Ahogy kiértem a ház elé és megpillantottam Markot, egyből a kocsiját kezdtem el keresni hisz mindig azzal szokott jön...ja igen. Nem hiszem hogy már olyan állapotba bírták hozni hogy használható legyen.

- szia.- álltam meg előtte.- mivel jöttél?

-Szia! Busszal, elvették a jogsimat.- hümmögve álltam továbbra is előtte.- esetleg...nincs kedved sétálni?- láttam rajta hogy nem igazán tudja kezelni a helyzetet, így csak bólintottam egyet és elindultunk . Az első pár házat elhagyva még csendben sétáltunk de aztán Mark egy aprót sóhajtva nekikezdett.- Baekhyun én, annyira sajnálom! Nagyon sok dolog kavarog bennem de nem igazán vagyok a szavak embere így...nem nagyon tudom kifejezni magam. Szóval ne haragudj hogy csak ennyit tudok neked mondani, de teljes szívemből sajnálom hogy ilyen veszélynek tettelek ki.- bár azt mondta nem nagyon tud mit mondani , most halottam először ennyit beszélni.- És megértem ha nem bocsájtasz meg nekem! Nem is várom el tőled hogy ezek után ember számba vegyél.-halkult el a mondat végére.

-Miért akartál meghalni? Megértem hogy rosszul eset amit a kocsiban meséltél, de mindenre van megoldás. A barátod vagyok segítek neked !

- ezt nem lehet megoldani Baekhyun. - rázta meg a fejét. - Csak reménykedek benne hogy legalább egy kicsit is, de olyan lehet minden mint régen. - bár odafigyelt hogy ne vegyem észre, hangja egy aprót remegett, így elárulta magát. Nem szóltam egy szót se, jobb így ha azt hiszi nem vettem észre az arcán lassan lecsorduló könnycseppet. Tudom hogy ezt nem csak arra értette hogy köztünk legyen olyan a dolog, van itt még valami,amit láthatóan nem szeretne még elmondani nekem.

- Nem haragszok rád Mark.- a fiú egyből rám szegezte tekintetét.- Mérges vagyok rád de nem a baleset miatt, hanem hogy nem mondta de nekem mi bánt.- megálltam és magammal szembe fordítottam a fiút. - Kevés olyan jó barát van mint te. És én , bármi is történjen nem fogak eldobni magamtól . Érted?- nem bírta tartani a szemezést velem, lehajtotta fejét és szipogva bólogatott.-jaj te, gyere ide!- magamhoz öleltem a fiút aki szipogva viszonozta ölelésem.

- köszönöm Bakehyun. Én...annyira hálás vagyok.

-Ne legyél, csak nyugodj meg és ne emészd fel magad. Oké? 

Elkísértem Markot a buszmegállóig, most már nem vágott annyira kétségbeesett arcot mint amikor megpillantottam a házunk előtt. Miután felszállt a buszra én is haza indultam. Remélem hamar össze szedi magát ez a fiú. Kíváncsian néztem a házunk előtt parkoló kocsira. Ki lehet itt?

-Megjöttem!- a házba beérve levettem a cipőmet és a napaiba mentem ahonnan beszélgetések szűrődtek ki. 

-Baekhyun végre megjöttél!- anya mosolyogva nézett rám és ahogy rájöttem kik is vannak a nappalinkban én is elmosolyodtam.

- Sziasztok!- a Park család foglalta el a nappalink nagy részét és természetesen az új jövevény, Kim Yejun szerény személye aki hatalmas barna szemeivel érdeklődve figyelte a körülötte történő dolgokat. Miután kezet ráztam a nappaliban maradt férfiakkal , mivel anyáék kimentek a konyhába elő pakolni a vacsorára. Leültem Chanyeol mellé aki csak mosolyogva húzódott arrább a kanapén hogy én is oda férjek.

-Merre voltál?- súgta a fülembe miután apáink elmerültek a beszélgetésben.

-Markal beszéltem.- látszódott hogy meglepődött így gyorsan hozzá tettem.- Megbeszéltük a dolgokat, szóval nyugi nincs semmi baj.- ő erre csak bólintott majd közelebb ülve hozzám átkarolta a vállaimat. 

- máskor szólj oké? Már kezdtem megijedni hogy valami baj van.- nézett szemeimbe komolyan.

- oké, szólok. De meg bírom védeni magam, nem kell bébiszitter.- forgattam meg a szemeimet amin ő jót nevetett.

- nem is vagyok az. Hisz.- államat megfogva maga felé fordította fejem.-  a bébiszitterek nem csinálnak ilyet.- ajkaimra hajolva csókolt meg , ami kissé tovább tartott mint kellet volna mivel apa egy torokköszörüléssel célzott nekünk finoman hogy ne előttük csináljuk ezeket a dolgokat. Én csak bocsánatkérően néztem rá majd amint szóltak anyáék mentünk is enni. Lisa egyből egy hullámhosszra kerül Yooraval aki nagyon oda volt a kislányért, mondjuk sz én húgomról beszélünk ki ne lenne oda érte !Miután végeztünk és vissza mentünk a nappalikba végig éreztem magamon Chanyeol tekintetét , de ahányszor rá néztem nem értettem mit akar ezzel elérni.

- Baekhyun nyugodtan fel mehettek, nem haragszunk meg érte . Ügye?- fordult Haeun felé aki csak mosolyogva bólogatott.

-Igen, menjetek csak fel nyugodtan.- értetlenül néztem rájuk , de mivel Chanyeol úgy felpattant ezt halva mint akit áram ütött , én is felálltam és a szóbabámba mentünk. 

- Nem gondoltam hogy ilyen simán lepattintanak minket.- nevettem fel miközben becsuktam a szoba ajtót. 

- legalább nekik leeset a dolog.- morogta orra alatt majd lefeküdt az ágyamra.

- érezd magad otthon.- néztem rá felhúzott szemöldökkel, mint aki 1000 éve ide jár úgy terült szét a francia ágyamon szinte teljesen elfoglalva azt hatalmas testével.

- köszi!

Fejemet rázva ültem le az ágyra. Chanyeol felült és mit sem mondva húzott feljebb az ágyon, pontosabban maga mellé.

- ne ülj már ott. Inkább gyere ide!- tárta szét karjait.

- Ha  nem terülnél ki úgy mint egy béka, talán még ide és férnék.- rúgtam arrább lábát.

- de nekem így kényelmes.- dobta át rajtam lábát így már mozdulni is alig tudtam. Bele törődve sorsomba inkább csak felsóhajtottam és lefeküdtem mellé, fejemet pedig karjára tettem. Nem is annyira rossz így feküdni...

Chanyeol se lehetett másképp vele mivel kielégült fejét nézve  , nagyon élvezhette a helyzetet. Miközben feküdtünk  bekapcsoltam a tv-t hogy azért ne a nagy némaságba legyünk már. Miközben váltogattam a csatornákat éreztem hogy egyre közelebb férkőzik hozzám Chanyeol, így amire találtam egy tűrhető filmet már szinte a mellkasán feküdtem.  Nem bírtam vissza tartani felnevettem rajta.

-Mi az? - kérdezte meg zavartan.

- semmi.-ráztam meg a fejem.- csak olyan aranyos vagy hogy ilyen óvatosan csinálod a dolgokat.- mosolyogtam rá. Ő erre csak sértődötten morgott valamit majd leemelte rólam lábát és elakart fordulni tőle de én még időben észre vettem ezt és karját megfogva húztam vissza így már szinte rajtam feküdt.- Egy szóval se mondtam hogy zavar.- ezt hallva ő is elmosolyodott majd egyik kezével megtámaszkodva tartotta magát hogy azért ne nehezedjen rám teljes súlyával. 

- elég bátor vagy ahhoz képest amit képzeltem.

-miért mit képzeltél? Hogy majd irulok-pirulok ha rám nézel ? - kérdeztem meg tőle.

- Valami olyasmit.De ez is tetszik.- mosolygott rám pimaszul majd lehajolva hozzám csókolt meg. Most tényleg sikerült elég rendesen elnyújtanunk ezt a csókot, karjaimmal átkaroltam nyakát ami által ő is bátorodott így szabad kezével oldalamat kezdte el simogatni majd a pólóm alá is benyúlt így bőrömet simogathatta kedvére. Pihegve váltunk el egymástól és láttam a szemein hogy most kell abba hagynunk mielőtt túlságosan beleélné magát a dologba.

-Chanyeol most már e...- hirtelen kivágódott az ajtó és immáron pizsamában lévő húgom nézett minket nagyokat pislogva. Chanyeol egy kis fázis késéssel de legurult rólam.- Lisa ez ..mi csak!

-Birkóztunk !- vágta rá Chanyeol. Nos igen, más óvodás húgánál talán ez beválhat de nem az én minden lében kanál húgomnál.

-ANYA! OPPA MEG  CHANYEOL OPPA SZEXELNEK!!