Nem tudtam vissza tartani a nevetést ahogy Chanyeol fejét néztem. Arckifejezése egyszerre tükrözte a meglepettséget és az értetlenséget.

- Szerintem te nagyon beütötted a fejed.- állapította meg .- Valami nagyon elmozdult neked idebenn.- mutatott a fejemre. - inkább feküdj vissza, még pihenned kel.- nyomott vissza az ágyra és rám húzta a takarót.

- inkább most állt helyre valami benne.- Chanyeol úgy tett mint aki nem hallotta az előbbit így én se szólaltam meg ezután. Miközben kinyitotta az ablakomat és egy széket felkapva , mellém hozta és leült rá. Én végig figyeltem őt és ahogy végre leült mellém mosolyogva néztem továbbra is.

- miért csinálod ezt ? 

-mit?

- hát ezt! Eddig nem tettél semmit, most meg megkértél hogy csókoljalak meg.- komoly tekintettel nézte arcomat.

- Tudod a balesetkor.- hogy miért mondom el neki? nem tudom, talán jobban fogom érezni magam ha elmondom neki. - Sok minden átment az agyamon. Egyből arra gondoltam hogy nem akarok meghalni.

-Baekhyun...

- hallgass végig.- vágtam szavába.- Átgondoltam mit is szeretnék az életben. Mikre vágyok, és rájöttem hogy eddig nagyon sok dologra nem vettem észre . - itt rá pillantottam.Nagyot nyelve figyelt továbbra is, fogadni merek hogy még pislogni is elfelejtett. - Ez a baleset, ha nem történt volna meg talán nem jöttem volna rá hogy az eddig kereset személy számomra végig itt volt velem.- nevettem fel halkan.- Én se hittem volna hogy ilyen gyorsan másképp fogok állni  a dolgokhoz, de most már biztos vagyok magamban. - egy nagyot sóhajtottam majd felültem.- Chanyeol, amit az előbb mondtam neked komolyan gondoltam. Még egyszer vagyok hajlandó elismételni ,de többször nem! Csókolj m....

Először túlságosan meglepődtem ahhoz hogy bármit is reagáljak rá, de ahogy megéreztem hatalmas tenyerét hátamra simulni, mosolyogva csuktam le szemeimet. Ajkait óvatosan mozgatta az enyéimen, amikkel miután viszonoztam csókját ő is mosolyogni kezdett. Nem tartott sokáig a csók, és nem is éreztem azt a leírhatatlan érzést amelyről oly sokan meséltek. De ahogy elváltunk és ragyogó arcát néztem, rájöttem hogy nem is maga a csók a lényeg. Hanem az hogy ezzel boldoggá tehetsz egy embert aki szeret téged. És Chanyeol szeret engem, ezt sokszor megmutatta és én nem lehetek olyan önző hogy nem viszonozóm ezt a dolgoz neki. Hogy szerelemből csókoltam őt ? Nem , de nem is bánom. 

- Baek.- suttogta halkan.-Most nagyon boldog vagyok.

- Örülök neki.- mosolyogtam rá és megfogtam kezét. Ahogy mondtam nem érzek szerelmet de melegség tölt el ahogy mellettem van. Szeretem mint ember, mint egy barátot. És bár tudom hogy ezzel becsapom őt , mert azt hiszi én is úgy érzek mint ő. Nincs szívem ezt mondani neki, mert akkor csak tovább várna és várna ezzel saját magán és engem is kínozva.

- Remélem tudod hogy eszem ágában sincs ezek után úgy viselkedni mintha semmi nem történt volna.

- nem is kérem ezt tőled.- rántottam meg a vállaimat. Ezután még beszélgettünk pár dologról majd ahogy kinyílt az ajtó és belépek rajra a fiúk, inkább úgy döntött hogy haza megy. 

-Sziasztok!- köszönt a fiúknak akik azonnal bejöttek és mint a verebek körbe ültek engem.

- mész is ?- kérdezte meg Sehun tőle, amint elkezdte felvenni kabátját.

-Igen, már egy ideje itt vagyok.- felcipzározta kabátját majd mosolyogva fordult felém. - Majd holnap találkozunk.- lehajolt hozzám és egy rövid csókot nyomott ajkaimra . Miután elváltunk éreztem hogy pír szökik az arcomra, hisz a fiúk végig nézték ezt.

- Szia.- köszöntem el tőle majd miután kiment a szobából egyből letámadtak a fiúk.

-Még is mi volt ez ?

- együtt vagyok?

 -mióta csókolgat így téged?

Azt se tudtam melyikükre nézzek , végül csak nevetve ráztam meg a fejemet.

- Lassan ne egyszerre beszéljetek!- szólt rájuk Seokjin.- Hogy érzed magad Baekhyun?

-Most már jól vagyok. Holnap már haza is mehetek, szóval nincs semmi baj.

-Örülök hogy nincs nagy baj.- sóhajtott fel Jimin. A továbbiakban még a balesetről beszéltünk meg Markrol, akiről tudtunkkal egyikünk se tudd semmit. 

- Na de mi lassan megyünk.- sóhajtott fel Namjoon.- Jobbulást haver!- veregette meg a hátamat. A többiektől is elköszöntem és így már csak Winwin és Sehun maradt velem.

- Ne mondj semmit.- Sehun erre csak elmosolyodott. 

- Itt neked kel mondanod valamit nem nekünk.- tölt hátra a széken.

- Mi történt ?- ült fel mellém az ágyra Winwin.

- Történt pár dolog a baleset óta amit máshogy látok. És így rájöttem hogy felesleges tovább húzom az időt. 

- de ugye nem szórakozol vele ?

- nem.- vágtam rá egyből és Sehunra néztem aki eléggé kételkedhetett bennem az arca alapján.- szereted őt ?

-szükségem van rá.-  mindketten némán figyeltek, nem erre a válaszra számíthattak.- De nem használom ki, csak mindkettőnknek jobb így ha..

-ha engeded hogy szeressen.- fejezte be Sehun a mondatomat. Én csak bólintottam.- Ez a te dolgotok, de kérlek ne bántsd meg Chanyeol.

-Baek nem tenne olyat.- állt védelmembe Winwin. - Chanyeol mindent meg fog tenni érted, és én hiszek benne hogy a végén te is szerelmes leszel belé. 

- remélem igazad lesz.

Miután ők is elmentek már olyan fáradt voltam hogy azonnal bealudtam ahogy álomra hajtottam a fejemet.

Levegőt kapkodva nyitottam ki a szemeimet. A balesetről álmodtam, remegő kezekkel nyúltam szívemhez ami olyan hevesen vert hogy féltem bármelyik pillanatban kiszakadhat a helyéről.

- Byun Baekhyun, nemsokára itt leszek a szülei önért.- lépett mellém egy nővér. -Ezeket vegye be bő folyadékkal.- tette le az éjjeli asztalromra egy adag gyógyszert. Szerencsére több mindent nem mondott így egyedül lehettem és össze szedhettem magam . Ahogy megjöttek anyáék össze pakoltunk és pár papírt aláírás után már mehettünk is haza. A következő napokban anyáéknál leszek hogy tudjanak rám vigyázni, mivel a baleset miatt esetleg a sokk előjöhet és rohamot is előválthat , amit én kétlek. Mivel semmi bajom nincs a rémálmokat leszámítva , egyáltalán nem gondolok a balesetre. 

-Baekhyun, valaki hív !- kiáltott nekem a nappalból anya. 

-megyek! - a telefonomat felkapva a kanapéról, megdermedtem egy pillanatra. Felvettem és némán emeltem a fülemhez.

- Szia Baekhyun.- hangja erőtlen volt és félénk.- Esetleg tudnánk beszélni?

-Persze, de nem itt. Gyere értem, személyesen akarok beszélni.

-Rendben, nemsokára ott leszek.

- Rendben. Szia Mark.