Egyedül. Magammal a fejemben. Már egy ideje csak arra tudtam gondolni, hogy ez biztosan nem igaz. Nem tudom elképzelni az életem apu és a húgom nélkül. Olyan.. üres lenne minden. Előtörtek az emlékek. Az a sok jó és számomra kedves emlékezetes pillanat. Amikor először ment az egész család bobozni, apa vicces dührohama amikor Tamás bemutatta az első barátnőjét - még csak 14 volt és egy 16 évessel randizott -, azok a hagyományos karácsonyok, szülinapok.. már semmi sem lesz ugyanúgy. Lehet minden elvált szülőkkel rendelkező gyerek gyorsan túl teszi magát rajta, de én nem hinném... vagy lehet ők is ezt mondják, mégis hamar túl lépnek rajta. 
Lehet túl dramatizálom.. talán annyira nem is lesz vészes. Biztosan látogathatjuk egymást, nem hinném, hogy anyu ezt megtiltaná. Aztán ott a Skype, meg a Messenger. (VAGY A ZOOM) Lehet a szüleim már nem élnek együtt, de a család még nem vált el teljesen. Még akkor sem ha apuék már beadták a válópert... 
- Halló? Emma figyelsz? - barátnőm közvetlen előttem állt és integetett.
- Mi? Ja igen. Bocsi. - ráztam meg a fejem.
- Aha, oké. Akkor megfognád ezt nekem? - a kezembe adta az egyik ajándékát vissza csomagolva. - Ha figyeltél, akkor mi van benne? Már megmutattam. Ugye emlékszel?
eléggé durcis fejet vágott. Jajj ne... fogalmam sincs, hogy mi lehet ez, egyáltalán nem figyeltem.
Mit tegyek?
Végülis azt tettem ami először jutott az eszembe. Hirtelen összepréseltem a dobozt, de úgy tettem, mintha az véletlen lett volna. Daniella a szájához kapott.
-MIÉRT? 
Kikapta a kezeim közül az ajándékot és kiszedte belőle a levelet. Ekkora dobozba tenni egy papírt..
- Ne-ne haragudj! Nem direkt volt, csak feljebb akartam emelni, mert erre nem igazán emlékeztem és megakartam rázni, de véletlenül összenyomtam.
- Semmi baj, szerencsére nem lett baja. Ez volt az első levél amit küldött. Még névtelenül.. - elmosolyodott. Mekkora egy bunkó vagyok! Mostantól végig hallgatom és nem ábrándozok. Amikor anno még én dumáltam neki arról, hogy lehet bi vagy, vagy leszbikus akkor ő is mindig figyelt.
- Mégegyszer bocsi... mesélj még. Milyen volt amikor megtudtad, hogy viszonzott érzéseitek vannak? - remélem ezt még nem mondta el..
- Ó, az valami csodás volt! Gyere ülj le!
Mindketten lehuppantunk az ágyára. Ő mesélt, én pedig próbáltam nem másra figyelni.
- Szóval, ugye az első "szerelmes" pillantása felém másfél hónapja volt, - MÁSFÉL HÓNAPJA? Most van október 24.. akkor éppen csak elkezdődött a suli. -  Éppen veled nevettem azon, hogy a bátyám berúgott és ezért most is bocsi, de egy idő után nem figyeltem rád, mert megláttam őt. Az igazat megvallva már tavaly év végén eshettem bele, de még én magam se tudom. Mert ugye akkor még tetszett a Milán is.. Na tehát ott állt és a Szabival beszélgetett, aztán rám nézett és olyan aranyosan elmosolyodott. Teljesen vörös lettem, de szerencsére te ezt nem vetted észre.
- Ez valóban nagyon cuki. És mikor kezdett el ajándékokat küldeni neked?
- 2 hete. De az első levél már vagy egy hónapja volt.. kicsit nyálas, de nagyon kedves és olyan édes. És azt képzeld el, hogy-
Ekkor megszólalt a mobilja.
- Egy pillanat anya az.
Kiment a szobából. Nem, nem gondolkozhatok megint a szüleim válásán! Inkább azon gondolkoznék, hogy hogyan szervezhetnék egy egyáltalán nem kínos és tökéletes randit nekik, ha majd a Daniella is elmondta neki, hogy mit érez. De mi van akkor, hogyha Robi csak szívatja és nem is szerelmes belé.. Mert korábban is tetszett neki a Daniella - ezt onnan tudom, hogy egyszer még ötödikben rám írt Messengeren, hogy "Nagyon tetszik a legjobb barátnőd". Ezt mondjuk még soha nem említettem neki -  de ez vajon még mindig tart, vagy már megint belezúgott...? Vagy mi van akkor hogyha elmennek randizni, de nagyon rosszul sül el? Megint csak aggódok ez nem igaz! Majd biztos megoldja, meg amúgy is ez nem is az én dolgom lenne.
Barátnőm ekkor belépett az ajtón.
- Anyum még egy darabig nem ér haza, mert beugrott a testvéréhez. Újra házasodik... - fogta a fejét a lány. - Nem értem ezt a nőt.
- De ez miért ekkora baj? Ha nem volt boldog a volt párjával, akkor nyugodtan váljon csak. -
Ekkor beugrott a családom.. vajon apuék mikor kezdték el nem szeretni egymást? Vagy egyáltalán soha nem is szerették egymást, csak beképzelték? NEM, NEM GONDOLUNK MÁR MEGINT ERRE.
- Azért gáz, mert ez már a negyedik és eddig mindegyik férjétől volt egy gyereke...
- Ó, na ez viszont már tényleg gáz. - csóváltam a fejem. - Na, de, beszélj még róla. Hogyan képzeled el vele a tökéletes randevút.
A Daniella teljesen elpirult, majd belekezdett.
- Hát tudod, van az az óriási domb a város mellett és rajta egy elhagyatott ház. Oda felmennénk naplementekor és a kezembe adna egy rózsát.. aztán együtt nézegetjük a csillagokat és nevetgélünk, beszélgetünk, aztán egy jó óra múlva elköszönünk és ad búcsúzóul egy csókot.. Nyálas? Igen. De az én álomrandim? Igen.
Fejben jegyzeteltem azért. Ha ezt akarja, akkor meg is kapja!
- De ugye tudod, hogy előbb el kéne neki mondanod? - nevettem.
- Jól van na! Te kérdezted, de amúgy igen. Tisztában vagyok vele. A szünet után el is mondom neki. - teljesen belelkesült. - Odamegyek hozzá első óra előtt és a szemébe mondom.
- Hát sok sikert. 
- És veled mi van? - ült vissza mellém. - Neked most tetszik valaki?
- Nah, Gabi óta senki. -  Gabi az első crushom volt, még hatodik elején. Aztán amikor kiderült, hogy nulla százalék van arra, hogy szeresse a lányokat elég hamar lemondtam róla, ami azért nagy szó. Akkor tudtam meg, hogy nem vagyok hetero.. 
- Majd találunk valakit! Ha meg nem, akkor így jártál.
Mind a ketten elröhögtük magunkat és hátradőltünk az ágyon.
- Köszi, hogy mindig itt vagy. - mondtam, aztán becsuktam a szemem. Hihetetlenül szerencsés vagyok a Daniellával. Mindig megnevettet, segít, meghallgat.. vajon én is ilyen jó barát vagyok, vagy csak kihasználom a kedvességét? Ő is kedvesnek, segítőkésznek és viccesnek tart? Egyáltalán még legjobb barátjaként néz rám, vagy csak megjátssza magát?

Megint túl aggódom igaz? Egyáltalán kinek beszélek? 

Sikerült megint az őrületbe kergetnem magam.. hihetetlen. Megszámlálhatatlanok azok a percek-órák amikor túl aggódok mindent. 
- Minden oké? - kérdezte a Daniella aki már felült.
- Ja, aham. - kínosan nevetve felálltam. -  Kimegyek a mosdóba.
A helyiség fele tartva - tudom már kívülről minden szoba helyzetét ebben a házban, nem kell eligazítani - próbáltam lenyugtatni magamat. 
Minden oké, még mindig a legjobb barátod és ez így is marad. Mind a ketten ezt gondoljátok. Ugye? 

Miután elvégeztem a dolgom vissza akartam menni a Daniella szobájába, de ő már nem volt ott. 
- Dancsiiiiiiiiiii? Hol vagy? 
A konyhából jött egy "Itt vagyok" kiáltás.
- Anya még nem csinált ebédet, úgyhogy gondoltam összedobok két szendvicset. Kérsz bele salátát?
Mosolyogva bólintottam és odamentem én is a pulthoz segíteni.  
Kimentünk a nappalikba enni - persze tálcával -, hogy nézzünk egy kis tévét. Egy ideig elkapcsolgattuk a csatornákat aztán megállapodtunk valamilyen vígjátéknál, mert jókat szoktunk nevetni a karaktereken és ugye bár ez egy vicces film.. 
- Nézd meg milyen jól néz ki már ez a lány! Én nem vagyok ilyen szép, pedig ő csak tizenegy.. - mutattam a képernyőre, ahol éppen a fiatal lány beszélt az anyjának. - Olyan tökéletesen tudja megoldani, hogy a fekete haja ilyen szépen fonott legyen, az én hajam meg ha be van fonva kócosabb, mint amúgy. 
- Nem neked van fekete hajad, hanem nekem. - nevetett. 
- DE A CSAJ 11 ÉS ROHADT HOSSZÚ HAJA VAN! - akadtam ki. - Én pedig tizenhárom, vállig érő hajjal és így is sokkal csúnyább az enyém.. 
Ekkor valami iszonyatosan vicceset mondhattak a tévében, mert a Daniella torka szakadtából kezdett el visítozni és röhögni egy időben.
-Mi vaaaaaaaan? - guggoltam le hozzá, mert már a földön fetrengve nevetett. - A képernyőn egy dühöngő alkoholista volt. - Mi a...? Ezen mi a vicces?
- Így már nem is értenéd. - ült fel barátnőm. Megtörölte a szemét, majd elmondta a viccet - ... és megszólal "Anyád se szeret!".
Ismét el kezdett rötyögni. Ez.. ez nem igazán volt vicces.
- És most mi legyen? Anyukád mikor jön? - kérdezte még vörös arccal.
- Azt mondtam neki, hogy csak délután jöjjön, úgyhogy még van pár óránk. Neki a délután 3 óra az igazi délután. Mindig kettőkor szoktunk enni. - ekkor benyilallt valami. - Én, anya, a bátyám, apa és a húgom...
- Nem, nem beszélünk róluk, ezt már vagy ezerszer mondtam. Gyere nézzük inkább a filmet.
A tévén már csak a stáblista pörgött, meg a kivágott jelenetek, de a vígjáték sehol.
- Akkor inkább ezt nézd. Éppen befejeztem egy könyvem, elolvashatod. - a kezembe adta a telefonját rajta megnyitva a Wattpadot.
- Neked van Wattpadod? - néztem rá.
- Aham, csak még nem igazán raktam ki rá semmit. Majd ezt szeretném.
- Nekem is, éppen befejeztem a sztorimnak az utolsó részét. Bár még én sem publikáltam, de úgy gondoltam, hogy  majd mikor mindennel kész vagyok, akkor teszem csak ki. 
- Úúú, az nagyon jó! Majd elolvasom. hogy vagy fent? - rögtön rá is keresett a nevemre: Szárnysegéd2.0 (NEHOGY RÁKERESSETEK, MERT NINCS ILYEN) - Miért ezt a nevet választottad?
- Mindig segítettem anyunak és ilyenkor szárnysegédnek hívott, de a "Szárnysegéd" már foglalt volt, ezért lettem 2.0. 
- Aha, értem. Na itt van.
A történetet 10 percig olvastam, mert 4003 szóból állt...
- Ez hogy sikerült? - visszaadtam neki a telefont miközben agyon dicsértem, hogy nagyon jól megírta a szereplők személyiségét. Lényegében egy 16 éves lányról szól akinek az anyukája haldoklik, az apja pedig nem tartja senkivel se a kapcsolatot, csak egy munkatársával.. érdekes.
- Hát, egyszer eléggé depresszív hangulatban voltam, mert összevesztem apuval és akkor kezdtem el írni. Aztán nem rég fejeztem be. Tegnap este kezdtem el a második részt és már megírtam 507 szót.
- Te ezt így számolod? - kérdeztem rá.
- Dehogyis! - kicsit nevetett aztán folytatta. - Csak ugye mindig nézem a szó számot a sarokban, ugye azt te is tudod, hogy ott van, és megszoktam jegyezni.
- Ó értem. De igen, tudom hol van az a kis számláló. És most mi legyen? - kicsit már kezdtem unatkozni. - Hmm? Mit csináljunk? Ó várj van valami amit elszeretnék mondani!
- Igen?
- Jövőre, vagy már idén nyáron elmegyek dolgozni, mert jól jönne egy kis zsebpénz. Nem nagy dolog, de szeretnék az 'India Design Company' magyar felénél dolgozni. 
- Ú, ez nem is hülyeség! De biztos, hogy felvesznek az 'IDC'-be? Biztos jó ötlet 13 évesen ilyen helyre menni dolgozni?  Eléggé nagy vállalat ez..
- Nézd, csak az egyik üzletükbe megyek rövid munka idős eladónak, nem rögtön ruha tervezőnek akartam beállni!
- Mennyit tervezel ott dolgozni? 
- Miért érdekel ez ennyire? - komolyan nem tudtam, hogy mégis miért érdekes ez.
- Csak tudod, én is szeretnék elmenni majd valamilyen hétvégi munkára már a tavasszal, de nem tudom mennyi lenne az ideális óra szám amíg munkában vagyok. - vakarta meg a tarkóját. Most viszket neki, vagy hazudik?
- Aha, szóval téged nem az érdekel, hogy a nyáron mennyit leszek ott, hanem a napi munka óráim száma. - bólintott - Hát, mivel ott lesz 2 és fél hónapom a nyári szünetben, ezért olyan heti 13 órát dolgoznék. Úgy terveztem, hogy hétfőn, kedden és szerdán 3 órát lennék bent, csütörtökön és pénteken pedig kettőt. 4 napos szabadnapot adnak ünnep esetére, 8 napi betegszabadságot. Június felétől dolgoznék július végéig, így a saját szülinapomon száz százalék, hogy nem kell munkában lennem, a többire meg vagy délután érnék be, vagy kivennék egy szabit a négyből. Meg amúgy is csak a keresztanyukám szülinapja van akkor.  A bolt ahova mennék reggel hattól este hétig van nyitva és szeretném reggel letudni a dolgokat, úgyhogy már a nyitástól bent szeretnék lenni. Az üzlet 40 kilométerre van innen, úgyhogy korán kell kelnem, mert anyuék tuti nem akarnak majd elvinni hajnalban, nekem meg nincs jogsim, így marad a tömeg közlekedés amivel majdnem 1 óra az út, mert a busz sofőr mindig tart fél óránként egy 10 perces szünetet. A busz 4:30-kor indul és ha felkelek hajnali négykor akkor még pont elérem ha gyors vagyok. Valószínűleg 5:15 körül érünk a munkahelyemhez legközelebbi megállóhoz Pesten. Onnan még 10 perc gyaloglás.
- Te aztán tényleg tudsz beszélni és előre tervezni, úgy, hogy még csak ősz közepe van. Mi van akkor, hogyha változik a busz menetrend vagy ilyenek? Meg amúgy ennyi infóra nem voltam kíváncsi. Plusz megint túlgonoltodat a dolgokat.0
- Akkor vagy pánikrohamot kapok, vagy újra számolok mindent. Csak 1 órába telt utánanézni ezeknek, úgyhogy annyira nem vészes. - hanyagul megrántottam a vállam, de ez nem azt jelenti, hogy belül nem voltam ideges. Miért nem gondoltam erre? Lehet tényleg más lesz egy fél év múlva minden és akkor kezdhetek mindent előröl. Rohadtul nem 1 óra volt.. több napig kerestem a megfelelő útvonalat és járatot, a BKV térképet is alig találtam meg a neten, még a korán kelést is gyakoroltam! 
- Hogyne, te meg a higgadtság két külön dolog. - barátnőm elkezdett nevetni.
- Köszi. - húztam kicsit ideges mosolyra a szám. "Hide the pain Harold" - Ezután a sok perces beszéd után kicsit elfáradtam. Mit csináljunk most?
- Hát.. nem tudom. Talán...
Eddig a padlót nézte, aztán rám nézett a Daniella, majd hirtelen elkezdett felém közelíteni. Mit akarhat? Mi a...?