Újra egyedül maradtam a gondolataimmal.
Csak ültem a szobában és vártam.
Nem tudom mire,de éreztem,hogy ma még fog történni valami.
Egyszer csak kopogásra lettem figyelmes.Nem reagáltam csak merengtem tovább.Az ajtón Hope lépett be.
-Hé,történt valami?-kérdezte aggódóan
-Andy..az előbb hát hogy is mondjam..
-Mi történt?Az előbb láttam..elég zaklatott volt
-Megcsókolt.-mondtam ki végül
-Ééén megmondtam!-sikította
-De én ezt nem tudom mire vélni..Nem tudok rá úgy tekinteni.És valószínüleg ez csak az alkohol hatása volt.Holnap már nem is fog rá emlékezni.Én most megyek,sétálok egyet..ki kell szellőztetnem a fejem.
-Rendben.Ne kísérjelek el?
-Ne.-mondtam határozottan,majd kisétáltam az ajtón.Ki akartam menni,egy kicsit egyedül lenni.
Már készültem kinyitni az ajtót,amikor valaki megfogta a vállam.Megforfultam,és Ronnie hatalmas barna szemeivel találtam szembe magam.
-Hová mész?-kérdezte
-Én csak..nekem szükségem van egy kis friss levegőre.Sétálok egyet.
-Elég rosszul nézel ki..sokat ittál?
-Nem..vagyis hát nem keveset.De jól vagyok.Tényleg.-mondtam bíztatóan.Igazából egyáltalán nem voltam jól.Kavarogtak a gondolatok a sajgó fejemben,és hányingerem is volt.
-Figyelj..inkább jobb lesz ha elkísérlek.-győzködött.Nem mondhattam nemet,tudtam,hogy úgy is velem jönne.
-Hát jó.-egyeztem bele
Először csak csendben sétáltunk szorosan egymás mellett.Végül én törtem meg a csendet.
-Hogy hogy nem a barátnőddel vagy?-kérdeztem csodálkozva
-Áá,Juliet?Ha visszamentünk,bemutatom neked.Most azért nem vagyok vele,mert úgy láttam jól elvan az egyik barátnőjével,inkább nem zavarom.
-Figyelj..nem biztos,hogy én vissza megyek oda.-mondtam teljes komolysággal.
-Kérlek.-könyörgött.Úgy nézett rám,hogy egyszerűen nem tudtam neki nemet mondani,pedig semmi kedvem nem volt megismerni a barátnőjét.
Már vagy egy órája sétáltunk,közben a fejfájásom is megszűnt.Rengeteg dolgot megtudtunk egymásról,és sokat nevettünk.Sok közös van bennünk.
-Ideje vissza menni.Nem gondolod?
-De igen.Menjünk.-mondtam,majd eldobtam a 3.szál cigimet is.
Amikor vissza értünk,már mindenki nagyon részeg volt.Andyt kerestem a szememmel,de sajnos nem láttam.
-Juliet,szivem.Bemutatom neked Aliciat.-mondta Ronnie kedvesen,a velünk szembe jövő lánynak,aki arra koncentrált,hogy a magas sarkú cipőjében el ne essen.Nem tudom,hogy a pia hatására,de "szegény" egyáltalán nem tudott járni benne.Rózsaszínre festett szemhéja csak úgy virított,és ettől a látványtól vissza tért a hányingerem.
-Khm..szia.-motyogta,és szinte ölt a szemével.
-Szia.-viszonoztam a bunkó hangnemet.
Annyira irritáló a hangja..nem értem,hogy Ronnie ezt hogy bírja elviselni nap mint nap.
Egy darabig csak csendben álltam,és hallgattam a beszélgetésüket.
-Jaj Ronnie.Olyan rossz,hogy Alicia itt van.Így mindig csak rá figyelsz.-mondta..vagyis pontosabban nyávogta.
Kis ideig még vártam.Majd ott hagytam őket.Nem bírtam tovább ezt hallgatni,gondoltam meg keresem Andyéket és szólok,hogy vigyenek haza.Sajnos nem jártam sikerrel és közben a telefonom is kikapcsolt ezért arra jutottam,hogy megkérem Ronniet hogy kísérjen haza.
-Figyelj,Ronnie.Haza kísérsz?Nem találom Jaket és a srácokat,gondolom leléptek.
-Persze,nem hagyhatom,hogy egyedül sétálj ilyen későn.Egy perc és megyek.
   Oda sétáltam az ajtóhoz,és vártam.Láttam,hogy Juliet valamit mondd neki,majd utánam kiabált.
-Elértem amit akartam.
Ronnie ott maradt,vele.
Azt hiszem,ez a mondat örökre bele égett a fejembe.
Nekem ennyi elég volt,kirohantam az ajtón,és egyedül indultam haza.