"-Nagyon szeretlek Jiminie. Ezt soha ne felejtsd el. -Mormolta fülembe én pedig úgy éreztem én vagyok a legboldogabb ember ezen a világon."

*YOONGI POV*

Még úgy maradtunk pár percig, majd Chim megszólalt.

-Hyung, tudod... Most, hogy már nem tartozom neked... N-nem lehetne... Tudod nagyon hiány~

-Most azt szeretnéd elmakogni, hogy menjünk el Busanba? -Kérdeztem a lényegre térve, s egy kicsit eltoltam magamtól, hogy láthassam az arcát.

-I-Igen. -Suttogta és lehajtotta a buksiját. Álla alá nyúltam és felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen végre.

-Már úgy is rég találkoztam a családoddal. Jiya is biztos nagyon megnôtt azóta. -Mondtam s hirtelen felderülô arcát fürkéztem.

-Komolyan mondtad? -Kérdezte elôször félénk, majd egy diadalittas mosollyal az arcán. Bólintottam, majd ajkaira tapadtam. Pár percig még csókólóztunk, majd Jimin megtörte a csókot és pihegve nézett rám.

-A-Akkor mi lenne, ha bemutatnálak a szüleimnek? -Kérdezte kissé oldalra döntve a fejét.

-De hiszen már ismernek, Jiminie -Szivattam egy kicsit.

-Nem! Mármint tudom, hogy ismernek... De én ÚGY akarlak bemutatni... -Mondta és arca halvány rózsaszínûvé vált.

-Hogy értve ÚGY, Jiminie? -Játszottam a hülyét, ezzel egyre méllyülô pirossá festve Chim arcát.

-Hát... Tudod te azt H-Hyung...

-Nem, nem tudom, magyarázd el, Jiminie. -Direkt minden mondatom végére került egy „Jiminie", csak, hogy teljesen kikészítsem.

-Hyuung~! -nyafogott tovább- Hát úgy... Hogy most már a... A p-párom vagy. -Hebegte, s az utolsó két szót biztosan nem értettem volna, ha a szája nem lett volna centikre a fülemtôl.

-Az volnék, Jiminie? -Kérdeztem egy pimasz mosolyra húzva a szám.

-H-Hát csókolóztunk, meg, meg kézenfogva sétáltunk a-a parton... -Moytogta, s lefajtott feje a vörös egy számomra eddig ismeretlenül sötét árnyalatát vette fel.

-Na és, Jiminie?

-É-Én a-azt hittem, ho-hogy te is sze-szeretsz... -Arcán itt már teljesen elterült a kétségbeesés, látszott, hogy mindjárt sírni fog, ezért nem húztam sokáig, de azért még egy kicsit szivattam.

-Mondtam én valaha ilyet, Jiminie?

-Igen! A-Az elôbb! -Mondta keservesen kiáltva, s szemeiben gyûlni kezdtek a könnyek.

-Hmm... Valóban... Lebuktam. -Feleltem mosolyogva és megvontam a vállam. Mire sírni kezdett és a nyakamba fúrta a fejét.

-Soha-Soha tö-többé ne csináld e-hezt H-Hyung! Soha többé! -Motyogott sírós hangon a nyakhajlatomból. Amikor egy kicsit megnyugodott eltoltam magamtól, egy gyors csókot nyomtam ajkaira, majd felkeltem a kanapéról. Felvettem a telefonom és rendeltem kaját, meg bort egy étterembôl. Visszamentem Jiminhez akinek még mindig pirosak voltak a szemei a sírástól.

-Sajnálom baba, tudod, hogy rossz a humorom. -Súgtam hátulról a fülébe, mire ô összerezzent, majd mosolyogva megrázta a fejét.

-Mikor ér ide a vacsora Hyung? -Érdeklôdött.

-Nagyjából egy óra, talán kicsit több. -Feleltem.

-Akkor lezuhanyzom és elkészülök. -Mondta, majd kacsintott egyet, beszaladt a szobájába (amihez volt külön fürdô) és kulcsra zárta az ajtót.

*JIMIN POV*

Bezártam az ajtót és a fürdôbe mentem. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajam, amikor kijöttem a szekrényemhez mentem egy köntösben és egy törölközôvel a fejemen. Odaálltam a szekrényemhez és elkezdtem válogatni. Mivel Yoongi egy fekete ingben volt és vörösbort is rendelt ezért én is valami alkalomhoz illôbbet vettem fel. Egy szürke, arany képkeret mintás laza inget választottam, egy egyszerû fekete testhezálló nadrággal. Beszárítottam a hajamat, és ahogy kész lettem kimentem Yoongihoz, aki éppen a vörösbort töltötte ki.

-Amíg készülôdtél meg is jött a kaj~ -Amikor megfordult és rámnézett elakadt a szava. -Baszki Jimin... Kurva jól nézel ki... -Mondta és megnyalta a száját. Tettébe belepirultam, majd az aztalhoz sétáltam és leültem.

-Nagyon jól néz ki, szörnyen éhes vagyok. Jó étvágyat. -Fél óra alatt megettük az összes az asztalon fellelhetô ételt.

-Köszönöm Hyung, ez isteni volt. -Ezután legalább fél órát borozgattunk és Yoongi még egy üveg pezsgôt is elôvett. Órákon át beszélgettünk, míg mindkét üveg kiürült. Hyung éppen felszabadultan beszélt valamirôl (bár ennyi ital után ki ne lenne felszabadult), én pedig nem igazán figyeltem, hogy mirôl magyaráz, mert csak a mozgó ajkait, szépen formázott szôke haját, felül kigombolt ingjében megbújó mellkasát néztem.

-Kicsit elkalandoztál, nemde Jiminie? -Mondta egy pimasz mosoly kíséretében, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Egyszer, majd kétszer, majd újra meg újra. Minden csók egyre több szenvedéllyel volt tele, s mire észbekaptam már Yoongi a derekán összekulcsolt lábaimmal, az ölében tartva sétált be a hálóba és dobott maga alá az ágyra. Lekerült rólam az ingem, Yoongi pedig elôször az államat, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni, s néhol meg is szívta azt.

-Ahh...Nghh. -Próbáltam elfojtani a hangom, ahogy Yoongi erôsen megszívta a nyakamat.

-Ne harapd be a szád. Hadd haljam ahogy nyögdécselsz. -Suttogta a fülembe és az egész testemen végigfutott a borzongás.

-Ahhh~. -Nyögtem egyet amikor áttért a kulccsontomra.

-Na ugye megy ez Jiminie. -Mosolygott és egyre lejjebb haladt a felsô testemen, amikor az alhasamhoz ért kínzó lassúsággal kezdte el kigombolni a nadrágom, mjad lassan húzta le a sliccem, végig tartva a szemkontaktust. Én pedig beharapott ajkakkal figyeltem és majdnem megôrültem miközben csinálta. Ezután felült és levette az ingjét, így elém tárult enyhén kidolgozott felsôteste. Mikor végzett vele vontatott tempóban kezdte lehúzni rólam a nadrágom, egy-egy apró csókot nyomva az épp elôbukkanó bôrfelületekre, Nemsokára megszabadult a saját nadrágjától is, s lassan lehúzta az alsóm. Három ujját a számba rakta, majd kihúzta, s az elsôt belém nyomta. Ez egyáltalán nem fájt, az érzés furcsa volt ugyan, de ez minden. A második már eléggé feszített, de nem volt túl fájdalmas, azonban a harmadiknál könnyezni kezdtem, összeszorítottam a szemem és újra a sötét szobában éreztem magam. Szinte éreztem ahogy az ôr farka belém nyomódik s zokogni kezdtem.

-Nehh! Hagyd abba! Ez fáj! Hol van Yoongi? -Kiabáltam, s sírva ráztam a fejem.

-...gyok Jiminie, itt vagyok. -Ismételgette Yoongi, s mikor végre meghallottam kinyitottam a szemem és -még mindig sírva- szorosan hozzábújtam. Átölelte a derekamat, én a mellkasára feküdtem s szipogva kis köröket rajzoltam rá, eközben Yoongi a hajammal játszott, s betakart minket.

-Mi volt ez Jiminie? -Kérdezte halkan. -Miért kérdezted, hogy hol vagyok, miért kezdtél sírni?

-Cs-csak eszembe jutott mi tö-történt a-abban a szobában... Amikor az az ô-ôr... -Nem tudtam befejezni, mert a hangom ismét síróssá vált, s a torkomban lévô gombóc miatt nem tudtam beszélni.

-Sajnálom, hogy megint csalódnod k-kellett bennem... -Mondtam, s lesütöttem a szemem, bár ezt ô nem láthatta.

-Nem okoztál csalódást Jiminie. Én vagyok akinek bocsánatot kell kérnie azért... Én nagyobbat hibáztam mint az az ôr... Neki csak egy kölyök voltál akit meg lehet kúrni, de nekem már akkor is többet jelentettél annál... Meg kellett volna védenem téged, nem csatlakozni hozzá... Az is az én hibám, hogy lelôtt... Majdnem ugyanazt jelenti, mintha én húztam meg volna a ravaszt... Legalább már meggyógyult. -Suttogta, s végigsimított az aprócska sebhelyen, majd ujjait visszavezette a hajamba.

-Hyung én már megbocsájtottam neked... Mert szeretlek! Úgyhogy ne mondj semmit, csak ölelj meg szorosan. -Hallottam egy apró nevetést, majd szorosan magához húzott a derekamnál, de a máisik keze még mindig a hajamban matatott, ami egyszerûen csak jó érzés volt. Pár perc múlva egyre nehezebbek lettek a pilláim, s nem éreztem semmi mást csak a tincseim közt járó ujjait, a kezét a derekamon, az illatát, a szívverését és az egyenletes szuszogását, s szinte azonnal elaludtam.
Másnap reggel én ébredtem fel elôbb, s addig csókolgattam Yoongit amíg ô is felkelt.

-Jó reggelt Hyung~! -Mosolyogtam, de ô csak álmosan nézett ki a fejébôl és valószínûleg azt sem tudta, hogy hol van, vagy hogy hogy hívják.

-Jah. Mennyi az idô?

-Fél 8 körül. -Feleltem.

-Akkor mi a f*szért vagyunk fent?

-Mert ma megyünk Busanba! Nem emlékszel? -Kérdeztem aggódva, mire ô csak összevonta a szemöldökét...

-Nem találom az összefüggést... -Mormogta.

-A vonat két és fél órát megy! Lassan indulnunk kéne, mert oda vissza 5 óra az út, és szeretnék minél többet a szüleimmel és Jiya-val lenni...

-Jiminie... Ezt ugye nem gondoltad komolyan? Én vonatozni? Chh. Minek nézel te engem?

-De-De kocsival akkor is lassab... -Értetlenkedtem tovább, mire kiröhögött.

-Jiminie... Természetesen repülôvel megyünk.

-Ohh... Jól van na, én nem vagyok hozzászokva az ilyesmikhez... -Motyogtam, mire egy puszit nyomott a homlokomra.

-Nem gáz. Mellettem gyorsan megszokod. -Modta s kacsinott egyet. -A gép 10:00-kor indul Incheon-ból a Gimhae-i reptérre, már megvettem a jegyet, a sofôröm pedig fél 10-re itt lesz. Gimhae-bôl meg foglaltam taxit, 11:15-re emi elvisz a reptérrôl a házatokig. Szóval most hagyj aludni, mert morcos leszek. Negyed 10-kor kelts fel. -Mondta azzal visszadôlt az ágyba, nekem pedig leesett az állam, hogy milyen profin megtervezett mindent.

----------------------------

Annyeong!

A szokásos egy hónapos kihagyás után itt is van a rész! ;) Nem kell aggódni nem lesz ám minden ilyen nyugodt és idilli, ezt garantálom... Nagy fordulatok jönnek még. :) Ha tetszett a rész akkor kérlek taperold le azt a kis nyomi csillagot a sarokban, hogy szép sárga legyen!

Btw ha valaki szeretne elérni más közösségi platformokon akkor:

Instagram: game_of_jams

Twitter: Game_of_jams

Snapchat & Facebook: megírom dm-ben ha érdekel. 😉😊 

Have a good day~!