A szüleink kiskorunktól kezdve belénk nevelik azt , amit ők gondolnak. Ne csináld ez, ne csináld azt mert rossz dolog. Tedd ezt ,mert ettől jobb ember leszel. Persze mindezt azért teszik hogy segítenek minket és megvédjenek azoktól a dolgoktól amiket ők megtettek . Ez az eset történik meg most velünk is. Ahogy anyát figyelem , úgy érzem magam mint akit egész életében egy nagy hazugság lengte körbe .

- anya , most csak viccelsz ügye ?- törtem meg az eddig közénk állt csendet.

- sajnálom de nem, tudom hogy most mire gondolsz. De hidd el mindennek megvan az oka.- szorította meg a kezemet. Láttam rajta hogy nehezére esik erről beszélni.- amikor elkezdtem az iskolát, már az első nap barátnők  lettünk Haeunal. Az év vége felé már így mi négyen nagyon jóban voltunk. Titoban találkoztunk a fiúkkal mivel akkor még azt se nézték jó szemmel ha köszönő viszonyban vagy egy másik fajtával, nem hogy még legjobb barátok. - eddig is tudtam hogy jóban voltak de nem gondoltam hogy már ilyen régóta. - Mi négyen a középiskola végéig legjobb barátok voltunk. És úgy döntöttünk hogy egy egyetemre megyünk, így apád és Haeun az orvosi szakra jelentkeztek , míg én meg Sanghun a közgazdaságira. Mindannyiunkat felvették óda, így nagyon boldogok voltunk hogy itt is együtt lehetünk. - ahogy halvány mosolyát figyeltem az én szívem is megenyhült és már csak csendesen figyeltem , minden haragom leszállt. - Minden tökéletes volt, sokat jártunk bulizni , szórakozni . Az egyik ilyen bulin a szemeszter záron, akkor vallót nekem szerelmet Sanhun . Tudtuk hogy nehéz lesz együtt lennünk hisz még az is szúrta az emberek szemét hogy barátok vagyunk. De ez nem érdekelt minket, apádék is örültek nekünk és segítettek nekünk hogy esténként titokban bírjunk egy kicsit kettesben lenni. Az egyik ilyen alkalommal viszont lebuktunk .- egy nagyot sóhajtott és könnyeit törölgette le arcáról.- a szüleink rájöttek és hatalmas cirkuszt csináltak, abban reménykedtünk hogy megússzuk annyival hogy eltiltanak egymástól de nem így volt. Engem itthon tartottak bezárva a nagyiék egészen addig amig véve nem lett ennek a dolognak. Amire kiengedtek az a hír fogadott hogy Sanghont megölték. 

- ó , anya!- magamhoz öleltem és hátát kezdtem el simogatni megnyugtatás képpen.

- a mai napig nem tudjuk kik ölték meg, vagyis nekem nem mondták el. De apád az egyik nap azzal állított be hogy Sanghon utolsó kívánsága az volt hogy vigyázzon már és hogy viselje gondomat, így a végén egymásba szerettünk apáddal és összejöttünk. Haeun a szülei kérésére összejött Chanyeol apjával, de szerencsére beleszerettek egymásba igy nem kellet szenvednie hogy egy olyan alakkal éli az életét akit nem szeret. 

- sajnálom anya, én ezt nem is sejtettem .- csak meg csóválta fejét és egy puszit nyomott homlokomra.- de ezt miért nem mondtátok el eddig ?

- féltünk hogy nehogy veletek is ilyesmi történjen, így inkább eltitkoltuk. Meg hát mindig vitatkoztatok Chanyeollal, pedig ha ez nem történt volna meg egészen kiskorotok óta együtt lettetek volna. Hisz mindig azt beszéltük Haeunal hogy ha lesz gyerekünk akkor együtt fognak felnőni. - gyengéden simított végig a hajamon. 

- megbírtad volna akadályozni hogy baja essen Sanghonak?

- nem tudom, ha tudtam volna mi történik lehet bírtam volna tenni valamit.- gondolkodott el.  - De ez már a múlt, most a jelennel foglalkozzunk és azzal hogy ne történjen meg ilyen dolog a barátaiddal.- a képet vissza hajtotta és beletette a képkeretbe.

- azt hiszem ezzel már elkéstünk.- ahogy rám nézet láttam  rajta hogy azt hitte itt vége a történetnek. - igazából ennél több dolog is történt. 

- még is micsoda ?

- miután megbeszéltük a dolgokat kimentünk a MammaMia elé, a fiúknak volt egy kis dolguk de azt mondták nemsokára jönnek. Amig vártük őket Winwinnel három alak belénk kötött és bevittek minket egy sikátorba. Nyugi nem haraptak meg.- a tarkomat megmutatva neki láttam hogy egy nagy kő esett le a szívéről. Elég nagy szarban voltunk, Winwin elbirt menekülni amig én feltartottam őket de túl erősek voltak. Ekkor megjelent Chanyeol.- a fiú nevét meghallva anya arca elsápadt.- ő miatta vagyok még életben. Amig ő harcolt segítséget tudtam kérni és Wonho meg I.M megtaláltak minket. 

- Shin Wonho ?- húzta fel a szemöldökét anya.

- igen, amig velem marad I.M addig Wonho segített Chanyeolnak és....megölték az egyiket. - anya szája elé kapta a kezét.- I.M elvitte Chanyeolt addig engem Wonho elvitt a lakásába.- itt kissé elpirultam mivel tudom anya milyen véleménnyel van róla.

- tényleg fontos lehetsz neki ha mindezt megtette érted.- lágyult el a hangja. Én csak bólintottam egy aprót.

- Winwin most bent van Sehunnal a korházban mert megsérült. Chanyeolnak is komoly sérülései vannak, de azt mondta Wonho hogy most a sérülései miatt kell a legkevésbé aggódnia. 

- ki volt az akit megöltek ? 

- azt hiszem  a falkájuk vezetőjének a fia lehetett.- anya egyből felállt mellőlem és besietett a szóbájukba ahonnan már egy komás apával tért vissza akinek miután elmondtuk röviden a történetet egyből kipattant a szeme.

- micsoda ? - kapkodta a fejét hol rám hol anyára nézve.- ez mikor tértént?

- olyan 4-5 órája.- pillantottam az órára.

- szégyelld el magad Baekhyun.- rázta meg a fejét apám. - miattad hatalmas bajban van az a szegény fiú. Öltözzetek , indulunk !- értetlenül néztünk rá anyával.

- mégis hova ?- kérdeztük egyszerre.

- Elmegyünk Parkékhoz, ezt nem hagyhatjuk szó nélkül !