- Ne baromkodj Park .Engedj ki!- ismét megpróbáltam kinyitni az ajtót, de nem ment . A nyugodtan ülő fiúra pillantottam aki csak engem nézett. - Mit akarsz?

- Ép azon gondolkodok. - mondta de ugyan úgy folytatta bámulásom. Ezt az egészet ilyen okosan kitervelte, erre meg azt nem tudja mit akart ezzel elérni. - Meg is van. - csettintett egyet. - Neked annyi lesz a feladatod hogy szépen nyugodtan ülsz. Menni fog?- mosolyodott el.

- Attól függ mire készülsz .- barna szemeit fürkészve próbáltam rájönni mire is gondol ép. De ahogy csillogó írisziét enyémbe mélyesztette tudtam hogy bajban vagyok.

Hátra engedte a saját és az én ülésemet ,így nem okozott neki gondot hogy teljes testével felém forduljon. Lassan hajolt közelebb és az  ölemben lévő kezemért nyúlt . Miközben közeledett én úgy dőltem hátra egészen addig, amíg a fejem neki nem nyomódott az ablak üvegnek. Ideges voltam és mérhetetlenül zavart. Arca már csak pár centire volt tőlem így oldalra fordítottam az,de így se állt meg. Fülemhez hajolt ahova egy nagyot szusszantott majd orra helyével végig súrolta a bőrömet egészen a nyakörvemig.

- Vedd le. - kikerekedtek szemeim és azonnal eltaszítottam magamtól. Kezeimet nyakam köré fogtam és az ajtóhoz préseltem magam. Megállt egy pillanatra, majd egy határozott mozdulattal megragadta két kezem is a ülésnek nyomta őket.

- Engedj el! - minden erőmmel próbáltam kiszabadítani magam de nem ment. Túl fáradt voltam hozzá.

- Tényleg sokkal gyengébbek vagytok amikor tüzeltek. - miközben tanulmányozta arcomat én a ház felé pillantottam. Remélem Sehun semmit nem tesz Winwinnel, nem tudnám elviselni a gondolatot hogy nem védtem meg. - Neki nem lesz semmi baja. - ijedten fordítottam vissza a  fejem. - Nem akarja bántani, vagyis addig nem fogja amíg én meg nem parancsolom neki. - eltorzult arccal néztem rá.

- Annyira undorítóak vagytok. - halkan suttogtam neki ezeket a szavakat, de minden gúnyt bele tettem amit éreztem irántuk. - Ennyit jelent nektek a barátság? hogy parancsolgattok egymásnak, ráerőltetitek a másikra az akaratotokat. Ez nem barátság.

- Hallgass el! Mit tudsz te erről. - nevetett fel. - Ne fecsegj gondtalanul. Ha nem vetted volna észre te vagy most a legnagyobb veszélyben.

- Igen, igazad van. - néztem mélyen azokba a gyönyörű barna szemeibe. - De miután ez kitudódik neked annyi. - erre nem felet semmit csak megragadta karomat és a hátsó ülésekre lökött. Még ülő helyzetbe se tudtam felnyomni magam ,utánam mászott és hátamra téve hatalmas kezét lenyomott az ülésre. Mögém mászott és kezeimet lefogva dőlt rá hátamra.

- Te rohad, bunkó,kö...

- Kuss. - szorított rá kezemre. Fájdalmasan felnyögtem és inkább csendben maradtam. A feszítést amit a karomban éreztem tudtam hogy most nem szórakozik. Miközben mellkasa hátamon pihent éreztem hogy szívverése felgyorsul és légzése is szaporább lett. Szabad kezével végigsimított oldalamon ,majd a nyakörvemmel kezdett el babrálni. - Mi a fene...- sóhajtott fel .- Tényleg jól le van rögzítve ez a szar .- magamban örültem , hisz ezt egy hamar nem tudja leszedni. Meleg hőjét megérezve átpillantottam vállam fölött és megláttam ahogy teste meg-megrándul. Megrezzent testem miközben figyeltem, nem igazán értem miért változik át. Egy pontnál megállt majd egy nagy levegőt vett. - Ne félj nem foglak megenni. - mosolyodott el, így megmutatta éles szemfogait. Testem egyből reagált rá, engem is elöntött a forróság és hamar ugyan abban az állapotba kerültem mint ő . Gyakran megesik hogy félig átváltozott állapotban vagyunk. Sok inger miatt megtörténhet ez, ilyen ha fenyegetve érzed magad,boldog vagy szomorú vagy és amikor párosodásra alkalmas személlyel találkozol. Az előbbi történik most velünk is.

Vissza hajolt nyakamhoz és fogait a fekete anyagba mélyesztette. Rántott egyet rajta aminek hatására felköhögtem.

- E-ez fújt. - nem válaszolt csak kezével megfogta az anyagot és ellenkező irányba kezdte elhúzni. Nem fojtott annyira de így is fel-felköhögtem az érzéstől. Az anyag lassan nyúlt, szakadt míg a végén egy hangos csattanással ketté vált. Ahogy a nyomásnak vége szakadt kapkodva vettem a levegőt. Ahogy helyre állt légzésem meglepődve szorítottam össze ajkaimat. Erős hullámok vonultak végig testemen, de nem én voltam az egyetlen aki ezt észrevette. Chanyeol ahogy megérezte az első hullámom során kibocsátott illataimat felmordult és egy határozott mozdulattal maga felé fordított. Hátamon feküdve néztem a felettem tornyosuló alakot. Szemei pirosan izzottak és szétnyílt ajaki közül fel- felvillantak fogai.

- Sose gondoltam volna. - megtámaszkodott fejem mellet majd kezét nyakamra helyezte amit lassan elkezdet simogatni. - hogy valaha is foglak ennyire kívánni téged. - ledöbbenve néztem rá. - Mondjuk régen máshogy álltunk egymáshoz. - nevetett fel halkan majd nyakamhoz hajolt amire egy apró puszit adott. Egy pillanatra megakadt bennem a levegő ahogy nyálas pusziját megéreztem.

- akkoriban még gyerekek voltunk, mindenki barát volt mindenkivel. - az irónia lejött neki így fél oldalasan elmosolyodott. Az óvodás és alsó általános éveinkre vissza gondolva akaratlanul is egy apró mosoly jelent meg arcomon. Csodálatosak voltak azok az évek, csak játszottunk és játszottunk amíg ki nem fáradtunk. Első óvodás évemben lettünk barátok a srácokkal, már akkor is együtt járkáltunk minden fele. Suga,Jhope,Jimin,Namjoon és én egy évre rá pedig Winwin csatlakozott hozzánk. Tisztán emlékszek az első napra.

Nem értettem anya miért sír miközben egy óvónő kezét fogva ,bementem a terembe. Meglepődve néztem körbe, sok -sok velem egyidős fiú és lány ült a szőnyegen ugyanolyan ledöbbent arcot vágva mint én.

- Gyerekek ő itt Byun Baekhyun. - mutatott be a többieknek a kezemet fogó néni. - Ülj le Jimin mellé. - mutatott az egyedül ölő narancssárga hajú fiúra aki nevét meghalva felkapta a fejét. Bólintottam majd a fiúhoz sétáltam aki hatalmas mosollyal az arcán nézet rám.

- Szia Park Jimin vagyok. Ő itt pedig Puppy.- mutatott az ölében ülő macira.- Ő a legjobb barátom. - ölelte szorosan magához a macit.- Neked nincs legjobb barátod?- kérdésére miatt elszomorodtam és pityeregni kezdtem.

- Nekem nincs .- szipogtam miközben tenyeremmel szemeimet törölgettem. Jimin egy nagyot sóhajtott.

-Akkor neked nagyon rossz lehet. - rázta meg a fejét. - Puppyt nem adhatom oda neked mivel ő az én legjobb barátom, de mit szólsz ahhoz ha én lennék a legjobb barátod?- felkaptam a fejemet majd bólintottam egyet. - DE JÓ!- ölelt magához. - Alig várom hogy elmondjam anyának hogy most már két legjobb barátom is van!

Nos igen így kezdődött a barátságunk Jiminel.