Ahogy felébredtem egyből belém hasított a fájdalom. Szinte mindenem sajgott és ezen nem segített a megjelenő fejfájásom sem. Hirtelen nem tudtam hova tenni ezt a szobát de aztán eszembe jutott hogy Wonho házában vagyok. Halkan felkeltem és az ágyam mellet elhelyezett papucska belelépve a telefonomért mentem. Hajnali 3:11-van, vissza aludni nem akarok és nem is tudnék mivel minden álmosság kiment a szememből. Halvány lámpa fényt láttam a folyosó végén így az felé menve a nappaliban találtam azt és egy íróasztal felé görnyedő Wonhot aki engem észre véve lecsapta a laptopja tetejét és mosolyogva nézet rám. 

- hogy -hogy ébren vagy ? -állt fel a székből és felém indult.

- ezt én is kérdezhetném .- elmosolyodott válaszomon majd intett hogy üljek le a kanapére.- nem tudok aludni , meg át ideje lenne már hazamennem. 

- még gyenge vagy.- vágta rá egyből.

- de attól hogy itt maradok ugyan úgy gyenge leszek, ha nem viszel haza akkor szolók valaki másnak hogy vigyen haza.- ezzel elővettem a telefonom de annyi időm se volt hogy feloldjam mert kikapta a kezemből.

- kinek akarsz szólni ?

 - Marknak.- a telefonom után nyultam de elrántotta kezét.

- nem hiszem hogy a kutya érted tud jönni, mindannyijuknak otthon kell lenniük. Már tudomást szereztek a történtekről .Egy ideig semelyiküket nem fogod látni.  - elhúztam a szám a halottaktól . 

- akkor szólok Namjoonak. Ő értem tud jönni.- erre már semmi kifogást nem tudott mondani így gyözelemittasan vettem el tőle a telefonom és tárcsáztam barátomat.

- Baekhyun végre te barom hol a szarban vagy ?- szólt bele idegesen barátom. 

- Wonhonál értem tudnál jönni, tudod merre lakik ?

- mi a szart keresel nála ? aa midegy....igen tudom merre lakik fél óra és ott vagyok.- ezzel bontotta a hívást így visszafordutam Wonwohoz.

- a ruháim...

-szét vannak vágva.- fejezte be a mondatot. - adok kölcsön valamit.- ezzel felpattant és pár perc múlva a kezembe nyomot egy pólót és egy térdnadrágot.- Ezek talán jók lesznek rád. - megköszöntem majd a fürdőbe mentem hogy felvegyem őket. Természetesen mindegyik nagy volt rám de most ez cseppet sem érdekelt. Amig öltöztem szerencsére elhúztam az időt így csak 5 kínos percet kellet töltenem a nappaliban Wonhoval amig meghallottam a dudálást az utcáról.

- ez Namjoon. - felpattantam majd a cipőmbe bele bújva kimentem a házból.- Köszönöm mindent Wonho.- fordultam a fiú felé.- Aludj jól !

- neked bármikor segítek.- gyengéden mosolygott rám és addig kint állt az utcán amig le nem kanyarodtunk az utcából.

- elmondanád hogy mégis mi az isten fasza történt ? Mi a szarét voltál nála es miért vagy szétverve ?- bombázott le a kérdésekkel barátom. 

- Chanyeol elég nagy bajban van miattam. De most vigyél haza légy szíves és majd később elmesélem. - sóhajtottam.

- meg a jó fészkes fenét!- lehúzott az út szélére és leállította  a kocsit.- Most mond el mert én jöttem érted hajnali 3-kor szóval van jogom tudni miért keltem fel ! - mivel nem volt más választásom elmeséltem neki mindent, persze utána több percig csak ült és némán mered maga elé.

- el kel mennünk Winwinhez. Most biztos magát okolja , beszélnetek kel erről. Utána majd meglátjuk mit bírunk tenni Chanyeolért.- bólintottam majd elindultunk barátunk házához. Ahogy megálltunk felhívtam Winwint aki egyből felvette a telefont. 

-Úr isten! Baekhyun hol vagy ?- szólt bele kétségbeesve.

- a házatok elött.

- mi? azonnal menjetek onnan még nem mentem haza!- intettem Namjoonak aki lassan tovább hajtott.

- hol vagy ?

- a korházban. Sehun megsérült és bejöttem utána. Baekhyun én...én annyira sajnálom minden az én hibám ha elmondom nektek akkor ez az egész nem történt volna meg.- hangos zokogásba kezdett.

- ez nem igaz, az a három rohadék a hibás. Melyik korházban vagytok ?

- ti ide nem jöhettek, engem is alig engedtek be. A keleti korházban vagyunk.

- az egy kutya korház.- világosított fel Namjoon.- Egyedül vagy ?

 - nem itt vannak Ten-ék is. Chanyeolnak nagyon komoly sérülései vannak.- szipogott továbbra is. Idegesen fújtam ki  a levegőt. 

- jól van ne aggódj, maradj ott és ha tudsz azonnal menj haza. Később beszélünk, én jól vagyok szóval ne aggódj és próbálj megnyugodni . 

- rendben, majd később beszélünk. Szia!

-szia!- megvártam hogy kinyomja a telefont majd NamJoonra néztem. 

- akkor hazaviszlek. Alszunk valamennyit reggel pedig megbeszéljük ezt a többiekkel is, hátha jutunk valamire.- a házunk felé vettük az irányt.

- a többieknek ne mondj erről semmit. Mond azt hogy nem is beszéltél velem, az a legjobb ha kevesen tudnak erről.- látszódott Namjoonon hogy nem örül annak hogy titkolóznia kel a barátaink elött de igazat adott nekem. Minél csendesebben kell rendeződnie ennek a dolognak.

- akkor majd holnap .- intett nekem Namjoon majd elhajtott. Ahogy beléptem a lakásba egyből elém sietett anyám es egy pofont kaptam tőle.

Ez volt a második pofonom tőle. Nem mondtam semmit csak megfogtam kezemmel az égő arcomat és anyára néztem aki könnyes szemekkel meredt rám.

- még is hol voltál? És miért vagy tele sebekkel?- ahogy megérezte a vérem illatát úgy tűnt el  a düh az arcáról és helyébe az ijedség jelent meg. 

- történt egy pár dolog. Anya...félek hogy nagy bajt okoztam valakinek.- hangom elcsuklott és könnyeim utat törtek maguknak. 

-Ülj le drágám.- anya  a kanapéhoz húzott és nyugtatóan simogatta a hátamat.- mi történt ?

- Na akadj ki jó ?- bólintott így egy nagy levegőt vettem és neki kezdtem. - a MammaMiaba mentem me...-

-Micsoda? A MammaMiaba , kisfiam !- anya mérgesen nézet rám de aztán szája elé tette kezét mert apa és Lisa még alszanak. - minek mentél oda ?

- ezt akarom elmondai ,de ne szólj közbe anya !- 

- oké, csendben maradok !- ígérte meg majd minden figyelmét nekem szentelte. 

- ma úgy volt hogy én, Winwin és Bambam elmegyünk valamerre hármasban. De Winwin azt mondta hogy valami dolga van így nem jön velünk. Nem ezzel van a baj hanem hogy még nekünk se mondta el hogy mit csinál este és ez elég fura mert azért mindent elszokott mondani nekünk. - anya csak bólintott , aztán mondta hogy folytassam csak. - ezért maradtunk én meg Bambam, de este szólt Jimin hogy látták Winwint bemenni a MammaMiaba.-

- Ó , drágám! - anya megfogta a kezemet.- érte mentél ?

- a legjobb barátom anya, jó hogy féltem.- biztatóan  megszorította kezemet.- aki értem jött fiú , az Mark Taun volt Renjun féltestvére . 

- nem is tudtam hogy van bátyja , nagyon helyes gyerek innen látszódik hogy rokonok.- kuncogott fel anya.

- megértem így elvitt a MammaMiaba és ott ....megláttam Winwint hogy Oh Sehunnal csókolózik.- éreztem hogy anya megrándul.  

- ő bántott? Várj szolok apádnak !- gyorsan visszahúztam magam mellé.

- nem anya nem ő volt ! Nyugi .- emeltem fel kezemet hogy eszébe se jusson apához menni. - kiborultam és jelenetet rendeztem, de aztán megbeszéltük a dolgokat és Winwin bocsánatot kért amiért nem mondta el hogy együtt vannak Sehunnal. Én is bocsánatot kértem a viselkedésem miatt.

- Ki tudja még hogy együtt vannak ?

- Namjoon és én a többiek még nem tudják csak Sehun....barátai. 

- ne is szóljatok erről senkinek. Ha kiderül hogy ők ketten együtt vannak.....nem szabad megtörténnie!- meglepetten néztem anya ijedt arcára.

- miért mi történik akkor...anya mi a baj ?- anya csak halkan sírni kezdett majd az egyik bekeretezett képhez lépet amin ő és apa voltak még középiskolában. Szétszedte a keretet és kihúzta a képet ami félbe volt hajtva.

- ideje hogy megtudd az igazat . - vissza ült mellém és széthajtotta a képet. - Ő itt apád, ez én vagyok , ez Chanyeol anyukája ő pedig....- itt a fekete hajú , szélesen mosolygó férfira mutatott .- az én első barátom, egy farkas.