Bence, tiszta. Itt áll előttem feketén fehéren. Felkapom a fejem a hangos rivalgásra. Nem hiszek a szememnek...Bence és az apám megölelték egymást? Mikor volt erre utoljára példa? Hát nem most... Mi történhetett kettőjükkel? Anyára nézek, akitől egy szimpla mosolyt kapok. Ez most mégis mit jelentsen?
- Valaki elárulná, mi a szösz van? - értetlenkedem.
- Ne kérdezz, örülhetnél annak, hogy a bátyád jó útra tért - mondja apa öldöklő tekintettel, ahogyan 1 nappal ezelőtt Bencére nézett volna.
- Örülök is, csak nem értem mi ez a nagy apa - fia ölelkezés köztetek...
- Úgy döntöttem, nem rágódom többet a múlton. Bence megérdemli a megbocsájtást, pláne így hogy bizonyított. Te is bizonyíthatnál egy kicsit azzal, hogy valami jobb lakásba költözől.
- Lássuk hogy jól értem e - rökönyödök meg. - Most hogy Bence tiszta, újra egyenértékű családtag?
- Eddig is az volt, ne beszélj butaságokat - teremt le anya.

Teljesen összezavarodom. Az egyik pillanatban apám telefonon figyelmeztet, hogy ne bízzak a bátyámban, míg a másikban itt ölelgeti a nappalim kellős közepén, és az én véremet szívja. Mi a frász karika történt a családommal?
- Én azt mondom, meg kell ünnepelni a családunk egymásra találását - jelenti ki apa. - Családi ünnepélyes vacsora a hétvégén pontban este hétkor!
- Programom van! - bukik ki belőlem egy orbitálisan nagy hazugság, aminek a segítségével talán megúszom ezt a családi összeröffenést.
- Még pedig? - vonja fel apám a szemöldökét gyanakvóan.
- A barátommal már programot szerveztünk, és nem szeretném csakúgy lemondani - hazudok tovább.
- Barátoddal? - kérdi anya vigyorogva.
- Igen - mondom félve.
- Örömmel hallom, hogy végre jársz valakivel - jelenik meg apám arcán egy elismerőnek tűnő félmosoly. - És milyen üzletben utazik?
- Tőzsde, meg ehhez hasonlók...
- Remek! Hozd el a vacsorára!

Na ne már! Ez nem lehet igaz...Mibe keveredtem már megint? Honnan szerezzek egy étkézláb férfit, aki megfelel üzlet embernek, és apám elvárásainak? Ez egyenesen lehetetlen küldetés! Egy bizonytalan "jó"-t nyögök ki, miközben fejben már elkezdem ásni a síromat. Miért nem tudtam egyszerűen csak rábólintani erre a rohadt vacsorára? Bár mentségemre szóljon, a családi vacsorák felérnek egy nyílt körű boncolással...Az üzlet válik témává, és a másik megalázása. A hangulat nyomott, és idegörlő. Árgus szemekkel figyelnek rád. Nem tudsz olyat mondani, amivel jól jöhetnél ki a dolgokból. Amint a családom kiteszi a lábát a házamból, Petra száma kerül tárcsázásra.
- Vámpírnaplók megy tévében, úgyhogy iparkodj a beszéléssel - darálja le Petra.
- Akkora hülyeséget csináltam... Hogy hazudhattam azt szüleimnek hogy járok valakivel, közben meg az egész hétvégémet begubózva töltöm a tévé előtt! És mindez egy hülye családi vacsora miatt...
- Milyen pali?! Meg milyen családi vacsora?!  Erről én nagyon lemaradtam.
- Az előbb mentek el tőlem a szüleim meg a bátyám - mesélem. - Apámra rájött a "családszerető apa vagyok" feeling, és szombaton együtt vacsorázik az egész család. Tudod hogy viszonyulok én a családomhoz, ezért így haptában kitaláltam egy hazugságot egy tőzsdés üzletemberről, aki a párom és programunk lenne aznapra. Erre mit ad Isten, apám a kitalált pasimat is meginvitálta!
- Na banyek... Jól benne van a trutyiban. Hogy fogsz találni egy olyan hapsit mindössze 1 hét alatt?
- Fogalmam sincs - túrok a hajamba gondterhelten. - Mondjuk bekamuzhatnék egy vírusos gyomorrontást, ami minden egyes ilyen vacsorára ledöntene...
- Vagy, normálisan bevallod apádnak, hogy csak kamuztál, és végig sínylődöd azt a pár órát. Nem fogsz belehalni.
- Látszik nem találkoztál még velük...
- Van még egy opció, de attól nem fogsz lelkesedni.
- Az igazságtól bármi lelkesítőbb lehet...
- Kérd meg Szalait, hogy játsza el a pasidat!
- Megőrűltél?! - reagálok hevesen. - Tényleg nincs jobb ötleted?
- Most mi bajod? Sármos, üzletembernek is elmenne, és ezzel viszonozhatná azt amit Annácskáért tettél.
- Úgy érzem, elkezdhetem ásni a síromat...
- Csak gondolkodj el ezen...Sima ügy lenne! És ki tudja, lehet hogy ez majd közelebb hoz bennetek egymáshoz, és már nem kamuból lennétek egy pár, hanem a valóságban is.
- Álomvilágban élsz, bogaram. Sosem járnék a pácienseim családtagjaival, pláne nem az ilyen közeliekkel. Ellent mondana az elvemnek...
- A francba az elveiddel! Szalai egy főnyeremény, te meg nem épp egy csúnya példány vagy...
- Hallod te magadat? - röhögök. - Sem ő, sem én nem érzünk semmit egymás iránt, csak az unokahúgának vagyok az orvosa...Ennél több nincs.
- De lehetne, csak be kéne dobnod magadat...Szalai úgy rád ugrana, mint az oroszlán egy védtelen állatra.
- Imádom a hasonlataidat - kuncogok.

Még párszor elhallgattam Petra sejtromboló hasonlatait, majd zuhanyozni megyek. Azt mondják, a zuhanyzás ellazít és aközben jönnek a legjobb ötletek a problémáinkra. Hát, ez nálam nem igazán jön be. Sőt. Ilyenkor blokkolnak le igazán az agytekervényeim, és a jóleső áztatáson kívűl másra nem is igen tudok gondolni. Amint bezuhanok az ágyamba, már nem csak hogy nem tudok, esélyem sincs gondolkodni a problémám megoldásán, mert az álom jól magába szippant.

Korgó gyomorral ébredezem fel, ilyenkor első feladatom, hogy csillapítom az éhségemet. Zabkására esik a választásom, amit ahogy megfő, fahéjjal és egy kis málnával díszítek ki. Ezt falatozom, mikor felcsörren a mobilom. Csupán egy számot látok, mely nincs névvel ellátva.
- Tessék, Papp Linett - mutatkozom be.
- Jó reggelt, doki - köszönt Szalai Ádám hangja a vonal végén.
- Ádám? - lepődöm meg. - Honnan tudja a számomat?
- Valaki tegnap késő este felhívott és megadta, és határozottan utasított hogy hívjam fel önt, és kérdezzek rá mibe keveredett.

Petra... Esküszöm meg fogom ölni!

- Szóval doki, mi történt önnel? - kérdezi Ádám.
- Semmi említésre méltó, szerintem önt megviccelték Ádám...
- Hát, én azért mégis csak kíváncsi lennék a válaszra.
- Egy kis családi zűr, de tényleg.
- Miféle zűr?
- Apám családi vacsorát akar, ahová nekem semmi kedvem nincs menni, ezért azt hazudtam, hogy járok valakivel, és épp aznap vele van programom, és emiatt nem tudok ott lenni. Persze a kamu pasimat is várja szombaton.
- Hát ez tényleg zűrős. Nem unatkozhat a pasija maga mellett. Bocsánat, a kamu pasija.
- Nagyon vicces - forgatom a szemeimet. - Most biztosan jót nevet, igaz?
- Valóban. Ugyanakkor ha jól érzékelem, elkéne magának egy segítőkéz, aki kihúzza önt ebből a bizonyos családizűrből.
- Mire akar kilyukadni?
- Hajlandó lennék eljátszani a pasiját azon a vacsorán.
- Ezt igazán nem kérhetem öntől. És semmiképp sem szeretném önt belerángatni ebbe.
- Már pedig együtt fogunk megjelenni aznap, kedves Linett doktornő.
- Parancsol?
- Valahogy vissza kell adnom a szívességet, amit értünk tett. Ez megfelelő mód lenne erre. Ráadásul, legalább megvillogtathatom a színészi tehetségemet ön és a kedves családja előtt.
- De....
- Nincs vita! És ha már egypár vagyunk, tegeződjünk kérem.
- Ádám, én...
- Szia doki! - majd a következő pillanatban megszűnik a vonal.

Esélyem sincs vitatkozni vele. Hogy lehet valaki ennyire...baaah. Mindjárt felrobbanok. De, legalább megoldódott a problémám, van kivel megszenvedem a szüleimmel való nosztalgiázást. Tény, hogy az igazságot is bevallhatnám, de Papp Zoltán lányának lenni nem a leghálásabb szerep, amit az ember kaphat. Ha róla van szó, sosem tudok igazán őszinte lenni, mert félek a reakciójától. Rendkívűl rémisztő abban az állapotában, el sem merem képzelni, mit tenne ha megtudná, hogy csakúgy a szemébe hazudtam, bűntudat nélkül. Pláne így, hogy én váltam a feketebáránnyá a szemében. Nem mellesleg, még most sem igazán értem, mi ennek az oka. Miután megreggelizem, megragadom Roxy pórázát, hogy elvigyem a reggeli sétájára, amire nem mindig tudok időt szorítani a szoros időbeosztásom miatt. A kis spániel körbe ugrál örömében, meglátva a pórázt a kezeim között. Természetesen bezárkozom, majd útnak indulok. A napfényes időjárás feldobott, a felém szálló frissen sütött fánk illata még inkább, pedig az imént reggeliztem. Roxy kedvenc helye nem más, mint a park, ami az összes kutya jellemző randalírozó helye. Megérkezvén egyből szabadon engedem őt, leülök a hintára amíg ő körbe futja, ellenőrzi a terepet, nem e történt változás.
- Micsoda meglepetés - üti meg egy rendkívűl ismerős hang a fülemet.

Hátra fordulok, s nem más szól hozzám, mint Szalai Ádám, akivel csak pár perce szakadt meg a beszélgetésünk. Ruhájából és kinézetéből ítélve, reggelente futni jár.
- Igen, az - mosolyodom el. - Erre jársz futni?
- Igen, többnyire. És te? Nem úgy nézel ki, mint aki reggelente futkorászna. Nem mintha szükséged lenne rá...
- Szép mentés, Szalai - nevetek. - A kutyám Roxy imádja ezt a helyet, ha alkalmam van rá, kiszoktam hozni.
- Egy doktornő, aki okos, és még kutyája is van - mosolyog Ádám. - Ez elég szexi.
- Hmm, tényleg?
- Még mennyire. Ha már így összefutottunk, van kedve velem reggelizni? Tudok egy klassz helyet.
- Már reggeliztem - közlöm.
- Egy kis plusz sosem árt. Vagy egy ebéd jobban hangzik?
- Te tényleg nem adod fel, igazam van?
- A küzdés a legfőbb erényem, szóval vitatkozhatsz bármeddig, nem én leszek az, aki majd megadja magát.
- Jól van - egyezem bele. - Egy ebédben benne vagyok. De csakis azért, hogy tudjak néhány dolgot a kamu pasimról, ha a családom faggatózó kedvében lenne. Ennek nagy az esélye, egyébként.
- 12:00-re ott leszek a lakásodon.
- Te tudod hol lakom? -
- Nem, úgyhogy értékelném ha megadnád a címedet. Garantáltan megkönnyítenéd a dolgomat.

Mivel a telefonszáma már benne volt a telefonomban, egyszerűen csak SMS formájában eljutattom hozzá a mobilszámomat.

4 perc, és dél van. Én már teljes felszereltségben állok a nappalim közepén, és az ebédlő partneremre várok. Remélem Ádám nem mestere a késésnek, mert én azt nagyon nem tudom preferálni egy pasiban. Pontban 12:00-kor megszólal a csengőm. Nagy levegőt veszek, és elmondván magamban egy imát, ajtót nyitok reményeim szerint Ádámnak. Szerencsémre őt tisztelhetem az ajtó mögött. Háta mögött szemet szúr egy fekete Lambo.
- Az a te kocsid? - esik le az állam.
- Az én kicsikém, így van. Rajta és az anyámon kívűl nincs más nő az életemben. Hacsak te...
- Szerintem induljunk - szakítom meg mondandóját.

A Lambo belseje übereli a külseje szépségét. Ádám lazán bevágja magát mellém, és megigazítja felzselézett haját. Jót nevetek ezen az egész mozdulatsoron. Nyilvánvalótény, hogy a focisták nem a kis keresetükről híresek, de hogy egy ilyen luxus kocsival flangálnak az utcán, na az már elképesztő. Ádám a zenét jól feltekeri, ujjaival ritmusra dobogtat a kormányon. Nem bírom ki, hogy ne engedjek el egy apró kacajt.
- Nem tetszik a zene? - érdeklődik Ádám.
- De igen, tetszik a ritmusa. Ahogy az is, hogy egyáltalán nem vagy zavarban.
- Miért lennék? Tudtommal a pasid vagyok.
- Az ÁL pasim - helyesbítek.
- Ahogy akarod. És meddig is kéne annak lennem?
- Fogalmam sincs...Attól függ mennyire teszel jó benyomást a szüleimre. Ha szimpatikus leszel nekik, főleg apámnak, akkor nincs visszaút.
- Akkor igyekszem a legjobb formámat hozni.

Hogy mi? Miért akar tetszeni nekik? Mi a célja ezzel? Szalai zavaros mondata ezernyi kérdést zudított a fejemre. Egy barátságos kínézetű kis ebédlőhöz érkezünk, amely kültéri asztalokkal is rendelkezik. Ádám a gondolataimban olvas azzal, hogy az egyik kinti asztalhoz vezet. A székemet illedelmesen kihúzza nekem, amivel plusz pontot nyert nálam.
- Tudod már, mit kérsz? - kérdi Ádám.
- Szerintem spagettit - mondom.
- Hm, jó választás. Az itteni spagetti valami isteni. Elnézést - hívat az asztalunkhoz egy pincért. - Egy jó nagy tál spagettit kérünk.
- Egy? - döbbenek. - Ketten vagyunk.
- Tudom - mosolyog az orra alatt. - Ezért mondtam hogy jó nagy adag legyen.
- Te egy tányérból akarsz enni velem?
- Az a célom.

Újabb szóhoz nem jutott állapot.
- Amíg meg nem mukkansz teljesen, mesélj magadról - vigyorog Ádám.
- Miről akarsz tudni.
- Mindenről, ami te vagy.
- Ugye bár orvosként dolgozom, és...
- Ne ezt. Milyen ember Papp Linett teljes valójában?
- Miféle kérdés ez?
- Egy szimpla átlagos kérdés. Nos?
- Öhm, nem tudom, fogos kérdés. Szeretek olvasni, főzöcskézni, néha sportolni, és mindent amit csinálok, a legnagyobb szenvedéllyel csinálom.
- És még? Mit sportolsz?
- Otthon szoktam jógázni, és zumba órákra is jártam egy ideig.
- Mi a véleményed a fociról?
- Úgy érted arról a sportról, amit te is űzől?
- Ezt te honnan tudod? - lepődik meg.
- Jó a forrásom. Mióta focizol?
- Kis korom óta. A nagypapám úgyszint focizott, és ő szeretette meg velem. Gondolom azt is tudod, hogy a válogatottban focizom.
- Igen, a Lambod elég árulkodó volt.
- Most megint kérdezek. Miért nem akarsz a családoddal vacsorázni? - faggat.
- Ők olyan, mások. Úgy értem, még nem ismered őket, de majd rájössz, hogy apámnál és anyámnál a pénz nagyúr náluk. És ez nekem taszító.
- És mi van a testvéreiddel?
- Úgy tudtam, felváltva tesszük fel a kérdéseinket, Szalai...
- Van bármi más kérdésed, Papp?
- Mit akarsz elérni ezzel?
- Mivel?
- A közös ebéd, az hogy ilyen gyorsan igent mondtál a színjátékra, és úgy viselkedsz, mintha ezer éve barátok lennénk. Mi a célod mindezzel?