- Semmi olyan, ami kellemetlen helyzetbe hozhat téged. Pusztán, kezdelek megkedvelni, ennyi az egész. Ennyire elképzelhetetlen, hogy csak barátkozni szeretnék? Nőcsábásznak gondolsz? Mert ha igen, akkor biztosíthatlak az ellenkezőjéről - válaszol bő mondattal kérdésemre Szalai Ádám.
- Meg sem fordult a fejemben, hogy nőcsábász lehetsz, és hogy fel akarsz szedni. Csak némelyik kijelentésed arra enged következtetni, hogy ebbe többet képzelsz bele, mint amennyi valójában van - foglalom össze a teljes gondolatomat. - Félre ne érts, barátok lehetünk, de van egy elvem, amihez a munkám kezdete óta hűen tartom magam. Soha sem kezdek vizonyt a pácienseim rokonaival. Rendkívűl szokatlan lenne, és hosszú életűnek sem gondolnám.
- És mit gondolsz, egy nap változhat a véleményed? - áll elő egy újabb kérdéssel.
- Nem tudom megmondani. De mindenesetre, most azon az állásponton vagyok, hogy a barát a legtöbb, amivé válhatok neked, vagy bármely páciens családtagjának - jelentem ki.

A beszélgetésünk egy másik folyóra evezik. Megkönnyebbűltnek érzem magam, hogy tudtára adtam Ádámnak a véleményemet. Talán így könnyebb lesz majd beszélgetnünk, és az úgynevezett hírnevem sem kerül veszélybe. Kétlem, hogy bármelyik szülő is olyan orvoshoz járatná a gyermekét, aki kikezd ezzel - azzal. Érthető is lenne, valószínűleg én is eképpen tennék.

Szombat - A vacsora napja

Ennyire még nem voltam ideges életemben. Torkomban nagy gombóc szorul. Ez az ítéletem napja. Ha egy kis gebasz is becsúszik, életem végéig hallgathatom majd apám ócsárlását. Hajkoronámba loknikat varázsolok, ajkaimat egy haloványabb vörös rúzzsal emelem ki. Egy fehér inget veszek felülre, aminek az ujjait könyökig felhajtom. Alulra egy kényelmesebb farmeremet veszem, illetve egy fekete bokacsizma kerül a lábamra. Az esti őszi éjszakák meglehetősen hidegek szoktak lenni, ezért egy béleltebb dzsekibe bújok bele. Ádámmal este 7-re beszéltük meg a találkozást, itt a lakásomon. Az óra mutatóit mindössze 8 perc választja el a 7 órától. Ebben a pillanatban hangzik el a csengő hangja.
- Hát akkor, vágjunk bele - mondom magamban.

- Szia - eresztek egy mosolyt Ádám felé.
-

Készen állsz? - kérdi félmosollyal Ádám.
- Többé kevésbé - válaszolok röviden, de őszintén. - Na és te? Készen állsz elviselni a Papp családot?
- Majd meglátjuk - válaszol.

A fekete Lambo megint itt parkolt. Ismételten elájulok tőle, amin az autó gazdája jókat mosolyog. Amint beülök az autóba, egyből feltekerem a hangerőt. A Halott Pénz -  A Feneked a gyengém című száma tombol a rádióban.
- Hogy legyek én igazán gyengéd, amikor a feneked az én igazi gyengém... - dúdolja Ádám.
- Szereted a Halott Pénzt? - mosolygok.
- Az túlzás, de néhány számukat meghallgatom. Te meg nem nézel ki olyan csajnak, aki ilyesmit hallgatna.
- Pedig de, sokszor előfordul hogy egy Halott Pénz számra tombolok... Te hoztál virágot? - veszek észre a hátsó ülésen egy labdarózsacsokrot.
- Anyukádnak hoztam. Szereti őket, ugye?
- A kedvenc virága.
Ádám féloldalasan elmosolyodik. Szépen lassan megérkezük a házhoz, ahol felnőttem. Eltűnt anya gyönyörű rózsás virágos kertje, a helyét egy nagyobb medence foglalja el. A bézs színű falak, semmit mondó fehérré válnak. Az autók száma rohamosabban megnőtt.
- Szép Range Over - pillantja meg az udvar közepén álló járgányt Ádám.
- Csak egy a sok közül - legyintek.

Félve nyomok rá a csengőre. Ádám összekulcsolja a kezünket, hogy még hitelesebb legyen az alakításunk. Anya nyit ajtót, széles mosollyal az arcán. Látszik ruházatán, hogy ő maga készítette a vacsoránk menüsorát, erre csak kivételes alkalmakkor van példa.
- Szép estét, ezt önnek hoztam - nyújtja át kedves ajándékát a "párom"
- Ezek gyönyörűek, nagyon szépen köszönöm. Máris vázába teszem őket. Papp Szilvia, ha Linett még nem árulta volna el.
- Szalai Ádám, örülök a találkozásnak.
- Gyertek beljebb gyerekek, a fiúk bent vannak a nappaliban - virul anya.

A gombócom még nagyobbá válik, látva a fotelben terpeszkedő apámat, aki a bátyám részletes beszámolóját hallgatja. Megköszörülöm a torkomat, felhívva magunkra a figyelmet. Apa határozott léptekkel közelít Ádám felé.
- Szóval igaz vagy - méri végig Ádámot apa.
- Ezt hogy érti? - kérdezi értetlenül Ádám.
- A lányom egy párjával sem találkoztam még...Arra tippeltem volna, hogy csak szóbeszéd vagy.
- Mi lenne ha leülnénk? - terel bennünket a konyhába anya, ahol már megterített asztal vár bennünket.
- Na és Ádám, hogy ismerkedtél meg Linettel? - érdeklődik Bence.
- Linett az unokahúgom orvosa - válaszol Ádám. - Egyik nap én vittem hozzá.
- Ez aranyos - somolyog anya. - Mióta vagytok együtt?
- Már lassan 3 hónapja, igaz szívem? - érinti meg kézfejemet Ádám.
- Igen - mosolygok haloványan.
- A lányom azt mondja, tőzsdében utazol - térünk át a várva várt legkínosabb témára.
- Igen uram. Maga is, ugye? Mit is csinál pontosan?
- Üzletkötés, szerződések, és egyebek.
- Jaj, nem lehetne az üzletet kihagyni mára a vacsorából? - forgatja szemét anya. - Nem kell mindennek arról szólnia.
- A számból vetted ki a szót - morgok.

A vacsora után egyenesen a nappaliba tömörültünk, és mindenidők legszánalmasabb dolgát végeztük, az Activity játszását. Ha ez a mi családunkban előkerül, akkor kialakul a poklok pokla. Anyám ezt rendkívűli módon tudja élvezni, ő tartja a rekordot évek óta a legtöbb kitalált megfejtésben. Ádám ölében ülök, a szerepünk hitelesítése érdekében. Az említett hosszú karjaival a derekamat öleli körbe, és próbálja követni anya mutogatását. Én csak hallgatagan szenvedek, és várom ennek az estének a végét, melynek ideje csigalassan jön el. Éjfél körül jár már az idő kereke, mikor végre felöltözve búcsúzom a családtól.
- Nagyon jóképű férfi ez az Ádám - suttogja a fülembe anya. - Tartsd meg.
- Azon leszek - válaszolok. - Mennünk kell. Kissé fáradt vagyok, és Ádámnak is tárgyalása lesz holnap.
- Miféle tárgyalás? - faggatozik apa.
- Öhm, semmi különös... - mondja Ádám zavartan. - Alig tart majd 1 óránál tovább.
- Remélem is - kacsintok Ádámra.

Egy nagy tehertől felszabadulva ülök vissza a Lamboba. Ádám arcán semleges reakciók.
- Nem volt vészes - szól az utat bámulva a sofőr.
- Köszönök mindent. Ha nem vállalod el, biztos megőrültem volna...
- Anyukád rettentő kedves, de az apád tényleg egy érdekes fazon.
- Az nem kifejezés.

Ádámmal még váltottam pár szót az autóban, és betérek az én kis fészkembe. Igyekszem halkan lenni, Roxy nehogy felébredjen. Első dolgom az átöltözés, amit megelőz egy langyos vizes fürdő. A végtagjaim elgyengülnek, az elmém egy az egyben kikapcsol, amint lecsukom a szemeim.

Hétfő. A hét kezdete, egyesek szerint a legrosszabb a 7 nap közül, nekem viszont egy átlagos nap. Bemegyek dolgozni, kivételesen korán, így mellőzhetem a kávéautomata által kínált pocsék kávét. Petrának nincs ilyen szerencséje, mi több, épp nyitásra esett be, ezért még arra a förtelmes kávéra sincs elég ideje. Bár, ő legbelül örülhet ennek, mert az lötty valóban gyomorforgató.
- Milyen volt a szombat? - kezd el faggatni.
- Túl éltem. Ádámmal jól beetettük őket.
- És, történt valami érdekes?
- Sötétben tapogatozól. Tudod jól, mit gondolok...Ádám tényleg jóképű férfi, de kellemetlenül érezném magam, ha egy pár lennénk. És légyszíves, ne hozd fel ezt a témát többé.
- Jól van - jól van - mondogatja.

Közeleg az ősz vége, és a tél eleje. Az influenza szezon jobban és erősebben támad. Egy szabad percem nem akad, az ebédszünetemet is a gyerekek vizsgálatával töltöm. Amikor lejár a munkaidőm, mély lélegzetet veszek, és elhagyom munkahelyem. Jobban mondva hagynám, ha egy hosszú kar nem állná utamat. A kar, mely eltorlaszolja a kijárat felé vezető utat, Gáborhoz tartozik.
- Eressz, dolgom van - próbálok utat törni.
- Muszáj beszélnem veled, csak hallgass meg végre - kérlel. - Elhagytam a feleségemet.
- Jó, egyel több felesleg információval lettem gazdagabb, köszönöm - mérgelődöm. - Hagyj elmenni.
- Nem hallottad mit mondtam? Elhagytam érted a családomat. Hogy együtt lehessünk, és új életet kezdhessünk tiszta lappal.
- De igen Gábor, tökéletesen hallak téged - mondom. - Ezzel a nagy tervekkel elkéstél. Már semmi jelentőséggel sem bírnak.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy itt áll mögötted a pasija - csendül fel Ádám hangja.

A focista férfi rögtön mellém lép, és birtokló szándékkal ölel körbe.
- Zaklat téged? - kérdezi tőlem.
- Mondhatni - válaszolok.
- Ez kész vicc - röhögi el magát Gábor.- Egyszer azt mondod, hogy velem akarsz lenni, és mire én szabaddá válok, összejössz mással?!
- Ezzel nem változtattál semmin, te is tudod - lépek közelebb hozzá. - Emellett semmi közünk egymáshoz, így nem kérhetsz számon hogy kivel vagyok. Köztünk mindennek vége, ne is hozd fel többet. Menjünk Ádám.

Sietve baktatok az autómhoz, Ádám csomó kérdését hallgatva. "Ki volt ez?" "Mit akar tőled?" " Jártatok?" " Miattam szakítottatok?" Gyorsan ér el engem ez a kérdésáradat.
- Válaszolj már, Linett - kap kezem után Ádám. - Mit akar tőled ez a pasas?
- Ne tarts már fel még te is - túrok a hajamba idegesen, majd beugorva az autómba becsapom annak ajtaját.

Ádám nem habozik, máris elfoglalja a helyet az anyósülésen.
- Mit akarsz tudni? - sóhajtok.
- Ez a férfi a pasid?
- Nem, csak kavartam vele. Most hogy ezt tudod, ki is szállhatsz az autómból. Különben is, miért vagy itt?
- Az anyád felhívott - közli velem. - Valahonnan ismeri az enyémet, és tőle kapta meg a számomat. Újra találkozni akarnak velem.
- Ezt nem hiszem el - csapok a kormányra. - Mi lehet még ennél is rosszabb?
- Anyám teljesen bezsongott a híredtől, és közös grillezést tervez a te családoddal...
- Ebből hogy fogunk kimászni?
- Passzolom. De előbb vagy utóbb tudniuk kell az igazságról.
- Inkább utóbb, ha lehetséges.
- Miért?
- Te tényleg nem érted? Nevezetesen én vagyok a fekete bárány, és ha megtudják hogy ekkorát hazudtam a szemükbe, bele sem merek gondolni mit tenne velem az apám...De most már komolyan szállj ki. Haza szeretnénk menni, és elfelejteni végre milyen idióta életet is élek.
- Jól van. Majd felhívlak.

Bólintok. Az agyam lüktet az engem ért sokktól, és fáradtságtól. Más vágyam nincs is ezen a földön, minthogy hazaérkezve, Roxy-t magamhoz ölelve punnyadhassak a fotelben, Dr. House maratont tartva, mindemellett letojva, mi is zajlik körülöttem. Csak én lennék, Dr. House, egy tál vajas popcorn, és persze Roxy.

- Rohadt nagy gebaszba kerültél - állapítja meg Petra.
- Nekem mondod? Kezdhetem megírni a végrendeletemet...
- Nézd a jó oldalát!
- Ismertetnéd azt a bizonyos jó oldalt? Mert én nem igazán látom...
- Még én sem tudom miaz, de azt szokták mondani, hogy mindennek meg van a maga jó oldala, csak meg kell látnunk.
- Ha te mondod...
- Viszont, van egy ötletem. Ádám ugyebár focista. És vannak ezek a selejtező meccsek.
- A lényeget mond, ha kérhetném...
- Az előbb beszéltem meg Ádámmal, hogy elmegyünk meglátogatni őt holnap az edzésükön.
- Petra...Semmit nem konyítunk a focihoz, tiszta időpazarlás lesz az egész! És holnap dolgoznunk kell, influenza...
- Tombol az influenza tudom, de emellett még az iskola szezon is, ezért nem meglepő hogy néhány gyerek csak azért fordul meg a rendelőben, mert kamu beteget játszik. Amióta az eszemet tudom, maximum egyszer vettél ki szabadságot, holott többször kellene. Nem robotolhatsz örökké. És egyébként is. Ha már ilyen kuszává változtak a dolgaitok Ádámmal, közelebbről is megkéne ismerned.
- Nyilvánvalóan nem engednek be mindenkit.
- Szalai Ádám barátnője vagy, hahó! Rólam meg Ádám gondoskodik.
- Ezt alaposan kitervelted...
- Nem mindennap találkozhatsz a magyar válogatott focistáival!
- Ne éld bele magad, lehet reggelre ágyban fekvő beteg leszek.
- Akkor kénytelen leszek főzni neked...
- Hányra kéne oda mennünk?
- 10 óra körül. Mennem kell, valaki behúzott a Tinderen! Csáó!

Hát jól van válogatott, holnap találkozunk.