Oldalra fordultam, hogy biztos minden köhöm...adottságomat, láthassa Chanyeol miközben lassan előre hajoltam és tenyeremet a földre téve kezdtem el a testemet lazítani. Szemei megcsillantak és feljebb ült helyén, ahogy mozdulataimat figyelte. Miközben folytattam egyenesen szemeibe néztem. aminek hála egy huncut mosoly jelent meg arcán. Tehát észre vette hogy mi az adás? Ahogy az én számomat jelentették be felegyenesedtem és hajamat megigazítva mutattam be Chanyeolnak ügyelve hogy csak ő lássa. Persze egyből lehervadt a mosolya és csak a fejét rázva nézet engem.

- ne aggódj ügyes vagy ,csak mindent csinálj úgy ahogy  gyakoroltuk. - biztatott tanárnőm mielőtt felmásztam volna az emelvényre. Nos igen, az a fajta torna amit én csinálok kicsivel másabb mint a többi. Amíg mások a földön csinálnak én azt a levegőben . És amíg alattuk ott van a szivacs, alattam csak egy talpnyi vastag fa léc és több méteres távolságra a talajon a szivacs. Persze nem félek az eséstől, elvégre ha leopárd létemre leesek akkor megérdemlem a fájdalmat. Ekkora szégyent nem tudnék elviselni. Ahogy felértem a tetejére szétnéztem, a legfelső székeken ülő emberek fejmagasságában voltam így teljes rálátásom volt a csarnokra. Eszméletlen ez a sok ember.

- Sok sikert!

- Hajrá!

- Vigyáz magadra Baekhyun!- jimin aggódó arcát látva egy meleg mosolyt küldtem felé. Minden egyes versenyemet látta, tudja hogy sose esek le de így is végig izgulja a fellépéseimet.

- Megkérem hogy mind két versenyző, tartsa tiszteletben a másikat és vigyázzanak egymás testi épségére .- a mikrofonba beszélő nő mellet felsorakozó alakok alánk sétáltak. Ők azok akik elkapnak ha esetleg ellessél. - Kézfogással adják meg az egymás felé járó tiszteletet. - először én indultam el majd a sötét kék hajú fiú aki széles mosollyal az arcán ragadta meg a kezemet.

- Örülök a találkozásnak!- szorítottam meg a kezét.

- Úgy színt! Sokat hallottam már rólad. - szorított vissza. Erejét megérezve elmosolyodtam. Nem egy szívbajos az is biztos. Elengedtem kezét és vissza mentem a saját térfelemre amikor megéreztem hogy az utolsó pillanatban egy aprót húzott rajtam. Lábaim meginogtak egy pillanatban, de hamar stabilizáltam állásomat. A kis rohadék! Hátra pillantottam és önelégült arcát látva felkaptam a vizet. - Vigyázzunk egymásra.

- Győzzön a jobbik!- csak felhúzta szemöldökeit majd megfordulta visszasiettünk a helyeinkre. Először ő kezdte. Lassú volt a kezdés majd egyre jobban gyorsult, mit ne mondjak elég nehéz feladatott adott nekem. Mozdulatai kecsesek és határozottak voltak. Szinte alig ért le a talpa a léce már is újból a levegőben volt. Az kézügyessége is nagyon jó, a logó alakzatoknál semmi befeszülés nélkül tartotta meg a testsúlyát. Nem tudom hogy provokációként szánta vagy csak simán így jött ki de az utolsó szaltónál pont elém érkezett. Pontosabban 20 cm az arcomtól volt az övé ahogy két lábra érkezve fejezte be a gyakorlatát. Hangos tapsvihar következett, boldogan integetett majd visszasétált a saját helyére.

- Következő Byun Baekhyun.- hatalmas lélegzetet vettem majd azt kifújva emeltem a magasba karjaimat. Ellazítottam testem és hagytam hogy áradjon szét testemben ez a remek érzés. Nem véletlenül van ennyi sportág és meny rengetek opció arra hogy egy kis ideig ismét állatok lehessünk. A hétköznapokban eltompítót érzékek, adottságok most ismét előtörhetnek és semmilyen akadály nélkül tombolhatják szép magukat bensőmben. Talpamat megmozgatva éreztem ahogy a léchez nyomodig puha talpam, az ujjaimat megmozgatva végigjárta karomat majd egész testemet a bizsergés. Miközben visszaszámlálás volt lassan kinyitottam szemeimet majd immáron új látásommal gyorsan végigpásztáztam a közönséget.

,,remélem győzni fog"- fogták meg Jimin a két oldalán ülő fiúk kezeit.

,, hé add már ide a vizet !''

,, nagyon jó a segge ennek a srácnak mi?'' Bökte meg könyökével a haverját a srác. ,, pfuu ne is mond, tudnék vele mit kezdeni! ''

,, elég ügyes volt az előző, szerinted melyikük fog nyerni?''- kérdezte meg Sehun a mellette ülő fiútól.

,, nem tudom, de a méregzsáknak biztos nincs a szótárában a veszítés szó''- mosolyodott el halványan.

- ebben igazad van. - húztam széles mosolyra a számat .- Sose veszitek!

Ahogy a sípszót meghallottam elkezdtem a gyakorlatsort. Minden elhalkult körülöttem, csak a saját gondolataim töltötték meg a fejemet. Kicsit gyorsabban kellene! Ezaz lágyan és kecsesen, nemsokára vége. Ahogy a logó gyakorlatokhoz értem bal kezem egy kicsit lejjebb csúszott a lécről de szerencsére nem volt vészes a dolog így szinte meg se zavarta a ritmusomat. Az utolsó két hátra szaltómba mindent bele adtam így a kifejtett erőtől hangosan csattant talpam a falécen. Behajlított térdeimet lassan kiegyenesítettem ahogy kezeimet is magasba helyeztem mint ahogy az elején is . Ahogy vége lett a zenének hangos tapsolás töltötte meg a termet. Kifújtam a tüdőmben tartott levegőt majd ellazítottam testemet.

-Kérem a versenyzők maradjanak a helyükön, pár pillanat múlva közöljük a nyertest. - a birok és a zsűrik össze ültek és egy lapra írogattak . Szemeimmel megkerestem a fiúkat, akik hevesen integettek és kiabáltak de a hangoskodástól alig lehetett érteni valamit.

Egymás mellet állva vártuk hogy mi lesz a pontozás. Eddigi versenyszámok alapján ha most én ezt megnyerem akkor pont döntetlen lesz az állás, de ha vesztek és a százalék és a részpontjaim magasabbak lesznek akkor nagyobb az esélye a nyerésünkhöz.

- A zsűri végzet az értékeléssel. - szólt ismét a mikrofonba a nő kezében tartva a zsűritől kapott eredményeket. - Youn Minho 112 pont. - a mellettem ülő kihúzva magát hallgatta az eredményéjért kapott tapsot. - Byun Baekhyun 110 pont. - kisebb sóhaj hagyta el a számat de nem csüggedtem, a rész pontozás még hátra van. -A zsúri a részpontok és a közös megegyezés alapján azt a döntést hozta, hogy a pontszámoktól eltekintve az első helyezett nem másnak adja mint....Byun Baekhyunak!- nevemet meghallva felkaptam a fejemet és széles mosollyal az arcomon néztem le a csapatomra és a tanárnőre aki visítozva ölelgeti a mellette lévő tanítványait. Namjoonék is felállva tapsolnak és kiabálnak széles mosollyal az arcukon.

-Ez nem lehet.- suttogta mellettem a fiú.- Hogy nyerhettél ...te? Egy göthös dög!- köpte felém a szavakat.

- Ez a göthös dög legyőzőt téged, szóval helyettem inkább magaddal kellene foglalkoznod. - rá se nézve mondtam ezeket a szavakat. Csak mennék el a közeléből, valamiért rossz előérzetem van.

- Kérem a versenyzők fogjanak kezet!- lassan egymás felé fordultunk. Mivel nem mozdult én nyújtottam elsőként felé a kezem. Úgy voltam vele eltekintet, afelől amiket mondott nekem és inkább hamar túlesek ezen a dolgon, de egy olyan dolog történt, amire nem számítottam. Minho tenyerembe köpött majd hangosan felnevetett.

- Figyelmeztetem Youn Minhot fegyelmezze meg magát, ez a viselkedés elfogadhatatlan!- dühösen figyelmeztette a velem szemben álló fiút, de az rá se bagózott.

- Ne is álmodozz arról hogy hozzád érek, te undorító korcs !- szaporán vette e levegőt miközben szemei egyre jobban sötétültek el.

- Youn Minho azonnal távolodjon el Byun Baekhyuntol és jöjjön le !- kiáltott a mikrofonba az igazgató helyettem. Lassan távolabb léptem tőle, de ő csak egyre közelebb és közelebb jött.

- Állj le így is nagy bajban vagy. - néztem szemeibe de már semmi nyugodt csillogást nem láttam benne.

- Kussolj el te kurva!- megragadva nyakamat taszított egyet rajtam így hátra estem. Kezeimmel megpróbáltam megkapaszkodni ne nem bírtam így hátam hangosan koppant a falécen amiről lecsúszva kezdtem el zuhanni lefelé. A döbbenettől vagy a dühtől elvesztettem idő érzékemet, csak néztem ahogy egyre jobban távolodik tőlem a rúd és néztem ahogy Minho egy széles mosollyal az arcán néz le rám miközben őt próbálják lerángatni a lécről. Az agyam teljesen kikapcsolt de ösztöneimnek hála amire észhez rétem már nem háttal lefelé zuhantam. Kezeim és lábaim az érkezéshez készen álltak amikor egy erős lökést éreztem meg a hátamon. Hangos puffanással érkeztünk a földre, a megmentőm erősen fogta a derekamat még így is hogy rajta feküdve próbáltam rendbe szedni gondolataimat.

-Úr isten ,jól vagytok?- rohantak hozzánk a közelben lévő tanár .

- Fel tudsz állni?- ragadta meg kezemet a történelem tanárom.

- P-persze.- megtámaszkodtam az alattam fekvő fiú mellet majd megpróbáltam lábaimra állni amiből az lett hogy előre dőlve ismét megmentőm izmos mellkasának dőltem.

- semmi baj ! Mindjárt ide érnek a mentősök. - magyarázta a telefonba beszélő nő.

- Jaj életem. - guggolt le mellém a tanárnő.- úr isten annyira sajnálom. Jól vagy ? nem ütötted meg a fejed? És te Chanyeol jól vagy?- kapkodta a fejét köztem és a megmentő....várjunk csak.

HOGY KIII?

Ijedten kaptam fejemet a nyögve magát ülő helyzetbe nyomó fiúra aki csak sóhajtva simított tarkójára.

- Még egyben vagyok. - sóhajtott. - Bár ha ez a felesleg 40 kg nem lenne rajtam jobban kapnék levegőt. - értetlenül néztem rá. Milyen felesleg? Nincs is rajta felesleg. Vagy az izmairól beszél?

-Baekhyun.

- Igen?- néztem rá tanárnőmre.

- Te vagy az a felesleg .