Chanyeol mosolyogva nézet maga elé.

-erre csak most jöttél rá? 

-kellet egy kis idő .- kuncogtam fel.- tudod.- komolyodtam el  majd hátra dőltem az ágyra. - próbálok úgy gondolni erre a dologra hogy egyszer így is úgy is elkellet volna veszítenem a szüzességem, mindenhogy fájt volna szóval elkerülhetetlen lett volna a fájdalom. Az a legnagyobb vigaszom hogy nem jelölt meg.-simítottam rá tarkómra.- ez az egy dolog segít abba hogy tartsam magam.- csendben ült egy darabig majd lassan mellém feküdt . Mindketten a plafont bámultuk.

- senki nem érdemli azt ami veled történt. - törte meg a csendet.- nem szeretném ha így emlékeznél vissza az első szeretkezésedre.

- ez nem volt szeretkezés.- vágtam szavába.- ez a szemembe semmi nem volt. Ha a szerelmemmel fogok lefeküdni nekem az lesz életem első szeretkezése, nem ez .

-igazad van...... téged kikel érdemelni .- elmosolyodva fordultam felé.

-ahogy mondod.-ő is felém fordult és nevető szemeibe nézve mosolyom csak még szélesebb lett. - értem meg kel dolgozni.- sóhajtottam fel majd felültem.

- mennyire vagyok a céltól?

-még dolgoznod kell egy kicsit.- rántottam meg a vállamat.

- nem baj!- pattant fel az ágyból.-ha eddig eljutottam nem fordulok vissza!

- ne is merj vissza fordulni !

Az este további részét a szüleinkkel együtt töltöttük, egy hét felmentést kaptam az orvostól így ezt a hetet itthon töltöttem. Segítettem anyának, sokat voltam Lisaval és a fiúkkal is bírtam találkozni. Szerencsére mindenki úgy tudja hogy én is verekedtem így nem derült fény arra hogy mit is tett velem Wonho. Így nyugodtabban léptem át az iskola ajtaját a fiúkkal az oldalamon, páran sugdolóztak amikor megláttak de egyáltalán nem csináltak nagy felhajtást. Wonhot nem láttam egész héten és ahogy megtudtam a bál óta senki nem látta. De hiába nem volt itt szünetekben éreztem magamon pár tekintetett. Jackson Wang volt az egyik ember aki tekintete szinte lyukat égetett a hátamon, de hogy pontosan miért figyelt ennyire nem tudom. De ez nem csak nekem tűnt fel, Yoongin és Namjoon mindig a közelemben voltak , a többieknek ez nem tűnt fel hisz midig együtt vagyunk de ahogy szemeimbe néztem tudtam hogy ők is értik a helyzetet. Ma már végre mehetek edzése, boldogan mentem de a tornász egyesület öltözőjébe ahol a többiek boldogan fogadtak.

-ma főleg  a hajlékonyságotokat fogjuk javítani de a helyes testtartást is gyakoroljuk . - drága tanárnőm új , rózsaszín melegítőjében lépkedett mellettünk. - most a gyakorló szetteket vegyétek fel, abban jobban fogom látni ha rosszul csináljátok. - miután kiosztotta a ruhákat sietve átöltöztünk. Fekete nadrág és fekete pólóból állt a szett és a hozzá való cipővel amit a balett társulattól kaptunk ajándékba. 

- ugye ki megyünk tanárnő ?- sietett a nőhöz Wendy.- Most jó idő van és ki szeretném élvezni!

-többiek ?- senkinek se volt ellenére a dolog így az udvar gumitéglás részére mentünk ahol pár korlát is volt ami mellet tudtunk gyakorolni. 

- a nyújtás során figyeljetek oda hogy ne erőltessétek túl az izmaitokat. - folyamatosan figyelt minket miközben nyújtottunk. - oké most már mehet mindenkinek jó. Mehet fel az első ember!- mutatott a korlátra.

-tessék?- kérdeztünk rá egyszerre.

- ugyan ne féljetek már!  Nem nehéz. Fogd meg !- nyomta a mellette lévő fiú kezébe a papírját.- megmutatom mit kell.- megragadva a két kezével a korlátot megtartotta magát pár pillanatig majd felemelve lábait kézen állva állt , majd előre lendülve felállt a korlátra.- Ezzel kezdjük.-utána jöhet egy cigány kerék, mérleg majd egy váltott lábú ugrás. Aki elég biztosnak érzi magát egy őre ugrást is csinálhat és abból egy mérleget. Természetesen a gyakorlatok közt érintő járást kérek. - tátott szájjal néztük ahogy a nő hibátlanul végigcsinálja a feladatot. Ahogy végzett egy füttyszót hallottunk meg megpillantottuk a tapsoló férfit aki a megszokott mosollyal az arcán sétál közelebb hozzánk. Mögötte a csapata állt akik megbűvölve nézték a korlátról leugró nőt.

-akár hányszor látlak mindig lenyűgözöl újra és újra.- a férfi szavait hallva a nő csak megforgatta szemeit.

- elhiszem hogy neked ez újdonság hogy a sport nálad elakadt ott hogy egy labdával a kezedben rohangálj ide-oda a pályán.- nevetésemet visszafogva tapasztottam  tenyeremet számra. De így se úsztam meg a szúró pillantásokat.

- őszinte vagy mind mindig.- sóhajtott fel.- a fiúkkal a szomszédban leszünk, szólj ha segítség kell. A cicák néha túl magasra másznak és  nem tudnak lemászni a fáról.

-mi az hogy....HÉ !- az edző csak nevetve sietett vissza a csapatához akik pár pillanat múlva futni kezdtek.

- mi is folytassuk.-  lassan mindenki végig ment. De ahogy kiderült sokkal nehezebb mint ahogy gondoltuk.- nem jó, nem jó! - idegesen álltam a korláton , már 3 állított meg tanár nő.- túl feszült vagy, ne feszítsd túl az izmaidat.

-rendben.- megpróbáltam újra de most se volt jó.

- nem! ne feszítsd.

- ha nem feszítem akkor leesek!

-dehogy esel ! - kiáltott vissza tanár nő , kicsit hangosabban a kelleténél mivel páran felénk kapták  a fejüket.- ezt egy óvodás is meg tudja csinálni, nehogy már te ne tudd!

-akkor az az óvodás jobb mint én!

- ne szórakozz Baekhyun.-sóhajtott fel a nő.- jó ha ennyire makacs vagy akkor addig nem jössz le amíg hibátlanul meg nem csinálod!- idegesen néztem rá de ahogy kemény tekintetét megláttam tudtam hogy komolyan gondolja. 

Nem tudom mi óta csináltam újból és újból, de egyszer se lett jó. Lihegve támaszkodtam meg a térdeimen.

- még egysze....

-nem tanárnő.- ráztam meg a fejemet és csak magam elé meredtem.- nem bírom többször megcsinálni, nem megy.- a hangom meglepetten gyenge volt és ez a többieknek is feltűnt.

-rendben van, mára ennyi volt. - sóhajtott tanár nő. A többiekkel vissza ment egyedül én és Joy maradtunk kint.

-jól vagy? Lebírsz jönni?- mellém lépett és a begörcsölt vádlimat kezdte el nyomkodni de annyira fájt hogy egyből felszisszentem.- most nagyon durva volt tanár nő, ne haragudj rá ez miatt. Csak a legjobbat akarja.

- tudom.- miután látta hogy egy hamar nem fogok lejönni innen elköszönt és bement. Én továbbra is ott álltam majd ahogy biztos voltam benne hogy már senki nem láthat a csoportbó, még egyszer utoljára végig csináltam.

Hibátlan lett.

- mindig 100% nyújtasz.- a hang irányába kaptam a fejem és Chanyeol állt előttem , tornazsákkal a kezében. 

- nem szeretek veszíteni.- húztam fél mosolyra az ajakam. De hogy ugrottam volna le hirtelen bele hasított lábamba a fájdalom.

-hé ,várj!- sietett mellém Chanyeol és derekamat megfogva játszi könnyedséggel tett le a földre.- ne erőltesd túl magad. - szólt rám szigorúan.- ne neves! 

- de olyan vicces amikor így viselkedsz.- nevettem továbbra is.- ne félts engem, nem lesz bajom.- mosolyogtam rá.

- nem mondtam hogy féltelek.- motyogta orra alatt miközben mellettem sétált.

-igen?- húztam fel a szemöldököm.- ez esetben ne is álmodozz  a paradicsomos húsról vacsorára.- ahogy kedvenc ételét meghallotta egyből felkapta a fejét.

-ne, kérlek! Bocsánat csak csináld meg!- kétségbeesve sietett utánam.

- ez van .- rántottam meg a vállam.- a hasad fogja bánni mostantól ha ilyeneket mondasz. - nos igen, Park Chanyeol legnagyobb zsarolása a hasa. És ezt ki is fogom használni,  ó de mennyire!