-Az más!-fordultam el tőle. Arcomat egyből elöntötte a pír ahogy szoba hozta a dolgot.- nincs más választásunk. 

-de van.- komoly szemekkel nézett rám.-eddig próbáltam rá célozgatni de úgy látom nem értetted.-sóhajtott fel majd vissza ült az ágyamra és intett nekem is hogy üljek le mellé. Arca gondterheltnek tűnt és láttam rajta hogy hezitál .- hiába húzzuk az időt tovább. El kell fogadnod hogy az enyém leszel. Törődj bele és pr...

- álljon csak meg a menet! Csak hogy  tisztázzuk.- emeltem fel az egyik kezemet.- Az hogy ezzel az ígérettel engedtek ki és nem csuktak le, nem jelenti azt hogy én a tiéd vagyok, megértetted?- dühösen néztem rá és ahogy emésztettem magamban a szavait annál jobban feldühödtem. - Én senkinek se vagyok a tulajdona megértetted? Anyám és apám az aki dönthet az én nevemben de TE vagy bárki másnak semmi köze ehhez!

- várj én nem így értettem.- sóhajtott fel.- én csak...

-te csak azt hitted hogy Park Chanyeol vagy és tiéd minden. Én meg már azt hittem hogy megváltóztál. - ahogy szemeibe néztem láttam rajta hogy ezzel most megérintettem.- ugyan olyan vagy mint régen,  a te fajtád sose változik.- telefonomat felkapva az ajtóhoz siettem hogy elhagyjam a szobát sőt, még a házat is. De ahogy kezeim a kilincshez értek Chanyeol megragadt és maga felé fordítva nyomot az ajtóhoz.

- megint ezt csinálod? -kérdezte dühösen.- felbaszod magad egy olyan dolgon, amit nem is úgy gondolt a másik. Saját magadat hergeled fel mindig! Attól hogy elmenekülsz még nem oldódnak meg a problémák.

- ki menekül el ?!- próbáltam ellökni magamtól de csak annyit értem el vele hogy vállaimra fogva nyom az ajtónak. 

-te! Mindig ezt csinálod, már bele untam hogy folyton utánad kel mennem ahányszor rád jön a hisztizhetnék. Már nem vagyunk gyerekek, sőt! Olyan helyzetben se vagyunk hogy ezt csináljuk. Vállalj már kicsit több felelősséget !

- ezt pont nekem mondod ?- hangomat elhagyta az erő.- Nem ? Aki már hónapok óta csak nyel és nyel.-mutattam magamra.- Én vállaljak több lehetőséget miközben már lassan úgy érzem hogy megfulladok!- nem tudom hogy a düh vagy a szomorúság váltotta ki belőlem de könnyeim utat törtek maguknak. - szerinted milyen érzés volt  amikor úgy álltam a bíróságon hogy tudtam az én hibámból lehet elítélek. És amire fellélegezhettem volna közölték, hogy kivel kel először lefeküdnöm ÚGY, Hogy nekem ebbe semmi  beleszólásom nem volt! Azt mondták költözzek ide, itt vagyok! Mindent megtettem amit kértek, még azt is megtettem hogy a régi szar dolgokat elengedtem és próbáltalak megkedvelni. - kapkodva vettem a levegőt miközben gondolkodás nélkül mondtam a szavakat.- Miattad lemondtam a szabadságomról, a saját akaratomról és nem hogy ezzel a lelkemet ,még a testemet is neked kell majd adnom . És te erre azt mondod nem vállalok elég felelősséget és hogy elfutok a problémáim elöl? - már cseppet sem voltam mérges, szinte az összes dühömet kiadtam magamból.Már csak a szomorúság colt bennem, hogy ennyire értékeli azt amit érte tettem.

- Baekhyun ne haragudj én nem tud...

-persze hogy nem tudtad.- vágtam a szavába.- Honnan is tudhattad volna ? Hisz én csak hisztizek nem ?- erre nem mondott semmit. Mellé sétáltam és karját megfogva felállítottam és kihúztam a szobámból. Mielőtt rá csukhattam volna az ajtót valami az eszembe jutott.- most megtudod milyen ha igazán hisztizek! - ezzel bevágtam orra előtt az ajtómat. 

Nos igen, ennek lassan két hete és én aznap óta nem szóltam hozzá Chanyeolhoz. Az első pár napban még indulatosabban fogadta ezt a hozzáállásomat és párszol ordibált is velem de hamar rájött hogy nem veszem figyelembe így olyan mintha magával veszekedne. Egy hét után pedig jött a könyörgéses időszak, hogy ő mennyire sajnálja és hogy bocsássak meg neki. Elmondta hogy ő mekkora egy idióta, azt mondta mindent megcsinál amit mondok neki de ellen álltam a kísértésnek és inkább a további szenvedése mellet döntöttem. 

-szegény gyerek.- rázta a fejét Jhope miközben Chanyeolt nézte aki szokásosan engem nézett.

- látszik a fején hogy teljesen kivan.- csatlakozott hozzánk Jimin.

- meg érdemli, az én hyungommal senki ne beszéljen csúnyán !- karolt belém Bambam.

 - aaa olyan ügyes fiú vagy!- borzoltam össze a haját.

- meg kell tanítani nekik hogy tiszteljenek minket! Szerintem nagyon jól csinálod Baekhyun. Bekel törni az ilyen embereket. Ügye drágám?- mosolyogva nézett Seokjin a mellette ülő Namjoonra aki csak fejét csóválva nézett szerelmére.

- tiszta agresszívok vagytok.- sóhajtott fel Yoongin.- sose értettem ezt a viselkedést. Ha bajotok van mondjátok el. - dünnyögte majd lehajtotta a fejét a padra.

- ezt te nem értheted.- legyintett Jungkook és a fiú haját kezdte el simogatni akinek ez látszólag egyáltalán nem volt ellenére. 

A napok teltek és múltak egészen a mai napig, amikor úgy döntöttem hogy most már eleget szenvedett. Ép a vacsorát csináltam amikor megjött Chanyeol. Szokásosan levetkőzött majd a nappaliba ment , pár másodpercig nézett majd mielőtt a szobájába ment volna köszönt egy ,,sziát''.

-szia.- ahogy meghallotta hangom azonnal megtorpant és mint aki nem hisz a fülének felém fordult.

-te...hozzám szóltál ?- kérdezte meg még mindig sokkos állapotban.

- látsz rajtunk kívül még valamit?- kérdeztem meg cinikusan majd a tálat megfogva az asztalra tettem a kész ételt. - gyere vacsorázni.- ahogy ezt kimondtam Chanyeol se szó se beszéd hozzám rohant és szorosan magához ölelt.-h-hé mit csinálsz?- biztos hanyatt vágódtam volna ha nem fogna ilyen szorosan. 

- köszönöm,köszönöm,köszönöm!- elengedett és vállaimnál fogva nézett le rám.- el se tudod képzelni hogy mennyire örülök annak hogy végre hozzám szólsz.- az eredeti terv szerint tartottam volna még magam a következő napokban de ahogy a boldogságtól ragyogó arcára néztem, nem tudtam nem elmosolyodni.

- elhiszem.- kuncogtam fel.- de ez nem jelenti azt hogy teljesen megbocsájtottam!- mutattam rá fenyegetően.- még mindig haragszok rád. De adok egy esélyt hogy elmondj újra amit szeretnél. De előtte együnk.- nos mit ne mondjak , majd szét csattank az örömtől Chanyeol és ezt le se tudta volna tagadni. Még el is pakolt helyettem miután végeztünk.- nos!-ültem le mellé a kanapéra.- Mond amit szeretnél. 

-előszór is még egyszer bocsánatot szeretnék kérni. -nézett rám bűnbánóan. -sokat gondolkodtam ezen a dolgon és rájöttem hogy tényleg nem vettem észre mennyire sok mindent tettél értem. -sóhajtott fel.- Még mindig szeretnék arról a dologról beszélni veled..-itt nyeltem egy nagyot hisz tudom mire céloz.

- igazad volt abban hogy ez így is úgy is megkel hogy történjen. De én még semmi ...olyasmi dolgot nem szeretnék. Nekem ez nem menne érzelmek nélkül.

- gondoltam hogy ezt fogod mondani.- mosolygott rám.- egy dolgot szeretnék kérni .-közelebb ült hozzám és megfogta kezeimet ami eléggé váratlanul ért.- engedd meg hogy szeresselek.

-h-hogy micsoda?

- én megbírnám neked azt adni amit szeretnél, csak mond mit akarsz. Már így is sokkal jobb viszonyba kerültünk, hisz aznap este is milyen jól elbeszélgettünk. Szeretném ha minden nap olyan jól éreznénk magunkat mint akkor. - láttam rajta hogy bár megkönnyebbülés neki hogy végre elmondhassa ezeket nekem, fél a következményektől.- Mit szólsz? Megpróbáljuk ?