- Kisfiam .- lépett be anya a szobámba. -készen vagy?-vékony testét szorosan körbe ölelte a fekete ruha amihez egy fekete magassarkút vett fel. Haját szorosan felkötötte és bár csodásan nézett ki, arcán most az elfojtott aggodalom ült ki. 

- igen. Mindjárt megyek.- bólintott majd lement a nappaliba ahol már apa várta. Utoljára a tükör felé fordultam és végignéztem magamon. Chanyeol letartoztatása óta elég sokat fogytam amit először a körülöttem lévők vettek észre, de most már én is látom magamon. Arcomon látszódik az idegesség nyoma és hogy nem aludtam ép a legtöbbet mostanában de nem bánom, mert egy olyan ember miatt tettem akit megakarok menteni. Megigazítottam hajamat majd lementem anyáékhoz, apa vezetett így beültem hátra . Ahogy egyre közelebb értünk a bírósághoz úgy lettem egyre idegesebb és ezt anya is észre vette mivel ahogy kiszálltunk a kocsiból megfogta a kezemet.

- nem lesz semmi baj.- mosolygott rám. - Egy nagyon jó ügyvédet fogadtunk fel és sokan segítenek nekünk ebben az ügyben. Szóval nyugodj meg , oké?

-oké.

Ahogy bementünk a tárgyalóterembe az első sorba ültünk le. Én , anya , apa és persze Chanyeol szülei. Ahogy egyre többen lettünk pár ismerős arcot is megpillantottam majd ahogy tudatosult bennem kiket is látok egy kicsit megkönnyebbültem. Winwin és Sehun egy-egy biztató mosolyt küldtek felém mielőtt leültek volna. 

Ahogy megérkeztek az ügyvédek és a bíróság csendre intettek minket és elkezdték a dolgukat. 

-Kérem hozzák be a vádlottat. - 

Ahogy kinyílt a hátsó kettesajtó idegesen fordultam hátra. És akkor meg láttam őt. Már lassan három hete nem láttam és most , ahogy lehajtott fejjel sétál végig a termen két rendőrrel az oldalán. Rémesen érzem magam.

Elhaladt mellettünk is de nem nézet ránk , és ez nagyon rosszul esett. Ahogy leült és elment mellöle a két rendőr, mintha egy pillanatra felénk nézett volna. A bíró felállt  és elmondta a vádakat majd bemutatta az ügyvédeket és hivatalosan is megnyitotta a tárgyalást. Miközben hallgattam milyen vádakat mondanak Chanyeolra és ahogy egymásnál nagyobb sületlenségekkel akarták bebizonyítani hogy bűnös, nem bírtam tovább türtőztetni magam.

- ekkora marhaságokat! - mondtam ki kicsit hangosabban a kelleténél mivel sok szempár rám szegeződött. 

- fiam !- suttogta nekem anya.- bírd ki még egy kicsit ! - szorította meg a kezemet. De én ügyet se vetettem rá , csak Chanyeolt néztem. Néz rám, Chanyeol az istenit! Néz már rám! Szinte üvöltöttem magamban és biztos vagyok benne hogy érezte magán égető pillantásomat de úgy látszik ez se volt elég neki. 

Tovább folytatták a vádolásokat majd ahogy végre átjutott a szó Chanyeol ügyvédének végre képes voltam normálisan levegőt venni. Anya elismerően mosolygott miközben hallgatta az ügyvédet, tényleg remek munkát végez, de nem mindenki volt így vele. Természetesen az ügyésznek volt valami ellenvetése ezzel szemben így ment ez újból-újból és újból.

- anya én ezt már nem bírom.- nyögtem ki nagy nehezen .

- jaj istenem! Igyál egy kis vizet.- nyomta kezembe a vizes palackot amit magával hozott. 

Elvettem tőle és szinte az egészet megittam. Egy nagy levegőt vettem ahogy elemeltem magamtól az üveget, már nem annyira szédültem mint ez előtt de a rosszullétem másnak is feltűnt. Ahogy előre hajtottam a fejem egyből két hatalmas, barna szempárral találtam szemben magam. Chanyeol aggódva figyelt engem és ahogy felfogtam, hogy végre tudomást vett rólam akaratom ellenére széles mosoly terült ki arcomra. De ahogy tudatosult bennem egyből visszavettem komoly arcomat, de Chanyeolnak ez nem tetszett. Összevonta szemöldökeit egy pillanatra majd egy halvány mosolyt küldve felém elfordult tőlem, többször nem nézett rám.

- Isten áldja már meg! - csattant fel idegesen Chanyeol apja.- Ne balfaszoskodjon  már ez a nyomorék, ő az egyik legjobb ügyvéd!

Kissé meglepődtem mivel sose hallottam ilyen csúnyán beszélni, de igaza van. Ahhoz képest milyen jól indított eléggé rosszul áll most a szénánk és ezt ő is tudja mivel egyre kétségbeesetten próbál valami eredményt elérni beszédével, de mindhiába. 

- A bírósággal meghoztuk az ítéletet. - szólalt meg a bíró .- Park Chanyeolt ezzel két év börtönre ítéljük. 

Nem igazán tudtam erre hogy reagáljak. Csak ültem és bámultam magam elé, hallottam hogy Chanyeol szülei elsírják magukat ahogy azt is hogy többen felmordulnak az ítéletet meghallva. 

-Baekhyun.- fordult felém anya. - Baekhyun, kisfiam néz rám!- fordította maga felé arcomat.

-anya.- csak ennyit tudtam mondani. Könnyeim egyből elárasztották arcomat és hangosan zokogva öleltem magamhoz . - n-nem .- ráztam meg a fejemet majd elengedtem a nőt. -k-kérem.- szóltam az asztalukat elhagyó bírok után. -K-kérem , ez nem lehet.- de ők nem hallották. 

- Kisfiam! Ó, istenem!- kiáltott fel Haeun és mit sem foglalkozva a rendőrökkel a fiához sietett akit szorosan átölelt. 

-Gyere fiam.- lépett mellém apa.- Várjuk meg kint őket.

- nem hagyom itt.- ráztam meg a fejemet.

- most úgy se mehetsz oda, gyere .- finoman megfogta a karomat és annál fogva húzott maga után. Ahogy kiértünk egyből megpillantottam egy keservesen síró Winwint és egy szintén síró Sehunt, aki csak azért tartotta magát hogy támogassa szerelmét . 

- Baek!- egyből hozzánk siettek és Winwin nyakamba borulva ölelt szorosan magához. - Annyira sajnálom.- prüszkölt miközben elengedett.  Én csak ajkamba harapva bólintottam , nem mertem megszólalni mert félek hisztérikus sírásba kezdtem volna. De nem kelletek ide szavak, Sehun némán lépett hozzám és ölelt meg röviden, de minden fájdalmát átadta nekem. 

Miközben vártunk kezdtük össze szedni magunkat de még így is éreztem hogy szinte az ájulás szélén állok. 

-Itt jönnek! - szólalt meg apa. Mindannyian a lépcső felé néztünk ahol már lépkedtek is le az előbbikben is látott két rendőr és Chanyeol aki bár csendben volt, vörös szemeit látva tudtam hogy ő se bírta ki az előző perceke könnyek nélkül.  Először a szülei mentek oda hozzá de mivel alig pár percet adtak nekünk így gyorsan lezárták a búcsúzást. 

- sies.- lökött meg finoman anya.

Nehezen indultam el de ahogy oa értem hozzá már a nyakába ugorva öleltem magamhoz szorosan. 

- Annyira sajnálom! Annyira sajnálom Chanyeol!- sírtam el magam ismét.- Mindez az én hibám, bárcsak én lehetnék a helyedben én..

- ne mond ezt.- vágott a szavamba. - Érted bármit megtennék és ha ez kell hozzá , én nem bánom.

- ne mond ezt.- engedtem el és arcát tenyereim közé vettem. - sose kérném hogy ezt tedd értem.

- nem kell kérned mivel szeretlek. - mosolygott rám, majd homlokomra csókolt. 

- én is szeretlek. - szipogtam.- nagyon szeretlek.