Egy szép tavaszi napon, a reggeli órákban, a Miyagi-do dojoban semmi sem volt jobb mint a diákok érkezését várni, az új edzéstervhez. A nap lágy sugarai fényes alakot vetettek a szép kertre. Ez a csodás reggeli nap pedig mások számára is előnyt jelentett..

...

Egy gi volt levetve a dojo közepére, és két férfi heves csókcsatát vívott egymással..

Daniel a padlon feküdt, Johnny arcára helyezte kezeit. A másik pedig felette ült, valahol az alhasa és az ágyéka között helyezkedett el.

- El sem hiszem, hogy csak ezért..bejöttél ma hamarabb a dojoba. - csókolta meg újra Daniel a felette ülöt.
- Sosem hittem volna, hogy egyszer még ösztönözni fogsz dolgokra, LaRusso! - hajolt le újból a férfi.
- Ezt most bóknak vegyem? - kérdezte öntelt vigyorral az arcán.
- Fingom sincs mi az, de kussolj! - csókolta meg újra.

A két sensei között újra eldurvult a szituáció, mert a pillanat hevében megint elfeledkeztek arról, hogy hol is vannak, mit is csinálnak..és hogy mennyi az idő..
Johnny, az utóbbi időszakban, túlságosan is elszánt volt. Bár Daniel sem a higgadság mintaképe volt, ha a férfiról volt szó, na de aztán Johnny..
Ahányszor meglátta az órák közben, a másik kihívó tekintetét rajta legyeskedni, azonnal rá akarta vetni magát, mint ahogy most is..
A nagy ,,zavarban" észre sem vették, hogy mindkettejük fejéről lekászálódott a fepjpánt, és a csendes kis dojo, amely mindig nyugalmat árasztott önmagában, ahogy mondják..már nem is volt annyira csendes..

Johnny végleg elvesztette a fejét..

Hasonlóan, mint amikor valaki kötözködni kezd vele, mindig ő van főlényben..
A férfi ösztönösen nyúlt a másik gije felé, megragadta a gije övét és a rajta való boggal próbált harciaskodni..

- Johnny, ne! - ragadta meg Daniel a kezét. - A srácok hamarosan megérkeznek. - mondta zavartan.
- Addig még van 10 perc. - mondta, majd folytatta tovább amit eddig elkezdett.
- Ne már Johnny! Hagyd abba! Bárki megláthat.. ez már nem játék! - viaskodott vele.
- Ó tényleg? pedig én élvezem! - szórakozott a másik a férfi zavarán.
- Mi az Isten van veled? Nevetett Daniel, majd a férfi keze után nyúlt és együtt ráncigálták azt az övet.
- Hé, ez konkrétan övön aluli próbálkozás! - nevetett Johnny is, majd megragadta két kezét és földhöz nyomta azokat.
- Akkora köcsög vagy! - szórakozott Daniel.
- Pardon? Ki is van alul? - mosolyodott el, mint egy kis gyerek aki rossz fát tett a tűzre.
- Ó, te szemét! - röhögött vele együtt. - Ha ez egy fer küzdelem lenne már rég ne..
- Apa!? - szólalt meg egy ismerős hang.

A két férfi azonnal a dojo ajtaja felé fordította a fejét..

- Sam? - nézett rá Daniel saját lányára, mintha szellemet látna..

...

- Ó, baszkii! - mászott le róla Johnny azonnal.

Pár másodpercig szemezgettek egymással, majd Johnny megtörte a kínos csendet.

- Figyelj..LaRusso..nézd.. az apáddal épp a sumozást gyakoroltuk.. - próbálta menteni a helyzetet kissé összeszedettebben. - ..Ez egy kifejlesztett technikája a karaténak, egyszer használtam már egy seggfejen a bevásárlóközpontban aki..

- Johnny! - nézett rá Daniel tág szemekkel.

- Jézus. - fordult meg Sam, majd kisietett amint csak tudott a helyszínről.
- Hé! Sam! - kelt fel a földről az apja. - Mondtam neked, hogy vigyázz! - ordított rá a férfira, majd a lánya után sietett.

- Tudhattam volna, hogy ti LaRussok, 10 perccel korábban típusú emberek vagytok.. - csapott le a földre.

...

- Sam! Várj meg! - szaladt utánna Daniel, gijét magára kapva.
- Apa! Légyszi hadd ne kelljen most erről beszélnünk! - hajtotta le kínosan a fejét.
- Nézd! Öö..tudom hogy most ez egy kicsit sokkoló látvány volt.. - hadarta. - de..
- Sokkoló? És még én ne hozzak fiúkat a dojoba.. - forgatta meg szemeit a lány.
- Ahj tudom..tudom.., jó, figyelj..nézd.. - vett egy mély levegőt. - Ez most nagyon új lehet számodra, tudom, mert nekem is az. - folytatta, de legbelül már megsemmisült létezni..

- Új? - nevetett ekkor fel Sam. - Dehogy is, ez egyértelmű volt, hogy be fog következni, apa. - mondta majd végre felnézett az apjára.

Daniel megilletődött.

- Mi..ezt..?
- Apa nem lehet nem észre venni AZT a tekintetedet, amikor Lawrence sensei-el vagy!! - hadarta le mondatát levegővétel nélkül.

Kínos..

- Csak..nem is tudom.. - gondolkodott el Sam egy pillanatra. - Nem túl korai ez még? Csak nem rég váltatok anyával, és mégis ilyen könnyen sikerült túl jutnod rajta? - kérdezte őszintén.

Daniel csak sóhajtott egy nagyot, majd leült csedben a mellette levő deszkára.

- Tudom. - szólalt meg végül. - Én sem így terveztem ezt az egésszet, elhiheted.

A lány sajnálattal nézett apjára, ezért leült mellé.

- Anyáddal már régóta nem működött a házasságunk, de amikor Johnny újra megjelent az életemben.. - meredt maga elé. - Onnan végleg kicsúszott a kezeim közül a dolog..

- Most mihez fogsz kezdeni? - tette vállára a kezét lány.

- Őszintén..fogalmam sincs. - hajtotta le fejét reménytelenül.

- Jól van apa, figyelj. - szólalt meg Sam. - Én ígérem, hogy nem szólok senkinek kettőtökről. Talán itt az ideje, hogy útat adj a változásnak.

Daniel a lányára nézett, majd örömteli mosoly ült ki az arcára.

- Csak ígérd meg, hogy ezentúl zárod az ajtót! - húzta el a száját játékosan.

Erre mindketten nevetésben törtek ki.

- Ígérem. - mosolygott a férfi.

Mi a fasz ez?? Ki itt a meg az utolsó sörömet? - hallatszodott egy hangos kiabálás egyenesen a dojoból.

..

- Azért van ami nem változik. - szórakozott Daniel.

- Az biztos. - nevetett Sam is.