" Ahogy meghallotta felkapta a fejét, majd állam alá nyúlt, ezzel elérve, hogy a szemébe nézzek és meglássam az arcán elterülô hatalmas mosolyt. Erre én is mosolyogni kezdtem, mire csak egy puszit nyomott a hajamba."

*JIMIN POV*

Mosolyomat esélyem sem volt visszafolytani, így inkább Yoongi nyakába fúrtam a fejem. El sem hiszem ezt az egészet. Olyan mint egy álom. Valamiért már nem haragszom rá... Már nem félek tôle úgy, annak ellenére, hogy az elmúlt két hónapban többször is bántott. De most olyan volt, mint amilyen nem szokott lenni... Kedves. 

-Mennem kell. -Suttogta hajamba. Elrontva az idilli jelenetet.

-Neehh. Mharhadjh méhg. -Nyöszörögtem pólójából.

-De muszáj Chim.

-Csakh egyh kicshith... -Nyekegtem tovább.

-Nem. -Mondta egyszerűen, de határozottan. Majd gyengéden eltolt magától, s az ajtó felé indult.

-Hyuuung~! -Kaptam keze után, de bárcsak ne tettem volna.

-Elég! Mondom mennem kell. Értsd meg. -Emelte fel hangját, de a mondat végére ismét meglágyult.

-Csak... Maradj még egy kicsit! Úgy sem lehet annyira sürgős... -Feleltem, s a hangom a mondandóm végére elhalkult.

-Jimin, te azt hiszed te vagy az egyetlen ezen a kibaszott világon?! Hogy ennyire fontos vagy?! -Ledermedtem, nem is fogtam fel hirtelen...

-Szóval csak ennyi vagyok neked?! Egy nyűg?! -Mondtam már szinte könnyezve.

Yoongi torkából válasz helyett kegyetlen velőtrázó nevetés fakadt.

-Teh-Teh komolyan azt gondoltad? -Kezdte, de meg-meg akadt a röhögéstől. -Elhitted, hogy ilyen sokat érsz, hogy számítasz nekem? -Hangzott el a kérdés, az a kérdés amitől rettegtem. Nagyon is hinni akartam benne. Mindennél jobban. Hogy félreismertem őt, és minden amit most tesz egy játék. Hogy mindjárt kedvesen kuncogni fog és magához húz, hogy "Ez csak egy buta, buta vicc". De éberen nincsenek álmok, fel kell ébredni. Ez a valóság. A rideg, kegyetlen, kíméletlen valóság, ami elől nem futhatok el, nem rázhatom meg a fejem és ha megcsípem magam nem ébredek a saját ágyamban. Tehát amit edigg tett velem mégiscsak igaz volt. Hallgatásom után ő törte meg a csendet. A nevetést abbahagyta, de jobb lett volna ha nevet még, mert a hangja most gúnyos volt és lenéző. Már gyerekként is áradt belőle a felsőbbrendűség, mintha nem evilági volna.

-Nem, te sem hiszed, hogy fontos vagy. Csak nagyon-nagyon szeretnéd remélni, igaz? -Nézett rám, de szeméből nem tudtam kiolvasni mit érez. Gúnyos, hideg szemek voltak azok. Belelát a fejedbe, csak még egy ok amiért felsőbbrendűnek érzed... Nem feleltem, nem mertem. Nem akartam bevallani saját magamnak sem, pedig igaza volt.

-Tehát igaz. -Hangja csak úgy hasított a síri csöndben.

-N-Nem. -Feleltem, de nyelvem botladozott, s ezzel megfosztott engem minden hitelességemtől amit akkor nyújthattam volna.

-Jó ez így neked? -Kérdezte ismét semleges hangon.

-M-Már hogyan lehetne jó? -Kérdeztem vissza, nem teljesen értve mire céloz.

-Akkor miért csinátad? -Folytatta, s hangjába mintha némi szánalom csepegett volna.

-M-Mit csináltam? -Tettem fel újabb kérdésemet, hiszen semmit sem értettem.

-Pedig ezt mind te okoztad magadnak. -Suttogta.

-De mi~ -Kezdtem volna bele, de félbeszakított.

-Még mindig nem érted ugye? Olyan ostoba vagy. Akkor elmagyarázom. TE kezdtél el drogozni. TE nem álltál le. TE szöktél ide. TE nem fizettél. TE hittegetted magad, TE utasíottál el... -Mondta kiemelve a 'te' szócskát, majd tekintetével szinte lyukat égetett a szemembe.

-Igen Yoongi igazad van. Minden az én hibám, hiszen ÉN öltem meg Hobit. ÉN raboltam el magam. ÉN erőszakoltam meg magam. ÉN fenyegettem meg magamat. - Egy hibám tényleg van, hiszen ÉN szerettem beléd. -Vágtam vissza, de az utolsó mondatot csak magamban mondtam ki. Yoongi meglepődött majd a gúny és düh keveredett szemeibe.

-Na ide figyelj he kis pondró. Hatalmas hibát követsz el. Elfelejted hol a helyed. Csak hogy emlékeztesselek rá. - Itt megállt, majd lekevert egy pofont. -Alattam a porban. Mert, hiszen oda való vagy. Ne hidd el, hogy akár annyit is érsz mint a legutolsó zsoldosom. A türelmem véges. 24 órát kapsz, hogy összekotord a pénzt. Nem érdekel, hogy hogyan, nem érdekel, hogy kitől, az sem érdekel ha árulod magad érte, de meglegyen a pénzem. Különben a csinos kis fejedet lenyisszantom a csinos kis nyakadról. Felfogtad?! - Először meg sem tudtam szólalni a torkomban égtelenkedő gombóctól.

-F-Fel. -Motyogtam ki végül.

-Nagyszerű. -Hallottam gúnyos hangját. -Megy ez. -Megfordult és menni készült, de magam sem tudom miért rekedten utána szóltam.

-Yoongi... -Hangom gyenge volt és mintha nem is az én számból jött volna.

-Hmm? -Torpant meg.

-S-Sajnálom... Hogy csalódást okoztam. -Suttogtam, s a tekintetemmel a padlót kezdtem páztázni. Yoongi megfordult felém sétált, majd megállt pár centire tőlem. Végighúzta arcélemen ujját a fülemtől egészen az államig. Ezzel borzongást váltva ki az egész testemben. Ujjával felemelte a fejem, s méllyen a szemembe nézett.

-Nem akarsz csalódást okozni, igaz? -Kérdezte és olyan közel volt, hogy éreztem a lehelletét az arcomon.

-Nem. -Feleltem.

-Nagyon jól teszed. -Suttogta és elmosolyodott. -Ha nem okozol csalódást megjutalmazlak.

-M-Milyen jutalom? -Kérdeztem, s úgy tűnt választ is kapok.

-Kis kíváncsi. -Kuncogott halkan. -Azt majd meglátod. De adhatok egy kis ízelítőt. -Suttogta, majd közel hajolt arcomhoz és a nyelvével végig szántotta száraz ajkam. Tettébe még a legutolsó porcikám is beleremegett. Aztán megfodult és távozott.

*NAMJOON POV*

Yoongi halálos nyugalommal sétált be a szobába, arcán enyhe mosollyal. Kérdőn néztem rá, mire ő sóhajtott egyet és arca komorrá váltott.

-Mit csináltál? -Kérdeztem.

-Elég annyi, hogy fizetni fog. Megvannak a sajátos módszereim. -Suttogta maga elé.

-Mit csinátál vele?

-Ahhoz neked semmi közöd. -Felelte ridegen.

-Baszki Yoongi, ne szarakodj velem! Nem a csicskád vagyok, hanem a haverod, de ha ez neked túl magas akkor léptem. Ne rajtam tölds ki, hogy hetek óta nem basztál mert azt a kiscsávót hajkurászod!

-Mondtam és felállva indulni készültem. Mire előkapta a pisztolyát és rám szegezte.

-Hallod megőr~ -Kezdtem volna bele, de félbeszakított.

-Kussolsz! -Ordított rám.

-Nyugi... Chill Bro... Chill. -Nagy nehezen leengedte a fegyvert.

-Ne merészeld mégegyszer így hívni.

-Tessék?! Azért fogtál rám fegyvert, mert kiscsávónak hívtam?! Ember te nem vagy norm~ -Ismét megszakított, és fegyverét újra nekem szegezte.

-Azt mondtam ne merd így hívni!

-Oké, oké vettem. -Mondtam majd kisétáltam a helyiségből. Ez elmebeteg, agyhalott, őrült, idegbeteg, idióta, eszement. Sőt Yoongi egy kretén! Egy gigászi nagy kretén! Ennek valami nincs jól odabent! Most úgy felhúzott, hogy keresnem kell egy pár hamvas combot...

*JIMIN POV*

Yoongi minden nap eljött, minden nap tett valami olyat amit amivel fájdalmat okozhatott. Tudtam, hogy a mai nap sem lesz kivétel. Késő este zajt hallottam a nappaliból, és felültem az ágyamban. Yoongi volt az természetesen. Fekete ruhákban, szinte egybeolvadva a sötétséggel. Megállt az ágyam előtt majd megszólalt:

-Tudod mennyire izgató vagy ebben a félrecsúszott felsőben, ilyen kócos hajjal? -Válaszképp csak megráztam, majd lehajtottam a fejem.

-Ne szórakozz velem. -Suttogtam magam elé. Már megint ezt csinálja, mindig átver. Azt hittem csak egyszeri alkalom volt, de szinte minden nap eljön... Nem fogom sokáig bírni...

-----------------------------------------
Annyeong!

Remélem tetszett! Ha igen dobj rá egy vote-ot, de ha nem akkor is, neeem just kidding (dede). ;) Hogy hol voltam, mit csináltam es miért nem volt rész ilyen sokáig arra holnap válaszolok, mivel kaptam egy Challenget.

Have a good day~!