Volt már olyan érzésetek amikor valami olyan dolog történt amire egyáltalán nem számítottatok? Például amikor a sorozatban az a szereplő hal meg akire egyáltalán nem számítottál. Na én most valami ilyesmit érzek. Annyi különbséggel hogy itt nem halt meg senki csak ép Shin Wonho kért meg hogy menjek el vele a bálra. Tökre jól vagyok, tényleg.

-Tessék?- kérdeztem vissza.

- Szeretném ha velem jönnél a bálra. Persze ha már van párod, vagy esetleg valaki másra vársz teljesen rendben van .- látszódott hogy egy kicsit ő is zavarban érzi magát.

-még senki nem kért fel.- csillogó szemekkel nézet rám.- de ...de ha nem probléma szeretném átgondolni.

-persze! Csak nyugodtan nem kel elkapkodnod ezt a dolgot.- szerencsére nem feszegettük tovább ezt a témát. Miután kiléptem a szobából teljes kétségbeeséssel rohantam bármelyik barátom után. -NAMJOON!!-az említett összerezzent ahogy meghallotta hangom.

- Jézus ,neked meg mi bajod ?- nézet rám értetlenül.

- Te ezt nem hiszed el, nem tudom mit csináljak. –ragadtam meg vállait.- Most az előbb voltam Wonhoval az iskolaorvosnál és..

-Miért voltatok ott? Megsérültél ?-

-Nem, majdnem eltaláltak labdával a fiúk de ő elém jött és őt találta el. Na de a lényeg ! –csaptam össze a tenyeremet. - Megkérdezte hogy nem e megyek el vele a bálba .- barátom pár pillanatig csak pislogott rám.

- na hát ez tök fasza! Miért vagy kiakadva?- most én néztem rá mint hal a szatyorban.

- itt az a kérdés hogy TE miért nem vagy kiakadva. Hahó! Wonho, az a Wonho kérdezte meg.- mutattam a focipálya felé .- Miért pont engem ?

- azért mert vak vagy és nem látod a fától az erdőt. - sóhajtott fel.

-Miért ne látnám ?

- Ugyan Baek! Nem hiszem el hogy egyáltalán nem eset le a dolog. - miután szembesült buta kis mosolyommal, amit felé küldtem csak idegesen a hajába túrt. - Szerinted miért terem melletted amikor valami baj van ? vagy miért ajánlotta fel hogy haza visz minket a kocsijával? Hát el hiheted, hogy nem az én két szép szememért.

- akkor miért ?-

- a TE két szép szemedért .- bökött mellkason. - mert már tavaly óta néz téged de te észre se vetted. –nevetve veregettem meg a vállát.

- Ó barátom! Ez lehetetlen,hidd el nekem hogy csak barátként tekint rám.- igazából még annak se nagyon, mivel sose beszélgettem el vele úgy mint ahogy bármelyik barátommal szoktam. Vele mindig megtartottam azt a tiszteletet, mint ahogy az idősebbekkel szoktam.

- hát ha te mondod.- rázta meg fejét rosszallóan – De csak hogy tudd, mint mindig most is nekem lesz igazam a végén !

- persze,persze !- legyintettem majd a csapatomhoz mentem. Miután megbeszéltem tanárnővel a dolgokat haza engedett és a következő edzésre nem kell majd elmennem. Legalább hamarabb otthon leszek mint általában. . De nem úgy alakult a délutánom ahogy terveztem.

- anya haza értem !- léptem be a lakásba.

- szia drágám!- kiáltott ki a konyhából. – Megkérhetlek valamire ?- mosolygott rám édesen miután beértem a helységbe.

-Persze.

- oksika de nem lesz sok minden. - legyintett majd elővett egy lapot a fiókból. - na akkor, be kellene vásárolni. - tolta élem a teke írt A/4 lapot. - utána ha haza értél el kellene menni hugiért az óvodába, meg a játszóra mert még tegnap megígértem neki hogy kimehet.

Mit ne mondjak, estig megvan a programom drága édesanyámnak hála. Vagy két óra hosszáig baszakodtam a boltban amire mindent beszereztem, utána haza cipeltem a 10 telepakolt táskát, cseppet sem volt nehéz ááááá dehogy ! Ahogy ép hazaestem mehettem is az óvodába. Ahogy beértem az épületbe leültem a legközelebbi székbe , ami épp egy rózsaszín szék volt a gyerekeknek de ép nem érdekelt mert majd leszakadt a lábam.

-Oppa! – szaladt hozzám Lisa ahogy meglátott.

- Szia törpe, na mehetünk ?- fogtam meg kezét. De húgom nem ezen a nézőponton volt mint én, mivel hevesen megrázta a fejét.

- anya azt mondta hogy ma elmegyünk a játszóra !

-tudom oda gondoltam hogy megyünk, nem haza .- guggoltam le elé. Most hisztisebb mint általában.

- akkor jó.- sóhajtott egy hatalmasat .- de még várnunk kel amíg Renjun oppaért is jönnek mert ma együtt megyünk játszóra.- nagyokat pislogtam rá.

- Renjun ...oppa?- el se hiszem, ez a kis csaj aki a kis szerelme felé szaladt , mikor nőt meg ?

- Baekhyun?- fejemet felkapva szemben találtam magam egy halványan mosolygó Markal.

- Szia.- biccentettem .- Te mit keresel itt?- már nem tudott válaszolni mivel húgom a ,,pasijával'' felénk kezdtek el futni.

-HYUNG!- ölelte át a kisfiú Mark lábát.

-Hyung? ti testvérek vagytok?- akkor ezért hasonlított annyira az a kisgyerek annyira rá! Most már értem a hasonlóságot.

- igen. Ő az én bátyám. - húzta ki magát büszkén Renjun. – ugye kimegyünk a játszóra?

-hát nem is tudom. –húzta el száját Mark. – időben haza kellene érnünk.

- kérlek ! Csak egy kicsit. –a két kisgyerekek hatalmas szemekkel néztek a fiúra aki végül beadta a derekát és belement a dologba.

Nos nem gondoltam volna hogy a mai nap folyamán egy epres,oreos fagyit nyalogatva fogok a parkban ülni egy padon, mellettem Markal. A kicsik nagyban szaladgáltak a játékok közt amíg mi csendben néztük őket.

-remélem lefárasztják egymást. –sóhajtottam fel. –A húgom egy energia bomba - Mark csak halkan felnevetett.

- igen arra rájöttem, de ez egy jó dolog. Renjun nagyon félénk és csendes, de amióta a húgoddal barátkozik sokat fejlődött. Már cseppet sem olyan félénk mint eddig volt. – a fiú arcát tanulmányoztam miközben beszélt. Vékony arc, dús ajkak, fehér bőr, nagyon helyes gyerek az egyszer biztos !

- hát igen szerencsére segítik egymást.

- mintha csak tegnap lett volna hogy mi játszottunk itt, most meg már a kis tesóinkat hozzuk ide, tényleg gyorsan telik az idő. – meglepetten néztem rá. Huha, nagyon úgy tűnik hogy mi most egy kisebb nosztalgiát fogunk lenyomni.

- hát igen, de muszáj felnőjünk hogy nekik szép gyerekkort adjunk. – én is sokszor gondolkoztam ezen a dolgon, és így hogy Mark is ezt gondolja kicsit jobb kedvem lett.- azért nekünk nem volt ennyire felhőtlen a régen.- célozgattam a kisebb incidenseinkre.

- igen, voltak nézeteltéréseink. De szerintem nem volt baj.- mosolyodott el.- ott ismertem meg Jacksont akire a mai napig számíthatok. – érdeklődve figyeltem ahogy szemei felcsillannak a fiú nevét kimondva.

- már ne haragudj, de Jacksonbol nem nagyon tudom kinézni hogy lehet rá számítani.

- nem mindig olyan amilyennek mutatja magát. Tud nagyon kedves és komoly lenni, de jó jobban élvezi ha a vadabb oldalát mutathatja. – sejtelmes mosollyal arcomon nézem továbbra is a fiút.

- tényleg! neked már van párod a bálra ?- kérdezek rá a dologra.

- hát, volt aki megkért. De nemet mondtam mindegyikre. - hajtotta le a fejét.

- a jól sejtem, akkor te VALAKIRE vársz. Igaz ?- pirosodó arcát látva elkuncogom magam. – Ne aggódj! Minden jól fog alakulni, ha pedig nem teszi meg a hülye akkor lépj te! – meglepődve nézet rám.

-Én?- mutatott magára.

-Igen, neked kell megkérdezned tőle. Jackson elég hülye a dolgokhoz.

- h-honnan veszed hogy Jacksonrol van szó ?- csak sóhajtva dőltem hátra a padon.

- megérzés. – zártam le ennyivel a dolgot. Ó drága Mark ha tudnád ennyire átlátszó vagy, szinte egyből leesett hogy a Wang fiúról beszél. Kis idő múlva elváltunk egymástól és végre haza értünk. Meglepetten jól éreztem magam a fiúval, mondjuk vele sose volt bajom . Általában ki maradt a balhékból.

Ép vacsoráztunk amikor valaki csengetett.

-majd én nyitom .- álltam fel az asztaltól. – megyek!- - kiáltottam majd az ajtóhoz mentem. – Igen?- tártam ki a barna faajtót, de amikor megláttam a küszöbön állót lefagytam egy pillanatra.

- szia Baekhyun.- mosolygott rám .

- szia Wonho.