Fogalmam sincs hány óra van. Nagynehezen felültem az ágyban és megnéztem a telefonomat, hajnali 3 óra. Csendesen kiszálltam az ágyból és kimentem az erkélyre.
- már megint? - szólalt meg hirtelen kómásan Chanyeol az ajtóban állva.
- nem kellet volna felkelned. - fordultam felé. - menj aludj nyugodtan.
- nélküled nem tudok. - sétált mellém. - biztos nem akarsz elmenni orvoshoz.
- bizots, nincs semmi bajom csak egy mostanában nem tudok jól aludni.
- próbálj meg jó? - fogta meg kezemet.
-jó.
Vissza feküdtem vele az ágyba de nem tudtam aludni. Már három napja annak hogy megjelölt Chanyeol, a nyakamon a nyom nagyon szépen látszódik és már egyáltalán nem fáj. De sajnos nem mindenben van ilyen szerencsém, az összeragadást követő nap olyan fájdalmaim voltak hogy felkelni se tudtam így végig feküdtem az egész napot. Utánna már lassan helyre jöttem de még mindig átgondoltan mozgok mivel bármikor belémnyílalhat a fájdalom. Chanyeol persze már egyből el akart vinni a kórházba de én nem engedtem, nem merek elmenni hisz mit fognak szólni ha elmondjuk mi a probléma. Nem, nem akarok olyan kínos helyzetbe kerülni. Szerencsére a további napokban is itthon bírtam maradni, de hétvégén mint mindig most is családi ebéd volt vasárnap így nem úsztam meg tovább a dolgot.
- te ne mondj semmit. Majd ha kérdeznel csak akkor mondjuk el nekik jó? - daráltam Chanyeolnak miközben szálltunk ki a kocsiból.
- jó, jó. Te tudod hogy egyből észre fogják venni. - fogta meg a karomat így segített az ajtóig.
- reménykedjünk hogy nem.-sóhajtott.-megjöttünk!! - kiáltottam el magam miközben levettük cipőinket.
Mivel válasz nem érkezett a nappaliba mentünk.
- sziasztok! -  köszönt Chanyeol a némán minket figyelő szüleinkre.
-ti... Te. - nézett rám apa.
- úr isten! Az én kisfiamat meg jelölték! - kiáltott fel anya és egyből hozzám szaladt és megölelt. Kicsit nagyobb lendülettel ölelt meg így fájdalmasan felszisszentem. - jól vagy?- engedett el egyből anya.
- ülj le. - húzott óvatosan a kanapéhoz Chanyeol ahova leültünk.
- mi a baj? - nézett minket aggódva Haeun.
- nincs semmi baj. - erőltettem magamra egy mosolyt. De ekkor ismét egy erős fájás futott végig rajtam.
- Na jó! - csattant fel Chanyeol. - én már ezt nem bírom tovább.
- Chanyeol! - szóltam rá de ez most nem használt.
- nem Baekhyun! Fájdalmaid vannak ez nem normális.
- elmondanátok miről van szó? - kérdezett rá idegesen apa.
- már 5 napja vannak ilyen random fájdalmai. Alig tud mozogni, nem eszik!- fakadt ki párom.
- orvosnál voltatok?
- nem akar elmenni.
- miért fiam? - ült le mellém anya. - mi a baj kincsem?
-anya...én.-pityeregve öleltem meg anyát aki csak aggódva ölelt vissza.
- jól van nyugodj meg szépen! Utána mond el mi a baj, mert ha már sírsz akkor valami komolyról van szó.

Lassan lenyugodtam majd miután kifújtam az orrom megfogtam Chanyeol kezét aki csak biztatóan mosolygott rám.

- nos, igazából hétfő óta vannak fájdalmaim. Konkrétan az után hogy mi... Összeakadtunk.
- Micsoda??
-ti össze akadtatok?
- erről előre beszélni kellet volna velünk!
- végig hallgatnátok minket? - állt védelmemre Chanyeol.
-folytasd csak. - biztatott anya.
- nekem, nagyon fájt. Borzalmasan. És nem akart múlni, utána lévő nap mozogni se tudtam szinte. Most már jobb lett csak néha ha úgy mozdulok nagyon fáj.
- meddig voltatok össze akadva?
Chanyeolra néztem aki elgondolkodott majd válaszolt.
- egész este.
Anya ezt meghalva azonnal felpattant.
- öltözzetek! Megyünk a kórházba!
Anya szava szent és sérthetetlen, így nem lepődtem meg hogy pár perc múlva már a kocsiban ültem a két ideges nővel.
- anya erre semmi szükség. - sóhajtottam ahogy a váróterme értünk.
- de az. Ne makacskodj!
Amíg anya időpontot kért mi leültünk a székekhez. Amíg vártuk a sorsunkat egy anyuka ült le mellénk egy kisbabával.
- Ó istenem! De aranyos! - kiáltott fel Haeun és anya egyszerre.
- kislány vagy kisfiú?
- fiú, Minho most lettünk 5 hónaposak. - mosolygott büszkén az anyuka.
- hány éves vagy? Remélem nem baj hogy megkérdem csak olyan fiatalnak tűnsz.
- 21 éves vagyok.
- aaa és már gyermeked nevelsz. Öröm hogy vannak akik még ilyen fiatalon vállalnak családot.

Amíg anyáék az anyukával beszéltek én a csőpséget néztem. Teste olyan apró volt hogy bármelyik pillanatban összetörhetne, arca pufók volt és azok a hatalmas barna szemek. Imádni való  volt.

- Byun Baekhyun! - nevemet meghalva felálltam és bementem a terembe, akkor láttam meg hova is jöttem.

- Üdvözlet Mr. Byun kérem foglaljon helyet. - mutatott az ágy felé.
- elnézést itt valami félreértés van én nem ide jöttem.
- pedig ide a te neved van írva. Szóval kérlek feküdj le hagy végezzem a munkámat.
Hát ez is jó bunkó. Flegma arcot vágva feküdtem le az ágyba.
- húzza fel a pólóját, ez egy kicsit hideg lesz. - bekente a hasamat majd a  kis készüléket rátéve húzogatni kezdte. Mindketten a kijelzőt néztük bár én semmit nem láttam.-mik is a panaszok?
-véletlenszerű fájdalmak törnek rám.
-értem, és mikor érezted ezt először?
- hétfőn, amikor össze ragadtam a párommal. - mintha ezt várta volna felpattant majd kiment, én pedig csak feküdtem ott hogy most mi a rák van.
Hirtelen anyám rontott be a dr oldalán és sírva ölelt át.
- ó kisfiam!
-óvatosan asszonyom! - szólt rá az orvos.
- igaz is. - engedett el hirtelen. - most már figyelnünk kel. - bólintott határozottan.
- 2 hét múlva jöjjenek vissza. Addig írok fel vitaminokat és gyógyszert a fájdalmakra. - kezdett el firkantgatni.
- nem lenne jó minden héten? - kérdezett rá anya.
- felesleges a 2 hét elegendő.
- valaki elmondaná mi a fasz van? - akadtam ki. - engem nem kellene kihagyni hisz az én testem!
- maga nem mondta el? - nézett anya az orvosra.
- magának hagytam meg. - mosolygott ránk.
- anya. - néztem türelmetlenül rá. - mi a franc van?
- Kisfiam... Te terhes vagy.

Ahogy ezt kimondta, egyből bevillant a nemrég látott kisbaba arca.

- nekem, kisbabám? - kerekedtek ki a szemeim. - de hát! Chanyeol farkas!
- ez nem okoz problémát a teherbe ejtésnek. A fajkülönbség a fájdalom érzékelteti. A teste ellenkezni akar az ismeretlen gének miatt, de mivel megfogant így most küzd a teste. De ne féljen mert pár nap és hozzá szokik majd a teste.

Hallgattam amit az orvos mond de én csak a lapos hasamat tudtam figyelni. Itt bent egy baba növekszik bennem, egy gyerek, a mi gyerekünk.
- Chanyeol! - eszméltem fel. - fel kell hívnom. - ültem volna fel de ismét fájdalmam lettem
- majd otthon elmondod neki. - fogta meg anya a kezem.
Az orvos meg el mondott pár dolgot majd miután megbeszéltük a következő időpontot haza indultunk.
- ez annyira izgalmas! - pörgött fel anya. - unokám lesz!
- nekem pedig a második. - pillantott rám Haeun a visszapillant.
- lányt akarsz vagy fiút?
- még fel se fogtam. - nevettem el magam. Ahogy meg érkeztünk kiszálltunk a kocsiból de mielőtt bementünk volna lelkükre kötöttem hogy nem szólnak egy szót sem.

- végre! - sietett elénk Chanyeol ahogy beléptünk a házba.- baj van?
- nincs. - ráztam meg a fejemet. - gyere. - megfogtam a kezét és felmentünk a szobámba.
-mi történt? Nagyon idegesnek tűnsz.
- Chanyeol én...
- csak mond ki. - mosolygott rám majd megfogta a kezem.
- gyereket várok!