Ahogy leültünk a kanapéra izgatottan fordultam felé.
-na? Mire vagy kíváncsi? - sürgettem Chanyeolt aki csak jót mosolygott rajtam.
-jó,jó! De azt se tudom hol kezdjem. - sóhajtott fel.
- tök mindegy csak kérdezz valamit!
- hogy a fenébe nem ismertél fel? Én már akkor láttam hogy te vagy az amikor 20 méterre voltam tőled.
- most ezt hányszor fogod még az orromea kötni? - vágtam rá gúnyosan.- Eszembe se volt hogy te vagy az, nem is gondoltam erre így jó hogy nem néztelek meg rendesen.
- még az illatomat se ismerted fel? - pillantott rám csalódottan.
- nem erről van szó, tudod én.... Már jó ideje nem kapcsoltam be az érzéseimet.
- miért is? - kérdezett rá zavaradottan.
- mivel... Így az én illatom is halványabb. És valahogy kontrollárnom kell ezeket a dolgokat, hisz nem vagyok még megjelölve.
- így ha éreznék az illatodat, nem lenne egy nyugodt perced se. - ejezte be mondanomat.
-igen.- bólintottam.
- Baekhyun, te tényleg nem voltál mással? Senkivel se?
- nem. - ráztam meg a fejemet. - lett volna rá alkalom. De én nem akartam. - köszönöm! - simított hajamra. - igaz én mondtam neked hogy legyél mással, de basszus! - sóhajtott egy hatalmasat. - annyira örülök hogy nem letted.

Elnevettem magam és egy csókot nyomtam ajkaira.

- és te? Egy helyes sráccal se voltál össze zárva? - hunyorogva néztem rá.
- remélem ezt te se gondoltad komolyan.
- most miért? - nevettem el magam. - én csak biztosra megyek.
- akkor megnyugtatlak hogy egy árva srác se volt aki bárhogy is a nyomodba léphet. - mondta erősen  hangsúlyozva. - oké?
- rendben, elfogadom. - sohajtottam meg játszottam.
-ó, milyen kedves! - forgatta meg szemeit. - de rólad sokat meséltem.
-tényleg? - kerekedtek ki szemeim.
-igen, elég menőnek tartották hogy egy cica fiúk van. - nevette el magát.-de végűl is igazuk van. - húzott magához. - Nem mindenkinek van ilyen ilyen párja
-örülök hogy nem nekem kellet erre felhivom a figyelmedet.

Az este további részét végig beszélgettünk. Elmeséltem az utolsó évunket a suliban, az érettségit és a ballagást majd az ezt kővető nyarat ami kész szenvedés volt mivel volt 2 hónapok kitalálni minek szeretnél tamulni, vagy mehettem volna dolgozni. Szerintem senkit nem lepek meg ha azt mondom a sulit választottam. Furcsa volt hogy szeptembertől nem töltöttük együtt a srácokkal az egész napjainkat de szerencsére így is rendszeresen találkoztunk.

- és hova fogsz menni ezután?
- hát az első évemet gyakornokként fogom végezni, ha minden jól megy akkor az itteni óvodában.
-ahova Lisa is jár?
-igen, de jövőre már csak JÁRT! - hangsúlyoztam ki a végét. - Ez az utolsó éve, jövőre már hivatalosan is első osztályos lesz.
-Jézus isten! Meddig voltam én oda 10 évet? - hülledezett.
- hát igen, gyorsan telik az idő. - mosolyogtam el magam. - mintha csak tegnap lett volna hogy mi is gimisek lettünk. Most meg, már itt vagyunk lassan 20 évesek.
- ne is mond tiszta öregek lettünk.
-ne gúnyolodj! - löktem meg. - komolyan mondtam.
- tudom szivem, de ne aggódj ezen. Még csak most fog elkezdödni az életünk. -ölelt át.- együtt.
- együtt.

- na fiúk mire jutottatok?- ültünk le Winwinnel a két fiú mellé akik egymással sutymorogtak.
- már jelentkeztünk! - mosolygott szélesen Sehun.
-Mégis mire? - lepődött meg Winwin.
A két fiú csak egymásra nézett majd egyszerre válaszoltak.
-tűzoltónak!!
Megnémulva néztem őket, majd Winwinre felé fordultam hogy megbizonyosodjal arról hogy jól hallottam e. De ahogy megláttam barátom ledöbbent arcát , már tudtam hogy jól hallottam.
- tűz...oltónak..
- ti ketten. - nyögtem ki nagy nehezen.
-igen, hát. - simított tarkojára Chanyeol. - egész életünkben együtt voltunk és hát, fura lenne ha egymás nélkül mennénk most tovább.
- így megbeszéltük hogy egy helyre jelentkezünk.

Ledöbbenve néztem őket, és bármennyire is legyen szó két majdnem felnőtt férfiről, a pír ami az arcukon megjelent, egyszerűek zabálmivalók.

-ez nagyszerű! Annyira örülök hogy ezt eldöntöttétek! - öleltem magamhoz Chanyeolt.
-alig várom hogy az egyenruhában lássalak! - ugrott Sehun nyakába Winwin. - olyan szexi leszel. - suttogta az idősebb ajkaira aki erre csak mosolyogva csókolta meg a kisebbet.
- na jól van! Menjetek szobára.

Mit ne mondjak rendesen meglepődtem ezen, de miután felvették őket és elkezdték tanulni láttam rajtuk hogy nagyon élvezik. Ami nagyon furcsa volt hisz eddig úgy kellet könyörögni nekik hogy tanuljanak, most meg mint a kisangyalok.

- figyelsz rám?- tettem csípőmre a kezemet. - Chanyeol!
- igen szívem? - kapta fel a fejét.
- itt beszélek neked már fél órája, ide se figyeltél rám?
- ne haragudj!- sóhajtott fel. - csak izgulok a vizsga miatt.
- felesleges. - ültem le mellé. - eddig is ügyes voltál és az is leszel!- pusziltam arcára.
- remélem igazad lesz.

Persze Chanyeol szét izgulta a lelkét is de ahogy túlestek rajta, egy mázsa súllyal könyebb lettek a válai.

-na. - álltam meg előtte. -hogy sikerült? - ahogy komoly arcát megláttam egyből elszomorodtam. - ó Chan én annyira saj...
- tádá!! - rántotta elő kabátja alól a bizonyítványát.
- Anyádat! - löktem meg majd szorosan megöleltem. - már úgy megijedtem. Sehunnak hogy sikerült?
- neki is sikerült. De ő már egyből el is húzott haza az asszonyhoz.
- had ünnepeljenek. - vontam meg a vállam. - apropó, mi is siessünk haza. Van egy kis meglepetésem. - suttogtam a fülébe.
- oooo igen?

Ezután persze 10 perc alatt haza értünk, csoda hogy nem ütöttünk el senkit .
- Várj meg a szobában. - váltam el töle lihegve.
-Siess! - nyomott egy csókot nyakamra majd a szobába ment.
Én a fürdőbe rohantam és elökotortam a szekrényben eldugott zacskót amiben a tegnap vett fehérnemű volt.
- oké nyugi! - fújtam ki a levegőt majd öltözni kezdtem. - ne izgulj! Jó lesz minden. - miután belebújtam az utolsó ruhadarabba is, megnéztem magam a tükörben. Oké a ruha pacek, már csak ki kel mennem. Már régóta tervezzük ezt Chanyeollal, hisz anno még a börtönbüntetés előtt a 18 születésnapomig lekellet volna feküdnünk. De ez a per megszúnt amikor Chanyeolt lecsuktál így most hogy ismét itt van velem, kővetelések nélkül tehetjük meg.

Lassan nyítottam be a szobába, az ágyon ülő egyből felém kapta a fejét majd fel állt. Gyerünk, most vagy soha!  Beléptem a szobába majd becsuktam magam mögött az ajtót.
Chanyeol némán nézett végig rajtam és ahogy meg éreztem illatát és feromonjait én se bírtam tovább. Vágyakozva néztem rá, nem habozott. Elém sietett és lábaim alányulva felkapott és az ágyhoz vitt.

- rohadt szexi vagy. - mormogta ajkaimra.
- ez volt a célom. - kuncogtam bele a csókba. - Chanyeol, én ma meg akarom tenni.

- Baek, tudod hogy nehezen fogom vissza magam. - támasztotta homlokát enyémnek. - és az hogy szabadjára engeded magad nem könnyít a helyzeten. - rándultak össze izmai.

- tényleg szeretném. - néztem szemébe. - már lassan három éve hogy tulléptük a határídőt. Nem tegnap múltam 18.- mosolyogtam rá.
- és én egy cseppet sem bánom hogy akkor nem tettük meg, most nem lenne ilyen csodás. - simított arcomra. - erre várok már 5 éve. Hogy megtegyem.
- akkor tedd meg. Nem kell tovább várnod. - simítottam poloja alá.

Ma este megtettük. Ahogy illataink  keveredtek, átadtuk magunkat a bennünk lévő énünknek. Csodálatos volt.

- Chanyeol. - lihegve néztem hátra a derekamar markoló fiúra.
- értem baba. - lihegte és ahogy vörösen izzó szemébe néztem, teljesen elgyengultem.
Pár másodperc alat történt az egész. Hirtelen rántott hátra magához és ahogy fogait nyakamba mélyesztette, levegőt is el felejtettem venni.
Fájdalmasan kiáltottam egy aprót majd az engem ölelő karjaiba markoltam. És már körmeimmel véresre martam karját őt ez nem érdekelte. Örökké tartó percekig maradtunk így majd ahogy testünket elhagytam ez az embertelen extázis, lassan lefeküdtünk az ágyra és óvatosan nyalógatta nyakamat.
- baba. - sóhajtott fülembe majd feljebb akart mászni de én fájdalmasan rá szóltam.
-ne moccanj! Az istenit! - könnyes szemekkel markoltam a párnámba.
Össze ragadtunk és az baromira fáj.
- jól vagy?
-nem. - ráztam meg a fejem.
-nagyon fáj?
- kibírhatatlanúl. - sírtam fel és bár türtöztetni akartam magam nem bírtam. Sírva temettem arcomat a párnámba.
- sajnálom kicsim, ígérem mindjárt jobb lesz.