. Nagyjából az út felénél Jimin megszólalt.

-Hyung?

-Hmm?

-Kérhetek kaviárt? Mármint... Sohasem ettem még kaviárt... És ha már első osztályon utazunk... Szóval ha nem nagy baj... Esetleg kérhetnék egy kicsit? - fordult felém csillogó szemekkel, mire én mosolyogva bólintottam és intettem stewardessnek - remélve, hogy egy másik jön helyette, de természetesen ugyanaz "bájolgott" oda hozzánk, s ha jól láttam méllyebb volt a dekoltázsa mint mikor utoljára láttam, chh, ribanc - leadtam a rendelést, a nő pedig pár perc múlva ott is volt vele. Átadta a Beluga kaviárt s még egy ideig ácsorgott volna mellettünk, de megelégeltem és megfogtam Jimin kezét, s jól láthatóan összekulcsoltam az ujjainkat. A luvnya zavartan nevetgélt egy sort, majd eloldalgott. Chim nevetgélve ette a kaviárját, s néha nekem is készített egy "kiskatonát" (ami egy kocka kenyérből, szarvasgombás vajból, és lazackaviárból készült), majd mosolyogva etetett meg vele. Mire befejezte az evést lassan meg is érkeztünk. S pár pillanattal később már valóban az utasokat és a várakozókat elválasztó blokád belső részénél álltunk. Csomagunkkal a kezünkben hagytuk el a reptér épületét és kézenfogva vártuk a bérelt taxit. Jimin boldogan szippantotta be a "busani" levegőt ami - szerintem ugyanolyan - szerinte összehasonlíthatatlan a többi város légtömegével.

-Köszönöm, hogy elhoztál Hyung! - mondta boldogan s apró csókot nyomott a számra - És köszönöm, hogy költöttél rám, és nem kellett sokat utaznunk. - én is mosolyogni kezdtem, - bár közel sem olyan vadul mint ő - majd belepusziltam a hajába. A taxi ebben a pillanatban beállt a szemközti szabad parkolóhelyen - felismertem a belülről az ablakra ragasztott 'Min Yoon Gi' feliratról - s Jiminnel beszálltunk a hátsó ülésekre.
   
    Szinte minden másodpercben ahogy elhagytunk egy darabka közterületet - legyen az park, szökőkút, pláza vagy tér - Jimin mindig izgatottan mesélt egy történetet, ami az adott területhez fűzte. S bennem önkéntelenül is támadt egy kis bűntudat, hogy ennyi ideig elszakítottam ettől a várostól... Amit talán még nálam is jobban szeret. Ne. Ez nem lehet... Most komolyan féltékeny vagyok egy városra? Fel kéne keresnem egy szakembert... - Az út további részében csendben figyeltem Jimint, s hallgattam amit mondott, bár néha olyan gyorsan hadart, hogy egy árva szót sem értettem belőle. Amikor befordultunk Chimék utcájába ő egyszerre csak megnémult, s várta, hogy megérkezzünk. A taxi begurult egy murvával borított kocsibeállóra, pontosak voltunk, A-Young főzött nekünk ebédet, és még Jimin apukája is itthon maradt (Chim tegnap felhívta őket, hogy nehogy ne legyenek itthon) kiszáltunk, s Jimin már izgatottan ugrált mellettem.

-Menj csak én elintézem ezt. - mondtam neki, mire ő csak bólintott és egy apró csókot nyomott a számra, s már be is szaladt a - direkt nyitva hagyott - kapun. Én kifizettem a taxist és visszagondoltam a tegnap megbeszéltekre.

"-Hyung.

-Igen?

-Ismételd el kérlek mégegyszer.

-Ahhj Jiminie... Muszáj? - néztem rá kérlelve.

-I-Igen. - mondta, bár hangja kicsit megremegett.
Sóhajtottam majd nekikezdtem.

-3 napig maradunk, nálatok eszünk és alszunk.
Jimin bólintott, majd intett a fejével, hogy tovább.

-Ha nem kérdeznek rá akkor nem mondjuk meg, csak a harmadik napon, hogy együtt vagyunk.
Jimin ismét bólintott, majd mellém bújt. Átkaroltam a derekát és végre aludhattunk."

Nagy levegőt vettem, majd az ajtón kopogtató Jimin mellé sétáltam, kezemmel megsimítottam a derekát, de gyorsan el is húztam azt, mivel lépéseket hallottam odabentről. Pár pillanat múlva Jimin anyukája nyitott ajtót, s fiával boldogan egymás nyakába borultak. Mindkettőjük szeme könnyes volt mikor elváltak. Jiminie beljebb ment és az apját is szorosan megölelte, A-Yeong asszony pedig felém fordult, én meghajoltam, ő pedig engem is a karjaiba zárt. Aztán Chim beljebb került és Jiyát a karjába véve megpörgette. Én is beljebb léptem és DongSeok úr előtt is meghajoltam, majd kezetfogtunk. Pár pillanattal később Chim már bent volt az étkezőben, s már a cipőjét is levette. Én lehajoltam, hogy én is megváljak a cipőimtől, és megmondtam DongSeok úrnak, hogy nyugodtan menjen be a fiához, én betalálok. Belebújtam a kikészített papucsba és vettem egy mély levegőt mielőtt követtem őket. Hagytam egy pillanatot magamnak, hogy alaposan végigmérjek mindent. Semmi sem változott, itt minden ugyanolyan maradt, mint mikor először jártam itt, mintha még az idő is megállt volna. Az apró előszoba bal oldalán egy páremeletes polcrendszer volt a földön, cipőkkel és papucsokkal megtöltve, fölötte pedig egy fogassor tele kabátokkal, kalapokkal és sálakkal. A parányi tér közepén egy halványpiros szőnyeg feküdt, jobb sarkánál egy esernyőtartóval. A jobb oldali falon nagy ablak terpeszkedett, két oldalt piros-sárga virágos függönyökkel. A pergamenszín falakra a fény így vöröses árnyékot vetett. A folyosóról bal oldalon DongSeok úr dolgozószobája állt, ahol annyiszor lehordott minket, ha rosszat tettünk. Szemben vele nagy nappali volt, ahonnan balra a konyha és az étkező. A dolgozó szoba mellett állt egy mosdó, a között és a konyha között pedig a szülők hálója volt, fürdőszobával. Elmerengtem magamban, ahogy a folyosó falain lógó fametszeteket nézegettem. Majd Jimin nézett vissza a folyosóra.

-Jössz már? -kérdezte mosolyogva.

-Persze, bocs. -mondtam és utána siettem. A konyhába érve - amit fennséges illat lengett körbe - láttam, hogy már mindenki az asztalná ül, úgyhogy én is elfoglaltam a helyem Chim mellett, szemközt a családfővel.

-Na és Yoongi-ssi te mit dolgozol?-kérdezte A-Young mosolyogva, miközben egy adag párolt marhát és kimchit pakolt a rizsemre. Jiminre pillantottam és láttam, hogy ledermedt, de én nyugodtan válaszoltam.

-Ingatlanügynök vagyok. Jelenleg főleg Söul és Incheon térségében értékesítek ingatlanokat. - Hazudtam szemrebbenés nélkül, s ha jobban belekérdeztek volna boldogan meséltem volna a fedőcégemről. Jimin szülei erre mosolyogva bólogattak.

-Jaj, gyerekek annyira hiányoztatok! Mindkettőtöket annyira szeretlek, sőt Yoongi amióta a nevelőapád meghalt -bocsánat, hogy felhozom - méginkább a fiamnak érezlek. És  az én Nampyeon-om is. Igaz Sarang?

-Pontosan. - felelte DongSeok.

-Nagyon szépen köszönöm. Néha úgy érzem, hogy helyesebb lenne Eommának és Appának szólítani titeket. Ti jobban a szüleim voltatok, mint bárki más az életemben. - mondtam, mire A-Yeung szemében mintha pár könnycsepp jelent volna meg.

-Orabeoni - szólt Jiya - nem adnál egy kis kimchit? Itt már nincs több, nekem pedig ez a kedvencem... - nézett kutya szemekkel bátyjára.

-Nem Yeodongsaeng. Te rengetegszer ehettél Eomma kimchijéből amíg nem voltam itt!

-De te sokkal idősebb vagy nálam! Úgyhogy te meg még többet ehettél belőle. - csattant fel Jiya, Jimin pedig nem tudott erre mit mondani.

-Tushé. - mondtam halkan, mire Chim szúrósan nézett rá. Kelletlenül átemelt egy adag erjesztett káposztát a húga táljába aki boldogan mosolygott.

-Retket iis~! - Jimin megforgatta a szemét, elmotyogott egy halk 'aish'-t, de azért abból is adott a húgának. Ahogy befejezte a 'tranzakciót' megfogtam egy adag kimchit az én tányéromból és Chimébe raktam. Erre meglepődött, majd elnosolyodott.

-Köszönöm Hyung. - suttogta, s most már mindenki elégedetten evett tovább.
     Az ebéd további szakaszában semmi érdekesről nem volt szó, alapkérdések merültek fel, mint 'Söul vagy Busan tetszik jobban?' 'Ki hol szeretne élni a továbbiakban?' 'Kaphatok-e még egy kicsit Orabeoni?' vagy 'Van-e már családotok?'. Ahogy befejeztük beültünk a nappaliba és tovább beszélgettünk. Jiya folyamatosan rajtam és Jiminen lógott. Aztán eszembe jutott, hogy pár hónappal ezelőtt még hideg vérrel meggyilkoltam volna a kislányt... Sőt most is megtenném, ha nem lennék lekötelezve a szüleinek akik szinte anyám helyett anyám és apám helyett apám volt. Pár óra múlva Jimin szülei és Jiya sétálni mentek mi pedig tovább beszélgettünk, majd felmentünk Jiminnel az emeletre, elhúztuk a tolóajtót és becuccoltunk Jimin szobájába. A falak gránitvörös színben úsztak, s egy sor beépített szekrény állt a jobboldalon. Ezekkel szemben állt egy - látszatra ébenfa - íróasztal, hatalmas ablakkal, majd rá merőlegesen - az ajtónval szemközti falnál - alacsony "franciaágy" feküdt. A szobában voltak még könyvespolcok, tele elnyűtt, százszor forgatott könyvekkel, és fényképek. Rólam, Jiminről, a szüleiről, családi fotók mindenféle rokonnal, Ddonsunról, osztálytársakról, Taehyungról, de a legtöbben mégis mi ketten szerepeltünk.

-Aranyos. - mutattam az egyik képre ahol Jimin éppen a tőlem kapott - akkor még hozzá képest - hatalmas macit szorongatva aludt. Chim meglátta és vörös fejjell lecsapta a képet.

-A-Az nem az aminek látszik... - suttogta lehajtott fejjel, mire én átkaroltam a derekát és magamhoz húztam egy csókra, a család többi tagja persze tökéletesen időzített, így meg kellett törnünk azt.

-Oppa, Orabeoni, megjöttünk! - hallatszott Jiya hangja lentről, mi pedig lementünk az érkezőkhöz.

----------------------
Annyeong!

Szószedet:

Eomma (엄마): anya

Oppa (오빠): fiatalabb lányok használják idősebb fiúkra (jelen esetben a báttyként szeretést jelképezi, nem a szerelmet)

Orabeoni (오라버니): bátyj

Sarang (사랑): szerelmem

Yeodongsaeng (여동생): húg

Nampyeon (남편): a feleség beszél így a férjéről, ha családdal vagy közeli barátokkal van

Ugyan ez egy kicsit hosszabb kihagyás volt, azért itt van az új rész. Mostanában szeretnék átírni pár dolgot a könyvben, főleg a helyesírási hibákat szeretném kijavítani, de ahol lesz magával a történettel kapcsolatban változtatás azt mindenképp jelzem nektek (semmi nagy dologra nem kell számítani). Egyébként valóban publikáltam ezt a részt pár napja, de az csak véletlen volt, mert a görényem áttrappolt a kijelzőn, a rész meg még nem volt megírva.😂😂 Ha tetszett a rész akkor kérlek hasalj rá a csillagra és lapítsd szép sárgára!😉

Btw ha bárki szeretne elérni más közösségi platformokon akkor:

Instagram: game_of_jams

Twitter: Game_of_jams

Snapchat&Facebook: megírom dm-ben ha érdekel.

Have a good day~!😉