- Szóval randira hívott. - emésztette a dolgokat BamBam.

- Nem randira csak az én pénzemből akarta megkajáltatni magát.

- Szóval randira hívott. - nevetett fel Jhope.- Ne már haver most ha elmentél volna nem lett volna semmi. Sok ember jár arra, semmit nem bírt volna tenni veled - Jimin felém pillantottam de egy apró fej rázással válaszoltam neki. Nem mondtam azóta se senkinek hogy mi történt velem és Chanyeollal aznap este.

- Nem azzal van a baj. Simán csak nem akarok vele beszélgetni meg kettesben lenni. Semmi értelme nem lenne. - rántottam meg a vállamat .- Na de én lassan megyek. Ma közös filmes estét tartunk a családdal szóval még délután végezni akarok a dolgaimmal.

- veled megyek .- állt fel Suga is így ketten battyogtunk a járdán. Csendben sétáltunk egymás mellet, de cseppet sem volt kényelmetlen a helyzet. Ezt már megszoktam Suga mellett.

- Tudod...- törte meg a csendet a menta hajú .- Az emberek változnak. - felé pillantottam de ő csak az utat pásztázta. -Bár a tetteid nem tűnnek el, emlékszel rájuk, de nem véletlenül különböztetjük meg a múltat a jelentől..vagy micsoda.

- Egyáltalán nem értem miről beszélsz. - vallottam be neki őszintén. Csak felsóhajtott majd indulatosan kezdet neki újból.

- Arról pofázod hogy adnod kellene egy esély annak a fasznak hogy megismert. Lehet már nem is akkora gyökér, mint régen .- meglepett ez a dolog. Sose gondoltam volna hogy pont ő fog egyszer arra biztatni hogy beszéljek Chanyeollal.

- Ezt már sokkal jobban értem. - mosolyogtam rá.- Talán igazad van. De nem tudom, valahogy nem tudok megbízni benne. Ideges vagyok a közelében , mintha végig veszélyben lennék és megkellene védenem magam. - vallottam be neki a valódi gondjaimat. Ízlelgette a dolgokat, valószínűleg valami hasznos tanácsot akart adni.

- Ez szerintem természetes. Hisz ő egy kutya, ez az érzés mindig is megmarad ha közülük beszélsz valakivel. Lehet halványul majd ez a dolog ahogy telik az idő, vagy megszokod. - rántota meg a vállait,- Na én lépek. - állt meg a sarkon. - Majd találkozunk. - biccentett.

- Holnap tala. - köszöntem el én tőle. Haza érve anya már nagyban az estére készült így én is elvégeztem a dolgaimat. Házi,pakolás,fürdés és a többi dolog. Reménykedem hogy a film majd segít elterelni a gondolataimat, ne ez nem így történt.

A film szinte teljesen körbe írta a mostani helyzetemet persze annyi különbséggel hogy itt egy férfi és egy nőről szolt, akik egy fajba tartoznak a lány szegény volt míg a férfi gazdag is nem volt könnyű dolgok. Persze a szerelmi szál se stimmel a helyzetemmel de így az alap sztori és a nő szenvedése tökéletesen leírta jelenlegi állapotomat. Ez miatt nem is bírtam élvezni, amikor vége lett egyből felmentem a szobámba és az ágyamba bújva szenvedtem végig az estét.

-Huha haver kicsit ratyin nézel ki. – fintorodott el Jhope amikor meglátott.

- Nektek is jó reggelt. – ahogy hozzájuk értem lepacsiztunk majd el is indultunk a suliba. Nagyon fáradt vagyok, és bár simán itthon maradhattam volna mivel anya bír orvosi igazolást szerezni ez nem okoz problémát. De amiért kimásztam az ágyból és most itt vagyok az nem más mint a nagyszünetben tartott tájékoztató. Ma fogják bejelenteni az igazgatók, hogy az évégi bált kik fogják megcsinálni. Már három éve mindig a kutyákra került a sor így remélem, végre mi leszünk azok. Persze mindenki erről beszélt , hisz ezt minden évben nagyon várják a tanárok és a diákok is. Ahogy végre elérkezett a szünet, mindenki izgatottan nézte a lassan sétáló igazgatókat. A mi drága igazgatónk szólalt meg először.

- Szerbusztok gyerekek ! Nagyon örülök hogy idén is ilyen izgatottan várjátok az sorsolást, remélem ezt a szokást megtartjátok. Mielőtt megtörténne a húzás leszeretném szögezni hogy nem az a lényeg hogy melyik csoportra kerül a feladat, hanem hogy mindenki jól érezze magát. – egy kis dobozt kivett a zsebéből és a mellette álló férfi felé nyújtotta aki benyúlt a kis dobozkába. Ahogy kivette a cetlit és szétnyitotta azt, mindenki feszülten figyelt.

- Az idei évben nem más fogja megcsinálni a bált mint.....a drága cicáink.- a piszkálódását meg se hallva ujjongott fel a tömeg és a boldogságunk kétségtelen volt.

-Ezaz, végre mi csináljuk !.- sóhajtott fel mellettem Jimin.- Amióta ide járunk egyszer se esett ránk a választás.

-Hát igen... de most itt az alkalom. -a másik oldalon már nem épp ez a hangulat uralkodott, csalódottak voltak és szikrákat szóró szemekkel néztek felénk. Hát igen ,ez most kicsit pofára esés volt nekik mivel ez lett volna a 4 éve hogy ők csinálják és így rekordot is döntöttek volna. A nap további részében a tanárokkal a bálról beszéltünk illetve hogy ki hol akar majd besegíteni benne.

- én a díszítésben akarok segíteni. - egyetértően bólintottam.

-Én is ott szeretnék. – osztályfőnök összeirkálta a dolgokat és ahogy mondta holnap le is adja a jelentkezéseket

Haza érve egyből elmeséltem anyáéknak a hírt akik nagyon örültek nekik.

-Jaj drágám ez annyira jó ! Olyan hihetetlen hogy a fiacskámnak ez lesz az első bálja!- ölelt magához anya.

- Nem olyan nagy dolog.- próbáltam lenyugtatni de hamar beláttam hogy ez lehetetlen így inkább hagytam.

- jövő hétre kérek időpontot abba a cuki kis üzletbe ahol apádnak is vettük az ezelőtti öltönyét. Neked is nagyon fog tetszeni!- ellenkezni se volt időm mivel szélsebesen a konyhába ment a telefonjáért. Komolyan mondom ilyenkor nagyon nem szeretem hogy ilyen gyors !

Apropó , amit az első bált illeti. Nem ez lesz az első, tavaj is voltam csak drága édesanyám erről nem tud. Mivel szerinte még túl fiatal voltam hozzá, csak azt nem tudtom hogy egy hülye iskolai bálra hogy lehet fiatalnak lenni? De apának köszönhetően sikerült, elvitte arra az estére anyát vacsorázni így simán kibírtam logni a lakásból.

Holnapi cuccaimat pakolásztam amikor csörögni kezdett a telefonom.

-Igen ?

- Szia Baekhyun én vagyok az !- elemeltem fülemtől a telefont ahogy meghallottam drága barátom visító hangját.

-Szia Winwin.- mosolyodtam el. - mizu ?

- képzeld pont anyáéknak meséltem hogy mi fogjuk csinálni a bált és tökre belelkesedett mindeni! Anya már fel is hívta az egyik unokatesómat, aki most egyetemen van , tudod róla meséltem mar . Na de a lényeg ! Azt mondta, hogy oda adja az ő öltönyét full ingyen, hát nem tök jó? Így már csak nadrág kel de anya azt mondta hogy azt már simán bír nekem varrni. – ajkaimba harapva fojtottam vissza a kis gombócot torkomban. Mindig rosszul érzem magam ha ilyeneket mond, bár őt cseppet sem zavarja hogy nem annyira tehetős mint egyesek. Mindig eszembe jut, hogy ő ilyen apróságoknak is örül, amin én valószínűleg megsértődnék .

- Ez remek hír !- szólaltam meg végül –Biztos nagyon jól fogsz kinézni.

- Remélem hogy jó lesz. –kis ideig csend volt a vonalban de ismét beleszólt. - Egyébként...nekünk nem kellene párt keresni ?

-hát,nem tudom. - még eszembe se jutott hogy bár a rendezők között leszünk, maga a bálra ugyan úgy kel majd bemennünk mint a többi diáknak. Az iskola karkötőjével, amit ilyenkor szoktunk kapni a belépéshez, és a párunk akivel megjelenünk. Persze lehetne mondani hogy ez nem fontos hisz utána úgy is keveredni fogunk a többiekkel. De azt mindenki megnézi hogy kivel lépsz be.

- gondolkodtál azon hogy kivel akarsz enni ?

- nem, még fogalmam sincs. Neked van már valaki?- hezitálva válaszolt.

-hát, van egy ember akire gondoltam. De az elég macerás lenne, így nem tudom még.- szomorkás hangját hallva aggódni kezdtem.

-Na miért ? Ki az? Ismerem ?- ha ennek a fiúnak nincs hiper jó kedve, akkor tényleg olyan lehet az illető akinek kicsi az esélye hogy belemegy barátom ajánlatába.

- sajnálom de nem szeretném elmondani, de ismered. Annyit elárulok.

- rendben ha nem akarod nem erőltetem. De ha bármi baj van szólj oké ?

-rendben, jó éjt !

-Jó éjt !