Reggel 10 óra van.
Iszonyatosan fájt a fejem,úgyhogy még nem keltem ki az ágyból.Andy még békésen aludt mellettem.
Elővettem a telefonom,és megnéztem az értesítéseimet.
5 üzenetem jott.
Egy Hope-tól,egy Jake-től,amit gondolom még este írt és kettő...Ronnie-tól.
Hope:-Szia.Hová tűntél?
Nem válaszoltam.Gondolom azóta már rájött,hogy hazajöttem.
Jake:Mindjárt vissza megyünk,ne aggódj.
Ezt is figyelmen kívül hagytam.
Ronnie:Haza értél?
              Jól vagy?
             Kérlek ne haragudj,hogy nem
             kísértelek el.Nagyon sajnálom.
             Remélem nincs bajod.Majd írj.
Én:Nincs miért haragudnom.Ha a barátnőd megkért rá,hogy ne kísérj el miért is mondtál volna ellent neki..

Tudom,hogy nem kellett volna visszaírnom neki,de nem bírtam ki.
-Miért beszélsz vele?-kérdezte egy mély,rekedtes hang a hátam mögül.
-Nem tudom...-válaszoltam bizonytalanul. -Nem akarom,hogy azt higgye,valami bajom van.
-Ne foglalkozz vele.Nem érdemli meg.
Jake zavarta meg a beszélgetésünket.
Mivel Andy mellettem feküdt,elég furán nézett ránk.
-Zavarok?-kérdezte
-Nem zavarsz.Gyere be.-mondtam
-Csak azt akarom mondani,hogy ma koncertezünk.Gondoltam szólok,hogy el ne felejtsd,Andy.
-Basszus.Teljesen ki ment a fejemből.8-kor ugye?
-Igen.Remélem addigra befejezitek amit megzavartam.-mondta gúnyosan miközben kisétált az ajtón,én pedig utána dobtam a párnám.
Mivel a párnám a földön landolt,kénytelen voltam Andy mellkasán feküdni.
A telefonom ismét jelzett,újabb üzenetem érkezett.
Ronnie:Nagyon sajnálom.
Én:Ugyan..fölösleges sajnálkoznod
Ronnie:Ma ráérsz?Összefuthatnánk a bárban.
Én:Bocs,már van programom.Juliet amúgy sem örülne neki.
Ronnie:Hol leszel este?
Én:Miért érdekel?
Ronnie:Mert én is ott leszek.
Én:Na azt már nem.

Eldobtam a telefonom,majd Andy mellkasába fúrtam a fejem.
-Mondd..miért történik ez velem?Az utóbbi pár napban nagyon nagy fordulatot vett az életem.
-És ez jó nem?
-Nem teljesen..Igaz,hogy eddig unalmas életem volt,de kicsit sok ez nekem.
-De remélem azt azért nem bántad meg,hogy megismertél.-mondta,majd bele puszilt a hajamba.
-Ne viccelj már..te lettél a legfontosabb ember számomra.

-Anyudék holnap érkeznek.Ugye?
-Igen.De várjunk csak...akkor ti holnap után már mentek?-kérdeztem szomorúan.
-Hát..ami azt illeti,ez meglepetés lett volna,de nem bírom ki,hogy ne mondjam el.
Itt maradunk,egész nyáron.-mondta izgatottan.
-Úristen,ez komoly?-visítottam.
-Pszt.Halkabban örülj.-csitított
-Istenem én annyira boldog vagyok.
-Hidd el,én is.-láttam rajta,hogy most igazán boldog,és ez engem is örömmel töltött el.Na meg persze az is,hogy egész nyáron itt maradnak.
-Délután 1 óra van.Azt hiszem,ideje lenne felkelnünk.-mondtam
-Úgy sem tudsz innen kimászni.-mondta komolyan
-Ezt hogy érted?-néztem rá értetlenül,majd felült az ágyon,és rám feküdt.
-Andy ne csináldt ezt.-nevettem
-De én nem akarok felkelni.Olyan kényelmes vagy.-nevetett ő is
-Nem kell felkelnünk csak szállj le rólam.

- Ti meg mi a..-zavart meg Ash
-Ez nem az aminek látszik.-mondtam,a nevetéstől alig érthetően
-De egyébként minek látszik?-kérdezte meg Andy,szintén nevetve.
-Na jó szerintem én megyek.-mondta Ash kikerekedett szemekkel,de a mondat felélél már ő sem bírta visszafolytani a nevetését.

-Szóval..akkor leszállnál rólam?-kérdeztem
-Csak ha kérhetek tőled valamit.
-Na és mit szeretnél,Andy?-forgattam a szemeim.
-Eeeegy puszit.
Az arcát készültem megpuszilni,mire ő elfordította a fejét,és a szájára adtam a puszit,amiből végül egy hosszadalmas csók lett.
Levegő hiányban váltunk el egymástól.
-Andy..miért csinálod ezt?Teljesen összezavarsz.
-Ezt igazából még én magam sem tudom,de nem akarom abbahagyni.-válaszolta,majd újra megcsókolt.