-Nem mintha valaki is elhinné neked.- dőlt hátra miközben önelégült mosollyal nézet Chanyeolra.

- hidd el lenne annyi bizonyítékom hogy elhiggyék. De ez a része nem is annyira érdekel, inkább azt jegyezd meg .- itt megtámaszkodott tenyerén és előre hajolt. - meg ne lássalak még egyszer a közelében , különben nem állok jót magamért.- Wonho arca is megváltozott majd valamit mondott Chanyeolnak amit nem igazán hallottam. 

- ezt te meg honnan tudod ?- Chanyeol ledöbbenve nézett a fiúra.- Te rohadék !- könnyedén átmászott az asztalon és megragadta a fiú felsötét aki csak jót nevetett tettén. Hirtelen két alak jelent meg akik lerángatták Chanyeolt a vezetőjükről. 

- ezt majd a csinikétől kérdezd meg. - vonta fel vállait.- Már nincs mit mondanom , elmehetsz. - mér pár másodpercig farkasszemet néztek egymással utána Chanyeol elhagyta a termet. Én kis idő múlva követtem a fiút és egyenesen haza mentem, de ahogy lenyomtam a kilincset sóhajtva vettem tudomásul hogy ő gyorsabb volt. Ahogy beléptem a házba hangos csörömpölés ütötte meg a fülemet. A szobám felől jött így arra vettem az irányt. 

- te meg mégis..?- Chanyeol tudomást se véve rólam dobálta össze - vissza a cuccaimat és ahogy szétnéztem a szobámon , szinte minden kis zugot átkutatott már. - Hé állj már le ! Miért szeded szét a szobámat ?- annyira nem értettem a viselkedését hogy akkor kaptam észhez és álltam elé amikor már csak az ágyam melletti éjjeli szekrény maradt érintetlen. 

- állj félre ! - pehely könnyedséggel lökött le az ágyra és kinyitva a szekrényem ajtaját megtorpant egy pillanatra. Benyúlt a barna bútor belsejébe és amit megláttam a kezében tartott tárgyat megértettem miről beszélt neki Wonho. 

-C-Chanyeol ez.- a fiú lassan nézet rám. -Ad ide !- kirántottam kezéből az elszakadt nyakörvemet.  Tekintetét végig éreztem magamon így arcomba szökött a vér. Basszus , ez annyira kínos !

- ezt nem hiszem el !- állt fel hírtelen és idegesen felnevetett. Csípőre tett képzel fordult felém. - Most csak szórakozol velem igaz ? - értetlenül néztem rá.

- nem tudom miről beszélsz ? - mozdulatlanul néztem a fiúra aki csak felhorkanva rázta meg a fejét.

- tényleg ekkora egy kurva vagy?- kikerekedtek szemeim és még az  állam is leeset. 

- micsoda ? Hallod tudod kit kurváz le !- kiáltottam rá és felálltam az ágyról.

- igen tudom , téged ! - mutatott rám . - Nem hogy még az a rohadék...-elharapta a mondat végét.- még meg is tartottad? 

- nem gondoltam hogy ez  ekkora baj.- motyogtam hallkan és lehajtottam a fejem így az ölemben tartott tárgyat kezdtem el bámulni.

- igazad van , elvégre ez nem baj. Tudod mit fotozzuk le és tegyük ki a netre !- kikapta az ölemből a fekete anyagot .- had lássa mindenki elvégre ha megtartottad akkor büszke vagy rá nem ? 

- elmondanád mégis mi a franc bajod van ! - kiáltottam rá. 

- hogy mi a bajom ? Az hogy éjjel - nappal azon vagyok hogy neked jó legyen. Erre meg a végén kiderül hogy minden felesleges volt mert te már rég meg baszattad magad vele !- ha lehet még jobban összezavarodtam. Értetlenül néztem rá .

- kivel?

 -Wonhoval , mégis kivel ? Ja ! - csapott homlokára.- biztos nem tartod számon ,hisz rólad van szó !- nem hogy lekurvázott ismét, még a fekete anyagot is hozzám vágta. Ahogy megfogtam a hozzám vágot tárgyat éreztem hogy itt szakadt el a cérnám. 

 - Park Chanyeol te egy akkora nyomorék vagy hogy a jó isten nem látott még ilyet !- hüledezve néztem a fiúra.- Te azt hiszed hogy én valaha is lefeküdtem Wonhoval ? És még te mondod nekem hogy nem tartom számon a dolgokat , ha jól tudom te baszol világgá !- löktem meg mellhasánál. - És csak hogy tudd !- nagy levegőt vettem és próbáltam visszafogni könnyeimet. - Ez az amit te szakítottál el .- kikerekedett szemekkel nézet rám és láttam arcán ahogy egyre jobban elsápad. 

-Baekhyun ne haragudj ...én.- bár láttam rajta hogy eszméletlenük megbánta az előző percekben történteket cseppet sem tudott érdekelni. 

- Nem érdekel Chanyeol.- hangom elhalkult majd a nyakörvet a fiú kezébe nyomva kilöktem a szobámból és becsuktam magam elött az ajtót amit kulcsra is zártam. A következő fél órában Chanyeol fékezhetetlenül dörömbölt az ajtómon és folyamatosan hajtogatta hogy mennyire sajnálja és hogy had magyarázhassa el a dolgokat. Persze én nem foglalkoztam vele hanem a bőröndömbe dobáltam bele a legfontosabb dolgaimat. Ahogy készen lettem dobtam egy üzenetet Marknak hogy értem tud e jönni. Pár perc múlva írt is a fiú hogy persze, de az okát már nem írtam le neki. Az ágyamon ültem egészen addig amig meg nem hallottam a dudaszót. Felpattantam és ahogy kinyitottam a szobám ajtaját Chanyeol felpattant a kanapéról és ahogy meglátta a magam után húzott bőröndömet ijedten nézet rám. 

- Baekyhun . Hé, hova mész ?- nem foglalkoztam vele hanem belebújtam cipőmbe és kabátomat fel véve kiigyekeztem a lakásból. Chanyeol papucsába belebújva sietett utánam és folyamatosan mondta a magáét de ahogy már a lakóház elött igyekeztem a kocsi felé amiben Mark ült, tudta hogy nem fog sokra menni a beszéddel. - Néz már rám egy pillanatra !- megragadta karomat és maga felé fordított. 

- Nekem nincs mit mondanom .- szememből sugárzott a düh amit iránta éreztem és ezt ő is észre vehette mivel elengedte karomat és onnan nézte ahogy beszállva az autóba elhajtunk. 

- össze vesztetek ?- törte meg a csendet Mark.

- úgy is mondhassuk .- húztam el a számmat.- Ne haragudj hogy elrángattalak , csak most úgy érzem te tudnál segíteni . - fordultam felé.

 - szívesen segítek ha tudok. - mosolygott rám. Ezután elmeséltem Marknak hogy Chanyeol mindig későn jött haza és hogy sose volt otthon, a beszélgetést a mikor Sehunnal beszélt , a bárban történteket és persze az otthoni kis vitánkat is. Mark csendben végighallgatott de ahogy a nyakörvös részhez értem ledöbbent arccal nézet rám. - ugye tudod hogy Chanyeolnak nagyon erős akaraterő kellet ahhoz hogy megfékezze magát.- értetlenül néztem rá. 

- igen, nyilván erősebb volt az illatom mivel leszakadt rólam nyakörv. De sokk olyannal találkozott már aki tűzel, nem értem akkor miért lett volna nehezebb neki . 

- azért Baekhyun , mert bár furcsa módon teszi és bár mindig kötözködik. Chanyeol nagyon aggódik a barátaiért. És bármennyire tagadod , a közted  és Chanyeol közti viszonyt lehet barátságnak nevezni és a pontos okát nem tudom , csak sejtem, hogy miért vigyáz rád ennyire Chanyeol. - sejtelmes mosoly jelent meg az arcán amit én nem tudtam nagyon hova tenni. 

- bármi legyen az oka engem már nem érdekel Chanyeol. Mostantól tudomást se fogok róla venni az is biztos !

- szerintem ő máshogy gondolja. - fejével a tükör felé bökött. Gyorsan a visszapillantóba néztem ahogy megláttam egy fekete motort akinek tulajdonosa egyre jobban közelít felénk. 

- ezt nem hiszem el !-sóhajtottam fel. Mark csak nevetve rázta meg a fejét majd ahogy egyre jobban lassított és megállt a keskeny csatorna mentén ilyedten néztem rá. - Ne,ne Mark eszedbe se jusson megállni!