Emma egy óra múlva felhívja Katrinát, hogy elmondja neki, indul hozzá. Emma átmegy és azon vitatkoznak, hogy ki milyen ruhát vegyen fel. Aztán lassan elérkezik a nyolc óra és elindulnak a szórakozó helyre. A szórakozó hely neve kék rózsa. Egy óra múlva meg is érkeznek és Katrin meglát egy fiút, aki azonnal megtetszik neki. A fiú mikor meglátja a lányt odamegy hozzá és felkéri táncolni. Táncközben bemutatkoznak egymásnak. Thomasnak hívnak, 20 éves vagyok, és most fejeztem be a sulit. Nagyon megtetszenek egymásnak és úgy döntenek, hogy ott hagyják a bulit és elmennek sétálni. Katrin szó nélkül eltűnik. Thomas és Katrin beszélgetnek, közben szemlélik a csendes és gyönyörűen kivilágított várost. Miközben beszélgettek Katrin rá mosolygott és megálltak egy pillanatra. Thomas belenézett mélyen a szemébe és megkérdezte van-e barátja. Katrin elpirult és zavarba jött, hirtelen nem tudta mit mondjon. Fél perc hallgatás után a fiú újra megkérdezte.- Nem nincs barátom. Még sosem jártam senkivel.- Értem. Nem baj, legalább így közelebbről megismerhetlek... Persze, ha te is akarod.
- Naná, hogy akarom. Mesélj magadról!
- Oké. Hát én egy kis faluban nőttem fel. A bátyámmal, húgommal meg a szüleimmel élek. A szüleim egész nap dolgoznak és én ügyelek suli után a húgomra. A bátyám gimibe jár, így keveset van otthon. Hétvégén jön csak haza, olyankor nagyokat beszélgetünk, meg ritkán a haverokkal bulizni járunk. Tanár akar lenni, ezért rengeteget tanul. Volt olyan, hogy hazajött és beült tanulni a szobájába. Én mindig piszkálom, hogy ha már itthon van, menjünk szórakozni, de ő nem akart, én pedig addig nyaggattam, míg le nem rakta a könnyet és rám kiabált, hogy menjünk valahová, mert látja úgy sem hagyok addig békét neki! Mindig mondja nekem, úgy érzi sose változok meg, mert imádok bulizni. A húgom is néha eljárt velünk, de hamar hazavittük, mert a szüleim nem engedték el sokáig, mivel másnap suli volt neki. Na de most mesélj te magadról.
- Hát nem is tudom, hol kezdjem. Én is a szüleimmel élek, nekem nincs testvérem sajnos, pedig szerettem volna. Én is nagyon szeretek szórakozni járni. Ma is a barátnőmel jöttem, ő nem nagyon akart jönni!
- De miért?
- Á, az nem lényeges!
- Mondd már el, kérlek!
- Na jó elmondom. Ma suliból jöttünk hazafelé és én rosszúllettem.
- És most jól vagy?
- Igen, ne aggódj, csak ma keveset ettem és azért történt... Na meg sok a tanulnivaló és keveset is alszom mostanában.
- Te mindig ebben a városba éltél?
- Igen. Te mióta laksz itt?
- Én egy éve költöztem ide, a tesóimmal meg a szüleimmel.
- én minden esetre örülök neki. De most már menjünk vissza, késő van és Emma is biztosan aggódik!
- Rendben, menjünk. Várj, Katrin, láthatlak még valamikor?
- Igen.
- Akkor megadhatnád a számod.
- Én!?
- Igen. Tudod, hogy fel tudjalak hívni.
- Beleírom a telefonodba és elmentem, jó?
- Tökéletes, köszi! Majd hívlak reggel, ha nem foglak zavarni.
- Hívj nyugodtan. Én most már megyek, és megkeresem Emmát. Szia!
- Szia!

- Te meg hol voltál eddig? Halálra izgultam magam. Azt hittem már valahol rosszul lettél.
- Minden a legnagyobb rendben van, nyugi. Egy fiúval sétáltam kint.
- Na mi volt, mesélj!
- Hát csak sétáltunk.
- És még?! Jaj mondjad már, kíváncsi vagyok!
- Ha hagynál szóhoz jutni, elmesélném. Mesélt magáról, elkérte a számom.
- Az jó, ennek örülök Katrin. Most már menjünk haza. Tényleg késő van, és félek, hogy újra rosszul leszel..