Végül megesett rajta a szívem és beküldtem a boltba hazafelé menet hogy vegye meg a hozzá valókat. Mit össze nem tud könyörögni ez is. Ahogy a bolt előtti padon ültem , megpillantottam ahogy az egyik járókelő zsebéből kiesett valami irat féleség. Felálltam és gyorsan az felkaptam a papírt és a tulajdonosa felé siettem aki vállát megkocogtatva nyújtottam felé .

- elejtetted ez az íra...-ahogy szembe fordult velem és megláttam az eddig  sapkával eltakart arcát. A vér is megfagyott bennem.

- nocsak, micsoda meglepetés.- mosolygott rám szélesen Wonho.- igazán kedves tőled.- elvette tőlem az íratott majd gyorsan zsebébe nyomta.- mi az Baek?- fordította oldalra a fejét.-miért nézel így rám, csak nem egy újabb menetet akarsz?- miközben hallgattam szemeim egyre jobban kikerekedtek és ahogy felém emelte kezét, elakartam menekülni. De nem ment, lábaim nem mozdultak. 

- Ne érj hozzá!- Chanyeol karomnál fogva rántott magához így belém is vissza hozta az életet. 

- enyje, ő jött ide! Igaz ?- pillantott rám.Én csak némán bámultam és éreztem hogy egyre jobban nem tudok parancsolni magamnak így ahogy közelebb lépet felénk én fogaimat megmutatva fújtam rá. Erre csak féloldalasan elmosolyodott.

-majd még találkozunk.-intett majd hátat fordítva nekünk elsétált. Amíg teljesen el nem tűnt a tömegben Chanyeol feszülten figyelte majd színtiszta aggodalommal a hangjában fordult felém.

-jól vagy ?- én csak nemlegesen rázni kezdtem a fejem.- az a rohadék...- éreztem hogy a fiú után akar menni de még mielőtt elsietett volna megragadtam a karját.

- csak menjünk haza.

Ahogy beértünk a házba megnyugodtam, itt mindig biztonságban érzem magam. Miután lepakoltunk én neki álltam a vacsorának Chanyeol pedig kicserélte a lámpát az előtérben ami ma reggel éget ki. 

-Baekhyun gyere!- kiáltott. Én csak szemeimet forgatva mentem oda hozzá.- melyik legyen ez vagy..- gyorsan kicserélte a másik körtére.- vagy ez ?

 - mind a kettő ugyan olyan nem ?

-nem ez több wattal világít.- vágta rá egyből.

-elnézést én nem vagyok Park Chanyeol ezermester mint egyesek!- emeltem fel védekezően a kezeimet. Morgott valamit az orra alatt majd vissza tekerte azt ami először volt fent. Miután végzett vissza mentem a konyhába de még fülön csíptem ahogy magában motyog.

- .......Chanyeol ezermester.- kuncogva folytattam tovább a főzést amikor valaki csengetett . 

-Chanyeol engedd be őket!- alig fejetem be már hallottam is a jövevényeket akik nem voltak mások mint Sehun és Winwin.

- hát mi van veletek?- állt meg a nappali közepén barátom. - arra jövünk be hogy ez itt villanyt szerel mint valami apuka!-mutatott Chanyeolra.- te meg itt kis köténykébe főzőcskézel, komolyan már csak egy poronty hiányzik azt tiszta családi idill!

-minek gyerek ha itt vagytok nekünk ti!- vágtam rá mosolyogva.

- mondjuk ez igaz.- rántotta meg a vállait mosolyogva.- Mit csinálsz anya?

- paradicsomos húst.

A két fiú nagyban tanácskoztak hogy még melyik lámpát kellene kicserélni és hogy mi hogy adna több fényt és az ehhez hasonlók. Mi addig a konyhában beszélgettünk.

- ma találkoztunk Wonhoval.- a barátom egyből abba hagyta a pakolászást és felém fordult.

-mikor?

- Chanyeol bement a boltba , én kint vártam és akkor találkoztunk.

-mondott valamit?

-igazából semmi lényegeset csak...-elhallgattam .

- ne aggódj!- lépett mellém.- mi vigyázunk rád.

A fiúk persze maradtak vacsorára és csak este 10 fele mentek el. 

- Winwinbe hogy fér ennyi kaja? többe eszik mint mi 3 együttvéve.- hüledezett Chanyeol .

- most van növésben, kell neki a kaja.

- mondjuk igaz, mondta is Sehun hogy Winwin mindig nyavalyog hogy egyre magasabb és magasabb lesz és hogy ezt nem akarja. De nem értem miért .

- mert nem akar olyan magas lenni mint Sehun.

- de melyik fiú nem akar magasabb lenni?- értetlenkedik tovább.

- nem az a fő baj hogy magasabb lett. Hanem hogy fél nehogy Sehun ne lássa őt többé aranyosnak a magassága miatt. Azt hiszi hogy csak akkor lehet aranyos ha alacsony .- már régebben kiöntötte erről nekem a szívét amikor az első 5 cm lett magasabb, ezét merek ennyire magabiztosan beszélni a nevében.

- mintha köze a magassága ahhoz hogy Sehun szereti e. Szeretni fogja 2 méteresen is vagy 100 kg is.-  elmosolyodtam miközben hallgattam.

-milyen kis romantikus vagy.

-fogd be! - nevetve ültem le mellé a kanapéra.

- Winwinnek kel még megértenie ezt, csak az a baj hogy a magassága nő de a felfogóképessége nem.-sóhajtottam fel.

- szeretik egymást majd megoldják.- rántotta meg a vállát.- meg hát...ahogy Sehun szavaiból kivettem ma este elég rendesen kiakarja mutatni hogy mennyire is szereti .- először nem fogtam fel amit mondott de ahogy leeset a dolgok egyből keltem is fel hogy a barátomért menjek.

-engedj.- próbáltam eltolni magamtól Chanyeolt.

-mi bajod van?

- nem engedem hogy a te bolond barátod megrontsa az én ártatlan Winwinemet! - Chanyeol csak nevetve húzott vissza a kanapéra. 

-miért baj ha megdugja?

- szeretkeznek !!- javítottam ki egyből.

- akkor szeretkeznek.- forgatta meg a szemeit.

-az hogy az én kis drágámmal nem csinálhatja azt...hisz még csak 15!

- de már nem egy kis pöcsösről beszélünk. Meg nem olyan kis ártatlan mint ahogy te gondolod!- horkant fel.- ez a kis ártatlan lélek minden este olyan szépen lecuppantja Sehunt hogy te azt el se tudod képzelni.

- ezt nem hiszem el.-bambultam magam elé.

- akár mennyi ideig is bámulod a falat attól még igaz marad.-sóhajtott fel.- fogadd el!- tette a vállamra a kezét.- ha akarod ha nem ma este akkor is megdugják.

- SZERETKEZÉS!

Az este további részében próbáltam nem erre gondolni de ahogy az ágyamba feküdtem nem tudtam nem arra gondolni hogy ők most lehet hogy... 

A második pohár vízért jöttem ki a konyhába amikor Chanyeol komás fejjel jött ki a szobájából.

-meddig akarsz még járkálni?- kérdezte meg rekedtes hangon.

- bocsi,menj csak aludni.- elfordultam tőle majd megittam a vizet de Chanyeol még mindig ott állt. Értetlenül néztem rá de ő csak karomnál fogva behúzott a szobájába és lelökött az ágyra.-hé!-nem mondott semmit csak lefeküdt mellém és a takarót magunkra húzva fordult felém.

-nem tudtál aludni igaz?- csak bólintottam.- Winwin miatt?

- is.- sóhajtottam fel.

-mi bánt?- meglepetten néztem rá. Sose  gondoltam volna hogy ilyen szemekkel néz majd valaha is rám ő. Aggódás és törődés csillogott szemeiben ahogy csendben várta a válaszomat.

- félek hogy mi lesz Wonhoval....és velünk. - vallottam be azt ami már régóta nyomja a szívem.- nem akarom hogy miatta bármelyikünknek is baja essen. 

- én már elbuktam ezt a dolgot. Engedtem hogy bántson téged.- suttogta halkan.

- én nem fogom engedni hogy téged is bántson. - elmosolyodott.

- engem csak úgy tudna bántani ha elvinne mellölem...de abba beleörülnék.