-Micsoda ? Kajak belementél? - Winwin arca kipirult a boldogságtól és ahogy egy aprót bólintottam , izgatottan kiáltott fel.- Csak nem vagy te olyan suta !- nevetve ölelt át és bár nem tetszik hogy ennyire örül ennek a , számomra rossz dolognak, nem tudtam ellenállni neki így én is nevetni kezdetem. 

- el kel keserítselek.- toltam el magamtól.- a legközelebbi adandó alkalommal közlöm vele hogy nem megyek vele. 

- ezt nem teheted meg hyung. Igazi bunkóság lenne!- csattant fel Bambam.

- igen ?

- hát ja. Még szerintem is.- Sugara néztem aki csak megrántotta vállait.

- ah nem hiszem el !- dőltem rá a padra. 

- de miért nem mehetsz vele ? Kedvesen megkérdezte, nem értem mi a probléma .- Seokjin hátamra tette kezeit .

- ezt nem érthetitek.- sóhajtottam.- én egyszerűen nem..nem mehetek el vele! Annyi rossz dolgot tett ellenem. Kiskorunk óta csak belém rúgott ott ahol csak bírt. Most meg tegyek úgy mintha semmi nem történt volna ? - kifakadásom eléggé meglephette őket mivel pár pillanatig némán néztek rám. 

- de az régen volt. - Jimin halvány mosollyal az arcán nézett rám.- mi se vagyunk szentek, ugyan úgy bántottuk mi is őket anno.- vakargatta tarkóját. 

-Szerintem ezt beszéld meg Chanyeollal. Ha még is úgy döntesz hogy nem mész el vele, annyit érdemel hogy elmondod neki az okát.- Namjoon gyengéden átkarolta Seokjin derekát és mosolyogva nézett a fiúra.- Mindannyian érdemlünk egy második esélyt. - Seokjin elpirulva bújt közelebb a fiúhoz , akinek ez cseppet se volt ellenére. 

A nap további részében erősen gondolkodtam azon amit a fiúk mondtak. Namjoon és Seokjin általában mindig a pozitívat keresik az emberekben, így nem lepődtem meg hogy ez esetben is így cselekedtek. De az hogy Suga és Jimin is ezt mondták, ők végig itt voltak velem , a régi sztorikat mind tudják és még így is ezt mondták. Lehet csak bennem élnek még ennyire erősen az emlékek ? A két fiúnak integettem ahogy sietve felszálltak a buszra, ülőhelyben reménykedve. Ahogy elindult a jármű én is haza indultam. A kis parkon átmenve egy játszótér mellet haladtam el ahol most egy ismerős hang állított meg.

- Mark. Szia !- a fiú mosolyogva sietett hozzám. 

-Szia Baekhyun. Haza igyekszel ?- most kivételesen egy melegítő és egy póló volt rajta, még nem láttam ilyen laza öltözettben őt de ez is jól áll neki az biztos !

-igen , megvártam amig Winwinék elmennek a busszal. Csak bólintott egyet majd ahogy felkiáltott kisöccse felé fordult. 

- ne haragudj de mennem kel. Ha van kedved gyere majd vissza . Van egy olyan érzésem hogy mi itt leszünk még egy ideig.- sóhajtott fel majd a türelmetlen kisfiúhoz sétált aki a nemrég épített homokvár mellet állt. Én csak nevetve néztem őket majd sietve haza mentem. Ismét egyedül voltam így egyenlőre meg úsztam a kínos beszélgetést Chanyeollal. Markhoz hasonlóan én is laza , otthoni  cuccokat vettem magamra. A tükörben vetettem magamra egy utolsó pillantást majd el is indultam a kis játszótér felé. Markék ugyan ott voltak így megnyugodva lépkedtem hozzájuk.- Gyors voltál.- nézett fel rám.- Innen már menni fog egyedül is ügye ?- nézett öccsére aki annyira koncentrált a várépítésre ,hogy csak egy bólintással felelt. Mi egy közeli padhoz mentünk ahova leülve ráláttunk a játszó kisfiúra.-Hugod nem szeretett volna jönni ?

- most nincs nálam, de ha megtudja hogy itt voltam és nem szóltam neki. Ajaj addig éltem !- a húgom egy édes teremtés de ha megtudja hogy a férjével és a sógorával voltam és neki nem szóltam , nos igen. Kicsit  papa lesz.

- És mi újság veled ?- térdén támaszkodva nézett rám. 

- nincs sok miden.- rántottam meg a vállam.

- na mesélj .- sóhajtott fel. Én értetlenül néztem rá.- Mi történt utána veled és Chanyeollal? 

- megbeszéltük a  dolgokat.- összeszorítottam ajkaimat majd  ahogy a fiú arcát néztem nem tudtam vissza fogni magam.- Mark nem tudom mit tegyek !- fordultam a fiú felé.

-Hallgatlak .- csapta össze tenyereit.

- tegnap este, Chanyeol megkérdezte hogy el megyek e vele a bálba. És én idióta módon igent mondtam neki, de utána egyből megbántam ! És nem tudom hogy most mit tegyek. Mert én legszívesebben megmondanám neki hogy nem megyek, de a többiek szerinte ez bunkóság lenne. És azt mondták hogy jaj felejtsem el a múltat és hogy beszéljem meg ezt Chanyeollal. - Mark hümmögve bámult maga elé.

- Igaza van a fiknak. Meg kell ezt beszélned vele hogy egyről a kettőre juss. De ne feledd ez a te döntésed ! Ha ezek után is úgy érzed nem akarsz vele elmenni akkor ne menj el vele.

- igazad van .- sóhajtottam fel. Ez után még beszéltünk kicsit erről a dologról de utána már mindenféléről elbeszélgettünk. Eztért szeretek Markal lenni, vele mindig mindenről lehet beszélni. És bár nem beszéltünk minden nap, mindig ott folytatjuk ahol abbahagytuk. Egy óra múlva haza indultak így én is követtem példájukat. 

Most már nyitott ajtó fogadott. Egy nagy levegőt vettem majd beléptem a lakásba. A konyha felől csörömpölést hallottam majd szitkozódást így arra vettem az irányt. Chanyeol a füstölő edényt nézte és látszódott a kétségbeesés arcán.

- vigyáz! - meglepetten lépet arrább. Én felkapva az edényt vizet engedtem bele majd félre téve elzártam a tűzhelyet. - Miért vetemedtél arra hogy felgyújtod a lakást ?- fordultam felé nevetve.

- csak kaját akartam csinálni.- tudtam hogy nem egy konyha tündér, de hogy egy egyszerű leves elkészítése ekkora gondot okoz neki...

- máskor szólj inkább nekem oké ? - az edénybe teljesen bele égett a tészta így már látom előre hogy jó órás sikálás vár rám.

- pont ezért akartam kaját csinélni.-mormota az orra alatt. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.- mindig te csinálsz nekünk kaját. Most kivételesen én akartam. - morcos arcán mintha halvány pír jelent volna meg. Elnevettem magam és bár gyilkos pillantásokat küldött felém nem tudtam nem nevetni rajta. 

- Köszönöm Chanyeol.- fejeztem be a nevetést.- a szándék a lényeg. -erre csak bólintott egyet majd a telefonjáért nyújt. 

-milyen pizzát kérsz ? -pillantott rám miközben fülléhez emelte a telefontját. Nos igen, a pizza mindig remek megoldás . Fél órán belül ki is hozták a rendelt kaját így nem kellet sokáig éheznünk. 

A nappaliban telepedtünk le és valami nevetséges vígjáték ment a tv-ben ami Chanyeol állítása szerint nagyon jó , így nem volt más választásom mint megnézni.  Velem ellentétben a mellettem ülő minden figyelmét a képkockáknak szentelte így nem tűnt fel neki hogy néha több ideig is rajta hagytam a szemeimet. Szinte pislogás nélkül nézte a filmet és fel-felnevetett egy számára vicces részen. Akaratom ellenére nekem is molyos szökött az ajakimra. Hogy lehet egy ekkora culáger ilyen aranyos ? Képzeletben fejbe vágtam magam amit felfogtam mit is mondtam, vagyis gondoltam. - Chanyeol !- kiáltottam el magam. Az említett ijedten rezzent össze és szívéhez kapta a kezét. 

- Jézusom ! Ne hozd már rám a szívrohamot .- nézett rám kikerekedett szemekkel.

-Én..én.- nem találtam hírtelen a szavakat, pedig magamban már olyan jól összetettem őket !- A bálról szólva....én nem hiszem hogy...-

- eszedbe se jusson .- hangja megváltozott és komoly arccal nézett rám.- Ha bárki mással elmész menni .-az előbbi jókedve egy pillanat alatt eltűnt.- Megölőm , bárki is legyen az !