Ahogy a lány elsikította magát egyből mindenki kisietett. Yoongit és Wonhot a tanároknak kellet szétszedniük, Chanyeolt Sehun elvitte valamerre magával . Ezek után mindenkit haza küldtek , minket pedig bevittek a kórházba. Én is azt mondtam hogy verekedtem de ahogy az ápoló meglátott egy kis vérfoltot az ágyamon, miután felálltam már nem tudtam titkolni. Sajnálattal nézet rám majd szólt az engem kezelő orvosnak aki 10 perccel ezelőtt vizsgált meg hogy lenne még egy probléma...persze tőle is megkaptam hogy ezt el kellet volna mondanom neki egyből hisz ő orvos és nem nézne le érte. Nem attól tartottam hogy ő nem tudná elfogadni...én nem tudom saját magamat. 

-Bakehyun  !- anya és apa szinte berontottak a szobába.- kisfiam.- anya ijedten  sietett hozzám.- miért verekedté? ezek után nem fogsz sehova se menni! Nem hiszem el !- idegesen túrt hajába.

- hölgyem...kérem ne beszéljen vele így.  Most magukra van a legnagyobb szüksége.- a szüleim értetlenül néztek rá.- Ön szeretné elmondani nekik ,  ha nem szeretné nem erőltetem. Az én feladatom a sérüléseket elmondani a hozzátartozóknak. - én csak nemlegesen megráztam a fejem majd az ablakon kifelé kezdtem el bámulni. Hogy mondhatnám el a szüleimnek ....

-Milyen sérülés ? - kérdezett rá apa.

- a fiúk szexuális erőszaknak lett kitéve, kérem ennek megfelelően bánjanak vele .- az orvos felállt és a maga elé bámuló apám kezébe nyomta a korlapomat majd elköszönve elhagyta a szobát. 

- Bakehyun,kisfiam....ez igaz ?- törte meg a csendet apa. Éreztem hogy megremegett az állam így ajkamba harapva próbáltam vissza fogni könnyeimet de hangos szipogásom elárult. Lehajtottam a fejemet és csak bólogatni kezdtem. 

- ó , drágám!- anya sírva  ült le mellém az ágyra és ahogy átölelt csak még jobban elkezdtem sírni.-most már nincs semmi baj!- megnyugtatóan simogatta hátamat.

- ki tette ?- apa ugyan ott állt mint eddig.

-  drágám...- anya rá nézet de ahogy meglátta befeszült arcát csak biztatóan rám mosolygott.

-Shin Wonho.- ahogy meghallották a fiú nevét ismét lesokkolva néztek rám.

- ő ? de hát....de hát.- anya értetlenkedve nézett rám.

- az a rohadék.- apa kikapta telefonját zsebéből és kiviharzott a szobából.

- nem kellene utána menned ?- aggódva néztem utána.

-  bizz apádba, ő tudja a dolgát. - mosolygott rám anya.- most te vagy a legfontosabb. -egy puszit nyomott az arcomra.- Annyira sajnálom kicsim.

- én is anya.

Próbált puhatolózva kérdezni pár dolgot de ahogy megértette hogy nem szeretnék róla beszélni, nem firtatta tovább a dolgot. Anya egész nap velem volt , a többiek is benéztek hozzám de nem igazán tudtunk mit mondani. De nem is kellet, minden szónál többet ért hogy bejöttek .

- Jungkook, Yoongin.- a két fiú mosolyogva ült le a mellettem lévő ágyra.- hogy vagytok?

- ezt inkább mi kérdezhetnénk.- mosolygott halványan Yoongin. - ne aggódj, apait -anyait bele adtam .- dörzsölte meg bekötözött öklét. Halkan nevetve ráztam meg fejemet. 

- nekem kutya bajom. Szerencsére időben ideértél.- fogta meg Jungkook a mellette ülő kezét.

- még szerencse.- megpuszilta a fiú kezét . 

Még pár mondatot beszéltünk majd ők is haza indultak, hisz csak engem tartanak be ma éjszakára....... meg persze Wonhot. De ő a VIP emeleten van. 

-Drágám.- apa meggyötört arccal lépett be hozzánk.- nincs semmi baj.- ült le mellénk.-Beszéltem pár barátommal és biztos kő kövön nem marad ! Megkapja az a rohadék amit érdemel.

-köszönöm apa.- mosolyogtam rá.

- ne köszönd kisfiam. Az apád vagyok az a dolgom hogy megvédjelek titeket.- anya meghatódva nézett a most már mosolygó férfia. 

Este 8-kor vége a látogatási időnek így apa elköszönt tölünk és haza ment mivel Lisaval kell valakinek lennie itthon, anya velem maradt . Összetoltuk a két ágyat így őt ölelve feküdhettem mellete.

- tudod anya...nagyon jó volt a bál.- szólaltam meg . Anya a hajamat simogatta közben, úgy mint ahogy régen is tette.- sok képet csináltunk, táncoltunk , jól éreztük magunkat. - mosolyogtam el ahogy vissza emlékeztem.- amikor először találkoztam este Wonhoval, már akkor erőszakos volt de elbírtam menni tőle így azt hittem ennyiben marad a dolog. Egyedül Winwinek mondtam el mi történt , nem akartam hogy a többiek ezen idegeskedjenek így csak 2 tudtuk. Később elmentem wc-re és ott meghallottam hogy Wonho és Jackson beszélgetnek. Akkor jöttem rá hogy Wonho csőbe akar húzni minket. 

- az a Jackson is ?

- Jackson Wang.- anya így már rájött kiről beszélek. -nem, ő próbálta lebeszélni. De őt is fenyegette Wonho így megvolt kötve a keze. 

Elmeséltem mindent anyának, szó szerint mindent. Csendben, nyugodtan végig hallgatott majd szorosan átölelt a végén.

- büszke vagyok rád hogy ennyire erős vagy. Ügye tudod ?

- köszönöm anya !

Másnap reggel délben már otthon lehettem, reggel apa értünk jött és haza vitt minket. Kaptam pár gyógyszert és egy kenőcsöt amit használnom kel hogy ne legyen fájdalmas a következő napjaim. Este felé valaki csengetett amin mindannyian meglepődtünk. Apa nyitott ajtót és ahogy meghallottam az ismerős hangokat, össze néztünk anyával.

- Sziasztok!- léptek be a nappaliba. Haeun egyből hozzám sietett és szorosan megölelt.- annyira sajnálom!- suttogta a fülembe.

- ha bármi segítség van ránk számíthattok.- mondta határozottan .- ismerek pár remek ügyvédet!

-köszönjük, de eddig úgy néz ki mi is boldogulunk. De ha kell a segítség mindenféleképpen szólunk.-é veregette meg apa a férfi hátát. 

-gyertek üljetek le.- ahogy a kanapék felé vették az irányt akkor pillantottam meg az eddig háttérben meghúzódó Chanyeolt. Egyenesen engem nézett majd leült anya mellé a kanapéra. Miután anya kihozta a teát és a sütiket , kiöntöttem őket a csészébe .

- mennyi cukort tegyek?- pillantottam Chanyeolra.

-2.- miután bele tettem elé toltam, de elkapta csuklómat.- beszélnünk kell.- a szüleink megfeszültek egy pillanatra.

- Menjetek be a szobádba Bakehyun.- mosolygott rám biztatóan anya.Én csak bólintottam majd a fiúval magam mögött, felmentünk az említett helységbe. Ahogy felértünk a lépcsőn szisszentem egy aprót hisz végig feszített, általában legalább egyszer megszoktam állni a fájdalom miatt, de most nem akartam a másik miatt. Ahogy leültem a puha ágyra végre nagy levegőt vehettem, itt legalább nem fáj. Chanyeol becsukta az ajtót majd leült mellém . 

-sajnálom .- szólalt meg végül Chanyeol.

- mégis mit ?

- azt hogy nem tudtalak megvédeni. Ha hamarabb megérzem az illatodat! Sőt, magadra se kelet volna hagyjalak !- idegesen hajába túrt és üvöltött róla hogy már tegnap óta magát marcangolja ez miatt. 

- ez nem a te hibád Chanyeol. Nagyon sokat segítettél....erről csak Wonho tehet.- a fiú rám pillantott és ahogy látta hogy komolyan gondolom amit mondok, egy kicsit megnyugodott.

- nagyon fáj?

-hát....elég kellemetlen.- húztam el a számat.- neked nincs komoly sérülésed ?

 -nincs.-rázta meg a fejét.- Ezután csend állt be közénk , mindketten elgondolkoztunk.

-tudod.-kezdtem neki.- Wonho mondott nekem pár dolgot, ami rávilágított valamire.

- mire ?

 -arra hogy te egy remek ember vagy Chanyeol. Én meg egy hülye !