...

- Te meg mi a fenéről beszélsz? - nézett rá Daniel értetlenül Johnnyra.
- Az egésszet te kezdted, LaRusso, és mégis én vagyok a történetben a fasz? - kiáltott rá Johnny.
- Én nem kezdtem el semmit! Te kényszerítettél ebbe a helyzetbe!
- Igazán? Na és amikor majdnem kitiltottál a bajnokságról, az a balfasz Loui meg felgyújtotta a kocsimat? És megemeltetted azzal a parfümös seggfejjel is az árakat Residában!
- Te meg tönkretettet a cég plakátját! Még szép, hogy nem hagytam szó nélkül. Ami történt, azt csakis magadnak köszönheted. - vágta oda Daniel.
- Te állítottál meg aznap! Te jöttél a hülye dumáddal és azzal, hogy megjavítod a kocsim! El is sétálhattunk volna egymás mellett, mint két távoli ismerős a múltból, szarva sem egymásra, mégis a nyakamba borultál az idióta kollégáiddal, mintha minden oké lenne köztünk! - kiáltotta, kipirosodva már a dühtől.
- Azért, mert azt gondoltam, érett felnőttek vagyunk, és nem foglalkozunk a múlt sérelmeivel, de számtalanszor sikerült bebizonyítanod, hogy még mindig ugyanaz az a szemét szőke hajú srác vagy, aki voltál annak idején!

Johnny közelebb lépett.

- Az a szemét szőke hajú srác mindjárt úgy szétveri a segg..
- Látod, erről beszélek. - szakította félbe a férfit. - Téged csak a forró fejed visz előre, nem tudsz józanul gondolkodni! - vágta a fejéhez Daniel a szavakat. - Gyerünk, Johnny! Üss meg! Hiszen ehhez értesz a legjobban! - szúrkálódott vele.

Johnnynak mindig is csábító volt az az ötlet, hogy behúzhasson neki egy jó nagyot, mégis inkább ökölbe szorította a kezeit, mint akkor a tágyaláson és magába szívta a levegőt, ami már így is tele volt feszültséggel..

Daniel várta már az ütés érkezését, és teste minden egyes porcikája felkészült arra, hogy bevesse a senseie által tanult védekező mozdulatokat.

A feszültség a tetőfokán volt, a két férfi észlelte a másik forró lélegzetvételét. Talán egyik sem merte soha bevallani, de imádták minden percét, amikor újra vitába keveredtek, mert számukra a harc volt a legnagyobb kiteljesedés. Daniel azért szerette a Johnnyval való harcot, mert közelebb került a férfihoz, nemcsak szellemileg került vele kontaktusba, hanem fizikailag is érezhette a férfi bőrét és annak minden egyes pontját. Johnny pedig maga a tagadás volt, hogy ő csak pusztán szétverés céljából "támad" rá ellenfelére, pedig a lelke mélyén minden percét élvezte annak, amikor a másik kötekedni kezdett vele.

- Számtalanszor mondtam már, hogy én nem ütök először! - mosolygott bele Daniel egyenesen a férfi arcába.

Johnny derüs tekintete mindent elárult, talán már nem is tudta, milyen témáról beszélnek. Érezte azt a vágyat legbelül, hogy szavakkal vágjon vissza az elvesztegetett évekért, de valahogy most másképp..

Elengedte ökölbe szorult kezeit, majd meghátrált és elindult kifelé csendesen a dojo ajtaján.

- Nahát, Johnny Lawrence? Hát mégsem ide vezet az ököl útja? - gúnyolódott.

Johnny ekkor megállt, és sóhajtva fordult vissza hozzá. Elgondolkodott, mit is szeretne valójában mondani neki.

- Egy valamit azért megtanultam.. - kezdett bele monológjába. - Az ököl útja, a legkeményebb út. Kreese sosem árulta el a valódi titkát ennek a baromságnak, de azt hiszem, kezdem megérteni.

Daniel érdekes fejet vágott, mintha már hallotta volna ezeket a szavakat, csak éppen nem akarta volna elhinni.

- Mikor a Cobra kaiban tanítottam, az ököl útja a diákok jövőjét jelentette. A felkészülést a való világra és annak borzalmaira! - mondta, mint aki már teljesen megnyugodott..
- Nem tudom, hogy történt, de azóta erősebbek lettek és elszántak. Talán ez az egész mottós faszság, amit Kreese tanított annó, adott egy új értelmet az egész életemnek. Egy béna kis lúzer voltam, de végül azt éreztem, hogy sikerült meglátnom az előttem rejlő problémákat.
- Azt, hogy mivel nem néztem szembe még, hogy mennyi mindent tehettem volna annak érdekében, hogy jobb legyek, és hogy mennyi hibát javíthattam volna ki, amit elkövettem a múltban.

- Ha most ezzel megint a bajnokságra célzol! - kezdett bele Daniel. - akkor..

- Rád célzok! - nézett bele Johnny egyenesen a szemébe. - Robby után te voltál a legnagyobb hiba az életemben! - lépett közelebb.

Daniel arca elsötétült, hallotta már Johnnyt sértegetni, de ez most annyira más volt, mintha a hangneme megváltozott volna.

- Te voltál! És az, hogy a bajnokság után sosem kerestelek meg, és kértem elnézést a történtekért! - fürkészte a padlót kínos, bár őszinte zavarában.

Danielnek teljesen elállt a lélegzete.
Johnny Lawrence most tényleg bocsánatot kért tőle?

- Miután Robbyval rendeződtek a dolgaim, rájöttem arra, hogy sosem késő. Ő volt az, aki átsegített az All Valley utáni vereségen, amit együtt szenvedtünk el veled és a srácokkal. És bármennyire is egy kis fasz voltál akkoriban, bocsánatkéréssel tartozom a tetteimért, amiket akkor elkövettem ellened! - nézett fel újra a teljesen lesokkolt férfira.

Csend loholt.

- Johnny, én...
- Nem kell mondanod semmit! - szakította félbe mielőtt bármit is válaszolhatott volna. - Nem szeretném, ha szánakoznál, megtettem, amit akartam, és akármi is erre a válaszod, én úgy megyek innen haza, hogy helyesen cselekedtem. Most mennem kell, Robbyval és Miguelel vacsorázok ma a plázában. - hadarta le a férfi, majd elindult.

- Most viccelsz? - szólította meg őt háta mögül Daniel.

Johnny összerezzent, és egy lépést sem tett, háttal állva hallgatta a másik mondanivalóját.
Daniel elindult a férfi irányába, majd vele szemben megállt, így újra találkozott a tekintetük.

- Amióta elkezdtünk tanítani, csak arra vágytam, hogy félreállj az útból, és ne kelljen látnom téged soha többé. De látva később, hogy milyen hatással vagy a srácokra és Samre, el kellett ismernem, hogy néhány tanításod valóban jót tett nekik. És jót tett, hogy én is beláthassam, hogy nem mindig a Miyagi-do az egyetlen válasz egyes helyzetekre. Talán ez így van rendjén. Veszekszünk, de mindig közös nevezőre jutunk, mégha verekednünk is kell hozzá... - nevetett.
- Én már régóta nem tartalak az ellenségemnek, de tudtam, hogy te igen, és védekeznem kellett ez ellen! Szóval igen, én is sajnálattal tartozom a miattam elszenvedett károkért, a bérleti díj megemeléséért is egyaránt. Az, hogy Loui felgyújtotta a kocsidat, megindította a kapcsolatunk kezdetét. Helytelenül cselekedett, és mai napig is bánja, de ha akkor reggel nem jöttél volna oda, hogy szét rúgd a seggem, talán sosem lettünk volna egy közös dojo, és a diákjaink még ma is ellenségnek tekintenék egymást. Kreese és Silver tönkretettek mindent, de most, hogy a Sekai Taikaiba mi is sikeresen bejutottunk, Kreese pedig börtönben, úgy érzem, sikerül lenyomnunk Silver hatalmát. A srácok jó harcosok, és az önbizalmukat mind neked köszönhetik. - mondta Daniel, majd eleresztett egy kisebb mosolyt az orra alatt.

Hogy jól esett-e? Bele is remegett Johnny abba, hogy valaki igazán megdicsérte. Nem tudta féken tartani magát, el is felejtette, hogy a dojoban vannak, meg úgy egyáltalán a földön..

Hevesen vert a szíve, szinte már kalapált. Daniel tekintete miatt pedig hangosan kapkodta a levegőt, és teljesen elborult az agya.

- Baszki, ez nem fog menni! - megragadta a férfi gijét, és gondolkodás nélkül csókolta meg őt.

Hiba volt? Lehet. De egyáltalán nem számított már, csak át akarta engedni magát a pillantnak, mintha ezzel mindent eltudott volna mondani, amit érzett korábban iránta..

A csók nem igazán volt nyugodalmas, inkább heves, de hát mire is számíthatnánk egy két karatét tanító férfitól..

Daniel megragadta a szőke haját, és hátrafele húzta magával, addig amíg megérezte a hátát az a mögötti falnak csapódni. Nem is jutott eszükbe az, hogy bárki besétálhat a dojo ajtaján, vagy hogy esetleg ne törjenek össze semmit odabent..

Az biztos, hogy mindkettejük messzibbre is elment volna, de muszáj volt az egyik félnek észhez térnie már a dojo érdekében is..

Azt hinné az ember, hogy esetleg Daniel lenne az, aki nem akarná a saját dojoját romokban látni, de végül Johnny szakította meg a kettejük közti csókcsatát.

Nem azért, mert nem akarta folytatni, de egy kicsit megijedt, és korainak érezte, hogy a határain túlmenjen. Hiszen ő volt az, a nagy Johnny Lawrence, aki gimis korában folyton hajtotta a csajokat, fel kellett dolgoznia a tényt, hogy mától nemcsak őket hajtja..

Daniel pedig egyeltalán nem érezte furának a helyzetet, pedig korábban neki sem voltak ,,ilyen" fajta kapcsolatai.

- Johnny.. - nézett aggódóan az elmlítettre. - Jól vagy?

- Igen.. - próbált levegőhöz jutni, kissé szétszórt volt.

Akármilyen erős jellem volt, belül könnyen meg lehetett törni ha érzelmekről volt szó, eddig mindig csak Kreesenek sikerült előhoznia belőle a legbelsőbb érzéseket, de úgy tűnik mostantól egy másik fél is képes lehet erre..

Daniel a Miyagi-do szellemisége miatt mint mindig, most is koncentrált volt és próbálta a fókuszát egyensúlyban tartani, bátornak ettől nem érezte magát de gyávábbnak sem, ezért az egyik kezét Johnny vállára tette.

A férfi ekkor már visszanézett rá és várta mit fog reagálni erre az egész helyzetre.

- Azt hiszem itt az ideje, hogy leüljünk beszélni. - jelentette ki kissé elpirulva a boldogság hormonai miatt.

Johnnynak felcsillantak a szemei, azt hitte ebből semmi komoly nem lesz, és hogy ezzel csak még nagyob akadályt vetett kettejük közé.

Ő is elpirult.

- Rendben.