- engedd meg hogy szeressen?- kérdezett vissza Jimin.

-és mit mondtál??- Winwin és Bambam izgatottan néztek és most kivételesen Yoongin is ébren volt, úgy tűnik tényleg érdekli a dolog. 

-hát, konkréten nem mondtam neki választ. Csak annyit hogy ezt még át kel gondolnom.- sóhajtottam fel és a mellettem ülő Namjoon vállára dőltem.- nem tudom mit csináljak?

-te mit szeretnél?- mosolygott rám kedvesen Seokjin azzal a mindig megnyugtató kisugárzásával.

-mit szeretnék? - magamnak se tudtam ezt megválaszolni nem hogy a fiúknak kibírjak valami elfogadható választ nyögni. 

-szerintem először magadban tisztázd le ezt a dolgot és utána adj választ neki. Oké?- simított fejemre Namjoon.

-oké.

Egyszerűnek hangzik ez a dolog de piszok nehéz rájönni arra, amit még te sem tudsz biztosan. Mivel a fejben gondolkodással nem jutottam sokra, leültem az íróasztalomhoz és egy lapot elé érve elkezdtem le irkálni azokat a dolgokat amik eszembe jutottak vele kapcsolatban. 

,,idegesítő "

,,nagypofájú "

 ,,beképzeld "

Ezek az első dolgok amik eszembe jutnak róla. Mindig tudja mivel idegesítsen fel , állandóan beszól és nyilván élvezi hogy felidegesíthet. De viszont ....

,,néha kedves " 

Néha ír hogy mit hozzon a boltból, segít elpakolni és néha még a motorjával el is szokott vinni ha nincs kedvem buszozni. 

,, gondoskodó " 

Amikor átjön Lisa mindig játszik vele, olyan mintha a saját húga lenne. Mondjuk néha szerintem jobban élvezi a játékot mint Lisa. Elnevettem magam ahogy vissza emlékeztem, olyankor elég kellemesen ellehet vele lenni.

,, mindent megtesz a barátaiért " 

Ha Sehunról van szó akár tűzbe tenné a kezét érte, bármire képes a fiúért. És a többi barátjával is kedves szokott lenni, vagyis ahogy a suliban szoktam látni mindig mosolyognak körülötte az emberek. És hát... nekem is sokat segített már. De akkor én is a barátjának számítok nem? Hisz értem vállalta el Wonho munkáit, megvédett a Mamma Mias incidensnél és a bálon is a segítségemre sietett. 

,,a barátja vagyok" 

Sokáig néztem ezt a mondatot, valahogy olyan egyértelmű de nem merem határozottan kijelenteni. Egyáltalán ő minek tart engem? Barát, ismerős, púp a hátamon...

,, Chanyeolnak én a ....... vagyok" 

Mi vagyok neki? 

- Baekhyun.- ahogy kinyílt az ajtó ijedtemben össze gyűrtem a papírt ami előttem volt. Chanyeol csak értetlenül nézet rám majd csak egy kisebb sóhaj után folytatta. - Huan néni macskája megint lemászott az erély alá,  téged keres mert hogy állítólag a te hibád.

-miért lenne az én hibám ?- csattantam fel egyből. 

-Én nem tudom. - emelte fel maga elé kezeit védekezően.- azt mondta hogy túl hangosak vagyunk és ezért megzavarodott a macskája.- szemeimet forgatva álltam fél és mit ne mondjak hatalmas kedvem indultam el a említett boszorkányhoz. Aki végig engem szidott ég akkor is amikor a redvás dögét a kezébe adtam a saját életemet kockáztatva, mivel teljesen kikel hajolnom a korláton hogy elérjem a fekete szőrmókot. 

- hála istennek! Végre drága kincsem , most már nincs semmi baj!- ölelte magához a macskát aki csak nyávogott neki.- mit állsz még itt?- förmedt rám.- már nincs szükség rád, menj haza.

-ezer örömmel.- mosolyogtam rá majd amilyen gyorsan jöttem úgy  is mentem ki ebből a boszorkány barlangból. Ahogy vissza értem a házba nagyot sóhajtva indultam a szobámba.-Azt hittem sose szabadulok tőle, meg se köszönte hogy megmentettem az a hülye macskát. Nem értem miért minket hibáztat miközben csak az ajtót kellene becsuknia és ne...- a szobámba beérve megláttam hogy Chanyeol, aki azt hittem a saját szobájában van, az íróasztalom előtt áll és a nemrég összegyűrt papírt tartja a kezében.- n-ne vedd el a cuccaimat csak úgy!- kaptam ki kezei közül.

- össze volt gyűrve, azt hittem nem fontos.-rántotta meg a vállait és végig követett tekintetével ahogy a kukához menve kidobtam a papírt.

-nem is volt az, és bármire is gondolsz! Semmi olyasmi dologól nincs szó!- tisztáztam le a dolgokat mielőtt a hülye fejében még valami egészen mást rakna össze.

- nem gondoltam én semmire.- mosolygott továbbra is. Lassan kisétált a szobámból és mielőtt bement volna a sajátjába vissza fordult.- a helyedben én megnézném még egyszer azt a papírt.- ezzel magára csukta az ajtót.

- majd biztos kukázni fogok.- puffogtam magamban majd leülve az asztalhoz a házimmal kezdem el foglalkozni. - szóval Mária Terézia 171....öm... ah nem tudok koncentrálni. -sóhajtottam fel és tudtam hogy addig nem fogok lenyugodni amíg meg nem nézem azt a hülye papírt. Ahogy kivettem a kukából a papírt és szétszítottam, a szívem kihagyott egy ütemet.

,,Chanyeolnal és a...... vagyok"

,, ha kíváncsi vagy a válaszra gyere át  "

Nagyot nyelve néztem a csukott barna ajtó felé, most vagy soha. Ahogy elé értem bekopogtam majd ahogy meghallottam Chanyeol hangját bementem rajta. 

-látom csak megnézted.- bökött a kezemben fogott papírra.

-bogarat ültettél a fülembe, hogy meg megnéztem! -vágtam rá egyből. Némán álltam és egyre kínosabb lett a helyzet amit szerencsére Chanyeol még időben megszakított. Ha nem szólal volna meg , esküszöm kirohantam volna és holnap reggelig ki se jöttem a szobámból.  

- ha ennyire passzívan viselkedsz nekem se könnyű beszélnem.Nem ülsz ide?- paskolta meg az ágyat. 

-de. -leültem mellé és felé fordulva vártam mit fog mondani.- akkor....megkapom a választ?

-pontosan mire is ?- támaszkodott meg térdén és bár leplezni akarta mosolyát engem nem tudott átverni.

-arról Chanyeol.- mosolyogtam rá erőltetetten.- hogy te mit érzel irántam?- el se hiszem hogy ilyen könnyes feltettem neki ezt a kérdést.- és hogy te pontosan hogyan is értetted azt hogy engedjem hogy szeress.- mosolyom szélesedett ahogy zavarodott tekintetét levette rólam, haha fordult a kocka füles !

- úgy tűnik tényleg nem fogod érteni csak ha kimondom. - nevetett fel kínosan és törökülésbe tornázta magát. - Bakehyun.- rá néztem ahogy elhagyta száját nevem. - Szerelmes vagyok beléd.

Régebben sokat gondolkoztam hogy hogyan fogok majd szerelmet vallani egy lánynak. A hagyományos módon szerettem volna és reméltem ,hogy minden érzelmemet átbírom majd adni neki azzal a pár szóval ami neki mondok. És ahogy elképzeltem rákellet jönnöm....hogy Chanyeol teljesítette az összes dolgot amire én vágytam. 

Szívem hevesen kezdett el verni és hirtelen sokkal nehezebben vettem a levegőt.

-mióta ?- szólaltam meg végül, ami nem csak engem hanem a velem szemben ülőt is megnyugtatott. Legalább megbírtam szólalni, ez nekem már nagy teljesítmény. 

- pontosan nem tudom. Ebben az évben jöttem rá a dolgokra, de ha vissza gondolok akkor szerintem már lassan két éve. - eltátottam  a számat.

-két éve ? Huha...-éreztem hogy arcom kipirosodott és hiába voltam ledöbbenve , valahogy nem  okozott rossz érzés bennem ez a dolog.- és most mit vársz...mit tegyek?- kérdeztem meg bizonytalanul.

- te mit érzel ?- hangja kedves volt és valahogy nem tudtam kétségbe esni ahogy hatalmas barna szemeivel arcomat fürkészi. 

- én...nem tudom .- ráztam meg a fejemet.-olyan hirtelen történt minden és eddig abban a hitben voltam hogy te se kedvelsz, így alapjáraton az lett a természetes az évek alatt hogy én se kedvellek téged. És aztán jöttek ezek a dolgok... már lassan úgy érzem hogy nem tudom nyomon követni ami velem történik. - nevettem fel halkan.- És most meg benyögöd hogy már két éve érzel valamit irántam, amit azért valjunk be. Elég nehéz elhinni hísz ha jól emlékszek nem is olyan régen lehordtál minden rossz kurvának és ez nem egyszeri alkalom volt. Arról nem beszélve hányszor veszekedtünk és bántottál. Ezek miért voltak ha szerettél?- a szófosásom láthatóan meglepte , engem is ne aggódj Park.

- nekem se volt könnyű elfogadnom hogy téged szeretlek, de most már biztos vagyok. - arcomat megfogva felemelte azt így egyenesen szemeibe nézhettem.- Téged szeretlek Bakehyun!