Ledöbbenve álltam de anya meglökte a vállam hogy siessek igy összeszedtem magam és fel sprinteltem a szóbámba. Átöltöztem majd a telefonomat felkapva lementem a nappaliba ahol már anyáék a cipőjüket vették.

- átviszem Lisat Misuk nénihez.- az álmos kislányt felkapta anya majd sietve átment a velünk srégen lakó idős hölgyhöz aki ilyenkor már alapból fent van. Addig apa és én a kocsihoz mentünk amivel kiállva már csak anyát vártuk. Az utat néma csendben tettük meg, ahogy átadta apa a személyeinket a határőrnek , aki kisseb cirkuszolás után átengedett minket egyenesen Chanyeolék felé tartottunk.

- amikor megyünk maradjatok csendben majd én beszélek Yeongimel.- bólintottunk majd ahogy befordultunk egy hatalmas és gyönyörű házakkal teli utcára tudtam hogy megérkeztünk. Az egyik legszebb ház elött megálltunk majd kiszálltunk a kocsiból. - Baekhyun legyél anyád mögött.- egyből tettem amit mond.

- drágám szerintem nem kel ezt tennünk, nem bántanak minket.- próbált oldani a feszültséget anya.

- ezt nem tudhatjuk, most jól akarom csinálni. Nem úgy mint régen.- az a bizonyos gombóc megakadt a torkomon ahogy rájöttem mire is értette ezt apa. Ahogy megnyomtuk a csengőt egy szobalány nyitott ajtót.

- Sajnálom de a Park család most nem fogad látogatókat. - hangja fáradt volt és hallatszott rajta hogy nemrég hagyta abba a sírást.

- Minket fogadnak majd. Byun családot jelentsen be.- válaszolt magabiztosan apa.

- Milyen Byun ?- pillantott végig rajtunk a lány.

- Leopárd Byun.- anya válaszát meghalva egy pillanatra megtorpant a lány majd sietősen becsukta az ajtót. Pár perc múlva ismét ő tért vissza viszont most kitárt ajtókkal fogadott minket.

- kérem fáradjanak beljebb, Mr.Park a folyosó végén van balra.- belépve a gyönyörű lakásba levettük a cipőinket majd a papucsokba belelépve elindultunk . Ahogy lefordultunk a folyosó végén szembe találtuk magunkat velük. Chanyeol apja és anya a heverőn ültek és egy-egy teáscsészét tartottak a kezükben.

- alig akartam hinni a fülemnek amikor titeket jelentett be a szobalány. Nem gondoltam volna hogy ma este fogunk titeket újra itt látni.- állt fel Chanyeol anyja és elénk sétált.

- Ó, fejezd már be ezt Haeun! - a nő meglepődve nézet anyára aki elé sietett és magához ölelte .- Nem kell ez a formalitás, most nem kell.- lassan de viszonozta az ölelést , majd halk szipogás töltötte be a nappalit.

- Kérlek foglaljatok helyet.- halk , kedves szavakkal intett nekünk Yeongmin. Kezet ráztunk vele majd helyet foglaltunk a piros kanapén.

- a fiatok hogy van ?- tette fel apa azt a kérdést ami engem is érdekelt. Ép beszédre nyitotta a száját Yeongmin amikor egy fájdalmas ordítás rázta végig a házat. Ijedten kaptam fel a fejemet és a férfira néztem aki engem nézet.

- most van bent nála az orvos. Amikor az I.M gyerek megjelent vele az ajtóban ,egyből tudtam hogy baj van. Már lassan három órája ez megy.- ismét egy kiáltást lehetett hallani majd megint elnémult minden. 

- beszéltetek már Vele? - kíváncsian figyeltem beszéltetésüket. Ki lehet az akiről beszélnek, kíváncsi vagyok de túlságosan félek ahhoz hogy megkérdezzem. 

- erről majd négyszemközt.- köszörülte meg a torkát Chanyeol apja. Nyilván én vagyok a zavaró tényező csak ezt nem mondják ki. 

- Mr.Park!- lépet le az emeleti lépcsőről egy öregebb orvos.- Végeztünk, most már jól van a fia csak pihennie kell.- megkönnyebbülve sóhajtottak egyet majd Chanyeol anyukája felállt.

- Köszönjük szépen ! Esetleg kér egy teát távozás elött?- kínálta meg az idősebb férfit de az csak megrázta a fejét.

- Köszönöm szépen de nem szeretném fent tartani önöket. Ha bármiben a segítségükre lehetek szóljanak. További szép napot !- miután elköszöntünk tőle az egyik szobalány kikísérte az orvost majd kíváncsian pillantottam fel a mellettem megálló nőre.

- Baekhyun, nem szeretnél bemenni Chanyeolhoz ?- anyaára pillantottam aki csak bólintott egy aprót. Most úgy érzem magam mint amikor kicsi voltam és felküldtek játszani hogy ne legyek útban. Miután elmondák merre találom a fiút felmentem az emeletre. Megállva a keresett ajtó elött hallkan bekopogtam, nem kaptam választ így óvatosan nyitottam be. Chanyeol az ágyában feküdt , teste körbe volt tekerve kötszerrel  amik több helyen is átvoltak vérezve. Szaporán vette a levegőt és ahogy kinyitotta pilláit látszódott hogy ez is nehezére esik. 

- Szia!- csak ennyi telt tőlem ahogy tekintetünk találkozott. Beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót. Lassan az ágya mellé sétáltam és leültem mellé. Tincsei hozzátapadtak izzadt homlokához , így bele lógtak szemébe ami láthatóan idegesítette. Óvatosan arrább túrtam tincseit aminek következtében elmosolyodott. 

- ha tudtam volna hogy így bánsz velem ha szétvernek, akkor már hamarabb megtettem volna.- nevetett fel halkan. 

- ne mondj ilyen hülyeségeket.- bár rászóltam az én szám szélén is ott bujkált a mosoly. - nem is érdekel mit keresek itt?

- már akkor éreztem az illatod amikor megálltatok a ház előtt.- elismerően bólintottam.- bárhol felismerem lassan .- motyogta, nekem úgy tűnt hogy csak magának így nem reagáltam rá. 

- köszönöm Chanyeol! - nyögtem ki végül. Arcát felém fordította és csak sóhajtott egyet.

- ne tedd, nagyon bajt okoztam mint hasznot.- sütötte le pilláit.

- ez nem igaz. Engem megmentettél, nekem csak ez számít!

- aki megmentett az Wonho volt, én még arra sem voltam képes. Tiszta neveséges ez az egész!  - fújtatott idegesen.

- te meg mégis miről beszélsz ? Chanyeol ha te akkor nem érsz oda én.....engem megöltek volna.- erre nem válaszolt semmit csak lassan felült.

- Baekhyun.- hangja kimért volt és hideg.- ha csak ezért jöttél hogy köszönetet mondj nekem akkor el is mehetsz. - értetlenül néztem rá.- most ez nem segít rajtam, rajtunk!- javította ki magát.- Holnap este közgyűlés lesz és nagy valószínűséggel engem vádolnak el.- nagyot nyeltem miközben hallgattam. 

- a-a szüleid nem tudnak valamit tenni ? -kérdeztem meg félve.

- ide apám hatalma is kevés. Megöltem egy felettesemet, erre nincs bocsánat.- rázta meg a fejét.

- de hát nem is te hanem Wonho ölte....

- halkabban !- fogta be a számat.- a te drága  Wonhod azzal az egyességgel mentett meg engem,  hogy amit ő tesz az az én saram lesz. Így miután kinyírta a csávót, mosta kezeit és itt hagyott engem a szarban . 

- de hisz. én erről nem tudtam semmit!

- persze hogy nem ! Hisz azért nem hagyott ott engem megdögleni mert te ott voltál. Csak érted tette ezt, ha tehettem volna ő maga ölne meg engem. - fejemet rázva néztem Chanyeolra.

- Ő nem tenne ilyet.

- persze, akkor szerinted ki volt az aki egy cseppnyi könyörület nélkül harapta el a torkát a fiúnak?- erre nem bírtam semmit se mondani. Igaza volt, tényleg félre ismertem ilyen téren őt.

- mi lesz a büntetésed ?- a tágra nyílt ablakon kinézve a város fényeit vizsgálta szemeivel miközben nagyokat szippantott a levegőbe.

- ha szerencsém van.- itt elmosolyodott majd rám nézet.- csak megölnek.