Mit ne mondjak, természetesen mi jüttönk ki rosszul ebből a helyzetből. De miután lejöttünk és tisztáztuk a helyzetet már rendben volt minden.

- de máskor tényleg zárjátok be az ajtót.- súgta oda nekem anya.

-Mondom hogy nem volt semmi!- morranok rá egyből.

-jól van na! Azért ne egyél meg, morci.- a konyhából a nappaliba mentem, Yoora az ablaknál állt kezében a kicsivel. Mosolyogva figyeltem őket amit ő is észre vett.

-Megszeretnéd fogni? -fordult felém.

-tessék? É-én nem fogtam még kisbabát .- bár tiltakoztam, nagyon is meg akartam fogni azt az cukiságot.

- ne félj! Majd mondom hogy kel.-végül mellé sétáltam és idegesen vártam hogy át adja nekem a csőpséget .- Rá fektetem ide a kezedre. Tartsd a kis fejét és kész is!- ahogy elvette kezét boldogon mosolyogtam rá.- na látod nem nehéz%

-tényleg nem az.- immáron minden figyelmemet a kicsinek szenteltem aki először kissé mintha tartott volna tőlem de aztán kis ujjaival megmarkolta a pólóm anyagát és el se engedte. Miközben óvatosan ringattam és vissza sétáltam vele az ablakhoz, egy kezet éreztem meg a derekamon. Össze rezzentem a hirtelen érintéstől de ahogy megéreztem Chanyeol illatát csak elmosolyodtam. 

- nem tudom szoktak e ilyet mondani.- kulcsolta össze ujjait hasamnál.- de annyira illik hozzád hogy szinte olyan mintha a sajátod lenne.- puszilta meg arcomat.

- egyszer szeretném is a sajátomat így tartani.- mosolyodtam el a gondolattól hogy pár év múlva talán nekem is lesz olyan szerencsém hogy így tarthatom a gyerekemet.

- remélem akkor is láthatlak majd így.- nem gondoltam volna hogy ennyire megtudnak majd hatni Chanyeol szavai de ahogy megéreztem azt a bizonyos csípős érzést a szemeimben , tudtam hogy már halott az ügy. Szipogva fordultam el Chanyeoltol aki ijedten nézet rám .-M-most mi a baj?

- az hogy ilyeneket mondasz nekem ! - szabad kezemmel megtöröltem arcomat.- Hogy e áthatnád majd te idióta ! Ne is idegesíts ilyenekkel.

- Mi a baj?

-Mi történt ?

Talán kicsit túl hangos voltam a kelleténél mivel anyáék kisiettek a konyhából és az eddig csendben lévő kisfiú is sírni kezdett így Yoora már sietett is hozzám hogy átvegye de a kicsi továbbra is pólómba kapaszkodott így végül nálam maradt. Pár perc múlva már le is nyugodott.

- Chanyeol ide adnád a a vizet?- néztem a mellettem ülőre aki egyből nyúlt is a pohárért amit kezembe is adott. 

- kértek narancsot?- kérdezte meg anya elénk helyezve a gyümölcsös tálat.

- A igen! - vágtam rá egyből.- ah, vissza kel adjam Yooranak, így nem tudok pucolni.- álltam volna fel de Chanyeol megfogta karomat.

- hagyjad csak majd én pucolok, azért ne keltsd fel.- bökött a keresztfiára aki már egy ideje kiütötte  magát elég rendesen. 

Mit ne modjak, hozzá bírnék szokni ehhez. Gyerek van a kezembe és Chanyeol elmehetne egy személyi rabszolgává. Ha szomjas vagy éhes vagyok egyből hoz, ha a telefonom kel elmegy érte, bármi van azonnal megcsinálja. És ezt nem csak én hanem nővére is észre vette.

- Úgy látom nagyon levetted a lábáról .- célzott öccsére aki ép most ment ki a konyhába.

- Ez a kis fickó az oka, esetleg nem adnád kölcsön nekem pár hónapra?- mindketten felnevettünk.

- ha vállalod az estéket is akkor simán!- nevetett.- De komolyan, rég láttam ennyire boldognak Chanyeolt. Szerintem már teljesen elfelejtette Kristalt.

-Kristal? Az meg ki?- Yoora értetlenül nézett rám majd arckifejezése döbbent lett.

-Nem tudod ki ő?

- nem.- ráztam meg a fejemet.- Miért, ki ő?

- az nem rád tartozik.- ijedten fordultunk az ajtó felé ahol Chanyeol állt.- Yoora nem mondtam még hogy ne fecsegj feleslegesen? 

-sajnálom.- nevetett fel kínosan a nő.- szerintem..én megnézem anyáékat! 

Ahogy ott hagyott minket én csak kínosan nézelődtem.

-Ha valamire kíváncsi vagyok tőlem kérdezd meg.- ült le mellém.

-volt egy olyan érzésem hogy nem mondanád el. Igaz?

- egyszer elmondom.- egy apró csókot nyomot ajkaimra.- De nem most.

- Nem fogom elfelejteni.

Végül nem kaptam választ a kérdésre. De Chanyeol is tisztában van vele hogy nem fogom elfelejteni ezt a dolgot. Másnap már vissza mentem Chanyeollal az albérletbe. Hogy milyen volt mostantól vele élni így, hogy úgy mond együtt vagyunk. Furcsa.

Ugyan úgy várjuk egymást esténként mint régen, főzők mind eddig is és ugyan úgy szoktunk veszekedni és nevetni. De az hogy ezek után vagy megcsókol vagy éppen én csókolom meg őt, ahogy hozzám ér teljesen más értelmet kaptak. A többiek , állításuk szerint, már teljesen természetesnek veszik hogy együtt vagyunk. Ahogy ez kiderült az iskolában sokan értetlenül álltak , hogy ez mégis hogy alakulhatott így. Hisz ők még abban a hitben voltak hogy ugyan úgy állunk egymáshoz mint régen... azaz utáljuk egymást. De mint miden más , ez is egy n         ő után már megszokottá vált számukra így amikor szünetekben egy-két csók elcsattan már nem verik nagy dobra. 

- És akkor anya benyitott , és hiába mondtam neki hogy tanulok nem hitte el !- mesélte felháborodva Bambam.

- Én se hittem volna el.- vágtam rá.- Most komolyan? Miért nem kapcsoltad ki a gépedet?

-de mondom hogy észre se vettem hogy be van kapcsolva !

- ne legyél balfasz azt kész!- zárta le a témát Yoongin. Ami látszólag nem tetszett a fiatalabbnak de nem tudott vele sok mindent kezdeni. 

Az órák után megvártam Markot akivel busszal mentünk el hozzájuk. Ma este Chanyeoll bulizni megy pár barátjával, így én átjöttem inkább Markhoz hogy ne legyek egyedül. Hogy miért engedtem csak úgy el bulizni ?

Mert megbízok benne, már egy hónap eltelt amióta először megcsókolt. És ez idő alatt sokkal erősebb lett a kapcsolatunk , és ha esetleg megcsalna akkor egyértelműen vége lenne mindennek.

- ez jó lesz?- ment rá  az egyik filmre Mark. 

-Aha.- egy csomó kaját előpakoltunk és már csak azt a jó kis film hiányzott ahhoz hogy meglegyen az igazi hangulata a dolognak.-Na végre!- takaróztam be ahogy elindult a film.  film felénél járhatunk amikor már annyira idegesítő volt hogy állandóan rezek a telefonom hogy megnéztem ki keres ennyire sürgősen.

-Ki az ?- kérdezte meg Mark.

- az a szemüveges gyerek a C.-ből. Mit akar tőlem ? - rámentem az üzenetére.

,, Együtt vagy Chanyeolal még nem ?''

,, igen, miért ?''

,,(3 képet küldött)''

Ahogy rányomtam a képekre , levegőt is elfelejtettem venni. Leültem az ágyra de továbbra is csak a képeket bámultam.

-Baekhyun? Miért vágsz ilyen arcot ?- Mark mellém mászott és amikor ő is meglátta a képeket elakadt a lélegzete.- Baek ez..lehet nem az aminek látszik.

- de, ez az aminek látszik! Ne haragudj már de nekem el kel mennem.-pattantam fel.

-Én is veled megyek!- állt fel ő is. Hálásan pillantottam rá, ezért örülök hogy itt van nekem Mark. Pont elértük az utolsó buszt ami a város azon részére ment ahova mi is tartunk. A hangos zene miatt tudtuk merre kel mennünk hogy megtaláljuk a kereset házat. Ahogy odaértünk egyből bementünk, már olyan állapotban volt a buli hogy nem kellet azzal törődni hogy senki nem hívott meg minket. Ahogy megláttam a gyereket egyből oda mentem hozzá.

-Hol van ?- ragadtam meg a pólóját.

- Ki?- nézett rám értetlenül.

-Chanyeol?

- fel ment az emeltre.- elengedtem a fiút és egyből felsiettem a lépcsőkön nyomomban Markal. Miközben végig nyitogattam az ajtókat egyre idegesebb lettem. Ahogy kivágtam a következő ajtó ajtaját, földbe gyökerezett a lábam.

- még mindig olyan jó vagy mint régen .- túrt Chanyeol hajába a szőke lány.

-Kristal.- ahogy csillogó szemekkel nézte a lány meztelen testét. Ahogy ölelte magához azt kívántam bárcsak szét nyílna a lábam alatt a föld és eltűnhetnék innen örökre.