Ahogy Chanyeol befékezett, egyből kiugrottam a kocsiból és a másikat meg se várva, berohantam a házba.

- Anya, apa! - kiáltottam fel ahogy lerúgtam magamról a cipőimet.

- itt vagyunk drágám. - a nappaliba mentem ahol anyáék idegesen álltak. 

-mi történt ?- állt meg mellettem Chanyeol aki most ért utol. 

Ezelőtt fél órával kaptuk egy hívást anyától hogy baj van és gyorsan jönnünk ide. Persze egyből a legrosszabbakra gondoltam és ahogy letettem a telefont szóltam Chanyeolnak és már száguldottunk is ide.

- Nemsokára ide érnek a szüleid utána elmondunk mindent. Addig üljetek le.- úgy tettünk ahogy apa mondta. Bár próbáltunk nyugodtan várni, ahogy teltek a percek egyre türelmetlenebben lettünk.

- hol vannak már ?- állt fel idegesen Chanyeol és az ablakhoz ment.

- nemsokára ide érnek.

10 perc múlva meg is érkeztek a várt személyek akik miután bejöttek, mindannyian leültünk a nappaliba.

- miért hívtatok ide minket, mi történt ?- tért a lényegre Chanyeol apja.

- kaptunk egy levelet.- nyújtotta felé apa az említett papírt. A férfi elvette majd elolvasta azt, párszor fel pillantott de nem szólt semmit csak olvasta tovább. 

- ezt nem hiszem el. -sóhajtott fel majd ledobta az asztalra .

- elhiheted mi se örültünk neki, legszívesebben megfojtanám az összeset.- kikerekedett szemekkel néztem apára. Sose szokott ilyeneket mondani, most már tényleg nagyon aggódok hogy miről lehet szó .

- elmondanátok végre hogy mi a szar van?- szólalt meg idegesen Chanyeol.

- az van fiam. -kezdett neki az apja.- hogy nem hogy eltörölték a Wonho elleni vádat amit a Baekhyunnal műveltekért indítottuk el ellen. Még a tárgyalást is előrébb hozták! - idegesen fújtatott egyet majd hátra dőlt.

- mi okból is? - kérdeztem rá.

- azt állítják hogy Wonho nem tett ilyesmit és hogy ez azért mondjuk hogy így több időt nyerjünk a tárgyalásig. Így felülvizsgálatot kértek. 

-Vagyis leakarnak buktatni minket.- szűrte le a lényeget Chanyeol.

- igen.- bólintott apa.

- és most mit fogunk csinálni? - senki nem felelt kérdésemre. Idegesen néztem szét a jelen lévőkön. 

- egy hét amíg elfogadja a kérésüket a bíróság, utána még pár nap amíg elkezdenek mozgolódni. Nagyából olyan két hét van hátra. - lapozgatta a naptárat apa. - 21.- dikei héten ha jól számolom. 

-mi lesz akkor?

- akkor fognak kijönni ellenőrizni. 

- és pontosan mit is kellene csinálnunk? Vagy inkább a fontos hogy ők mit fognak csinálni , szétnéznek meg kotont keresnek vagy mi?- nevettem fel.

- nem egészen.- húzta el a száját anya.- lehet tesztet fognak kérni tőled, de ha nem lesznek ennyire követelőzök akkor lehet már az illatok alapján eldöntik a dolgot.

-tesztet?

-igen, tesztet! Hogy kimutassa a szervezetedben került e már más ...dolog. 

- szóval az hogy lefeküdtünk e már? 

- igen.

Mit ne mondjak , természetesen teljesen kiakadtam. Engem nem fognak itt tesztelgeti , senkinek semmi köze ahhoz hogy én mikor és kivel feküdtem le. A többiek próbáltak lenyugtatni de én csak tomboltam vagy egy órán keresztül. 

- nem szeretnéd befejezni?- ragadta meg a kezemet Chanyeol.

-NEM! ÉS TE CSAK FOGD BE! - löktem el magamtól. - miért alakul ilyen kurva jól mindig minden? Nem is mi lennénk.- nevettem fel. - és megint ott lyukadunk ki hogy nekem nincs bele szólásom a dolgokba.

- senkinek nincs fiam, fejed be a hisztit! - szólt rám apa. Dühösen pillantottam rá .- hiába nézel így rám  , attól hogy ezt csinálod nem lesz jobb.

- mert te annyira kurva jól tudod nem? Itt én vagyok akivel kibasztok csak hogy tudd!

- és szerinted nekünk ez könnyű ? - állt fel anya is. - nekünk is nehéz . Ne hidd hogy csak rád van ez hatással.

- de rám van! - fordultam felé. - neked hogy esne ha helyetted történtek el hogy mikor, ki basz meg elsőnek? Szerintem szarul ugye? 

- Baekhyun vigyáz a szádra! Ne beszélj így anyáddal!

Legszívesebben vissza szóltam volna egy frappánsat, de inkább csendben  maradtam. Nem mondtam semmit csak kiviharoztam a házból és elindultam egyedül haza felé. Nagyon dühős voltam, nem csak anyáékra , mindenkire. 

-Már csak ez hiányzott.- sóhajtottam fel majd ahogy egyre jobban elkezdett esni az eső , egy közeli buszmegállóba szaladtam. Ahogy ültem ott, annyira szánalmasnak éreztem magam. Könnyeimről próbáltam tudomást se venni de ahogy egyre több és több jelet meg idegesen töröltem meg az arcomat. Kevés autó és busz járkált ilyenkor így egyből kiszúrtam Chanyeol autóját ahogy közelít felém. Irány jelzett majd megállt előttem. Leengedte az ablakát.

- haza vihetem uram ?

-nem.- válaszoltam szipogva.

- nagy kár! -sóhajtott fel. - akkor muszáj lesz ezt egyedül megennem. -emelte fel egyik kezével a jégkémes dobozt. 

-Ez gonosz húzás volt.- morogtam mellette. Nos igen, ahogy megláttam mi van nála egyből beszálltam mellé, a kaja az kaja. 

- ez egy okos húzás volt.- javított ki.- nem tudsz ellen állni a kajának. 

- ez igaz.

Ahogy beértem a konyhába egyből elő vettem egy kanalat és nekiestem a fagyinak. Chanyeol is leült mellém és ahogy ő is a doboz felé nyúlt magamhoz húztam azt.

-oké,oké ! -húzta vissza kezét.- akkor majd eszek később.- sóhajtott fel. Pár percig még nézte hogy eszek majd ismét megszólalt.- Miért bánt ennyire ez a dolog? Vagyis ne érts félre! Csak nem tudom mire gondolsz és nem karlak megbántani megint. Sajnos mostanában csak ezt csinálom.-húzza el a száját.- elmondod nekem?

- tudod.- nyomtam bele a kanalat a fagyiba.- egyre jobban azért érzem hogy annyira elvannak könyvelve előre a dolgaink hogy nekünk szinte beleszólásunk sincs. Minta előre meg lennének tervezve, nem hiszem el hogy ez mind a sors keze! 

-semmi nem történek véletlenül Baekhyun! Ahogy két ember se találkozik véletlenül az életben.

- te hiszel ezekben ?

- igen.- bólintott.- biztos vagyok benne hogy anno  mi se véletlenül találkoztunk.- mosolyodott el.- Az hogyan álltunk régen egymáshoz és ahogy most állunk, nem változott volna meg ha nem történnek velünk ezek a dolgok. Ennyiben örülök hogy ilyen elcseszett lett minden.- nevetett fel halkan.

- és is örülök hogy összebarátkoztunk.- mosolyogtam rá halványan. - de nem is ez a része bánt.

- akkor mi?

- az hogy esélyünk se volt úgy egymásba szeretni mint mindenki másnak. Hisz ahogy elkezdtünk barátokként nézni egymásra már a bíróságon voltunk és  közölték velünk hogy van hat hónapunk arra hogy megjelölj. Ez annyira rossz! Én nem így akarom ezt, hogy akkor történjen meg amikor mondják, ezt éreznie kell az embernek. Van akik 5 év együttlét után se jelölik meg egymást tőlünk meg elvárják hogy pár kicseszett hónap után. 

- ebben igazad van. De figyelj!- fogta meg kezemet.- igaz hogy időhöz vagyunk kötve, de az nem azt jelenti hogy nem mi döntjük el hogy hogyan és mikor történjen meg. Ha akarod akkor elhúzhassuk az utolsó napig is. Jó?

- jó. 

Hálás voltam ezért Chanyeolnak. Hogy nem erőlteti ezt a dolgot és hajlandó úgy csinálni a dolgokat ahogy én akarom. 

- de akkor mi lesz az ellenőrzéssel? Lekel feküdnünk?

-leszeretnél? . kérdezte meg pimaszul mosolyogva.

- nem tudom.- elpirultam és inkább ismét enni kezdtem.

- ne aggódj. -simított fejemre. -kitalálunk valamit.