Akár egy mentőőv a vízben fuldokló embernek, úgy érkezik a hívásom. Nincs kedvem hallgatni tovább Gábor múltját, magyarázkodását. Ezek úgy sincsenek hatással a dolgokra. Közte és köztem a hevesebb flörtölgetésen kívűl semmi nem történt. Ha nem tudom meg az imént hallottakat, jó ideig bánnám. De most inkább repdesek az örömtől, hogy egy mérgezett viszony végéhez érkezhetünk, nagyobb kellemetlenségek nélkül. Rosszabb is kisülhetett volna ebből. Az is elég borzasztó, hogy majdnem tönkretettem egy házasságot. Ha az majdnem ott nem lenne, az lenne az igazán kellemetlen. Nem tudnék a nő szemébe nézni, a gyerekekébe pláne nem. Rezzenéstelen arcal fordítok hátat Gábornak, és vezeklek el a telefonhoz.
- Tessék, Papp Linett - mutatkozom be.
- Jó napot, doktornő! Szalai Ádám vagyok. Elnézést a zavarásért, de házhoz is kiszokott jönni?
- Ha igénylik, akkor igen. Miért, mi történt?
- Annának súlyosbódtak a tünetei, és nagyon aggódunk miatta.
- Jól van, máris odamegyek. Mondana egy címet, kérem?

Ádám ledarálja a tartózkodásuk jelenlegi címét, én pedig felkapja a táskámat pattanok be az autóba. Petra a rendelőben maradt, hogy valaki mégis csak csitítsa a várakozó szülőket, és türelmet kérjen tőlük. Csak attól félek, hogy nem Petrának kell türelmet kérnie a szülőktől, hanem pont fordítva. Hamar odaérek az Ádám által lediktált címhez, köszönhetően a gáz tövig lenyomásának. Egy igazán szép, és rendezett házhoz jövök, amely picit eldugottabb részén van ennek a környéknek. Ádám már az udvaron vár, riadt tekintettel. Ennyire komoly  a dolog? Vagy csak nem találkoztak még ehhez hasonlóval? Egyenesen felmegyünk az emeletre, Annához. Egy igazi hercegnő lak. Anna arca tűz piros, a kis kukája tele van zsebkendőkkel. A homloka lángol, teljesen ki van száradva.
- Anna rendszeresen szedi azokat a gyógyszereket, amiket felírtam neki? - kérdezek a kislány tüneteit tanulmányozva.
- Természetesen - válaszol Anna édesanyja. - Egy pár napig jobban is volt tőlük, de most valamiért mintha visszaesett volna.
- Ez a vírus ragaszkódobb mint gondoltam - húzom a számat. - Attól tartok Annának újabb gyógyszereket kell felírjak. És ebből az 1 hét szabadságból lesz 2 hét is. Attól függ, mennyire válnak be a gyógyszerek.
- De azért még fagyizni elmehetünk, ugye? - üvegesedik el a kislány tekintete.
- Megoldjuk - csípem meg játékosan Anna orrocskáját, hogy felvidulhasson.

Kötve hiszem, hogy a fagyizásunkból bármi is össze jöhet, de erről neki nem kell tudnia. Anna túlságosan visszaesett, és ilyenkor a karantén a legjobb, amit a gyerekért tehetünk. Nem akarom őt cserben hagyni, és csalódást okozni neki. Nincs érzékenyebb szív a gyermekekénél. Muszáj lesz kitalálnom valamit. Anna szülei fent maradtak a lányukkal, míg a nagybácsi lekísér engem.
- Köszönjük, hogy egyből kijött - hálálkodik Ádám.
- Ugyan, ez a munkám - mosolygok. - Mihamarabbi gyógyulást kívánok Hannának.
- Átadom, doki.

A telefonom 3 nem fogadott hívást jelez, ez mind Petrától érkezik. Akkor elszabadult a pokol... Lassabban is odamehetnék, nem? Kinek árthatnék vele...

Nem túlzok az elszabadult pokol kifejezéssel. A rendelő telis tele volt gyerekkel, és az őket elkísérő szülőkkel. Röviden elmagyarázom a helyzetet, majd szíves elnézésüket és türelmüket kérem. Egyeseknek ez nem igazán tetszik, ezt az orruk alatti dunnyogással igazolják is. Ezeket a megjegyzéseket inkább meg sem hallom, és neki kezdek a többi gyermek vizsgálásának. Sorról sorra jönnek, nincs megállás egy percre sem. A munkaidőm végeztével kimerülten dőlök hátra a forgószékemben. Petra pillantása azonban nem hagy békében pihenni.
- Mit bámulsz? - sóhajtok fel.
- Mi volt? - vigyorodik el.
- Mi lett volna? - ráncolom homlokomat értetlenül. - Anna visszaesett, megvizsgáltam, és eljöttem.
- Hmm - hümmög. - Szóval visszaesett.
- Mi volt ez a hümmögés?
- Csak ennyi történt? Mi a helyzet Szalainkkal?
- Aggódik az unokahúgáért - mosolygok.
- Meg se próbált flörtölgetni veled?
- Ha megtette volna, ízlésesen lekoppintottam volna. Nem keveredhetek semmien románcba a páciensemhez tartozókkal...Elég ciki lenne.
- Szerintem meg cuki - kuncog Petra.
- Tudod mi még az igazán cuki? Egy jó nagy pizza...

A hasam kordulása alátámasztja az igazamat,és jelez, hogy enni kéne. Ha evésről van szó, Petra receptorai beindulnak, és kapkodni kezdi a cuccait. Én sem teszek másképp. A kedvenc pizzázónkba megyünk, ahol már rutin szerűen ahhoz az asztalhoz ülünk, ahová mindig is szoktunk. Petra kér egy Hawaii pizzát, én egy sonkásat. Nem győzöm kivárni, amíg ideér.
- Egyébként, kutakodtam még egy kicsit - mondja Petra. - Szalai elég balhésnak tűnik.
- Nem lehetne, hogy nem is beszélgetünk Szalai Ádámról? Újabban nincs más témánk...
- Jó - jó - mondogatja. - Képzeld, megismerkedtem egy sráccal.
- Tinder?
- Nem, való életben. Reggel elmentem futni, ő meg véletlenszerűen hozzám csapódott. Végig együtt izzadtunk.
- Mióta is futsz te? - engedek ki egy apró kacajt.
- Amióta tudom, hogy erősen belet eresztettem - majd nagyot harap a közben kihozott pizzaszeletébe.
- Ahhoz képest most itt zabálod a pizzát, kétlem hogy bűntudat nélkül - hahotázok.
- Pedig belülről mardos a bűntudat, ha érdekel - csámcsog. - De az istenit, ez a pizza valami mennyei!

Nevetéssel reagálok a kijelentésére. Szempillantás alatt beburkolom a vacsorámat, és ezennel haza is indulok. Otthon egyértelműen a legjobb fogadtatást kapom Roxy-tól, mint minden egyes hazatértemkor. Alaposan megszeretgetem őt, majd az ő vacsoráját is biztosítom. Amíg ő falatozik, kihasználom a szabad perceimet, és egy ellazító zuhany alá állok. Átkenegetem magam a rózsa illatú tusfürdőmmel, melynek illata átjárja a fürdőt. Örökké érezném ezt az illatot...

Kopogtatást hallok, pedig éjnek évadján járunk. A biztonság kedvéért magamhoz veszek egy gázspray-t, hátha egy nekem nem tetsző vendéggel lesz dolgom. Óvatosan nyitom ki az ajtót, s meghökkenek meglátva Gábor feleségét az ajtóm mögött. Szemeiből mérget vélek kiolvasni, amelyet irántam érezhet.
- Segíthetek? - szólalok meg.
- Te vagy a férjem doktornőcske szeretője, ha nem tévedek - méreget szúrós szemekkel. - Neked nincs egy kicsi bűntudatod sem amiatt, hogy szét akartál robbantani egy jól élő és egymást szerető családot?! Nálad szánalmasabb és gerinctelenebb ribancot még nem láttam, pedig sok hozzád hasonló lebzsel a férjem körül állandó jelleggel. De mind közül te vagy a legrosszabb...
- Gábor elfelejtett említeni téged nekem - közlöm. - Ha tudom hogy házas, nem engedem hogy flörtölgessen velem... És különben is. Nem én vagyok az egyetlen, akivel kavart. Én a helyedben alaposan körül néznék a férjemnél, és utána jönnék éjnek évadján más házához cirkuszolgatni.
- Ne neked álljon feljebb - forgatja szemeit.
- Csak nem tűrőm a kissé alaptalan vádaskodásodat, elnézést - majd nemes egyszerűséggel rácsukom az ajtót.

Megáll az eszem...Miféle felesége van Gábornak? Jó naiv, az egészen biztos. Visszatérek a hálószobámba, az újra elalvás reményében.

XXX

Szombat van. Mára van beígérve a fagylaltozás a két Szalaival. De sajnos Anna szigorú karanténra ítéltetett. Ám megvillan az úgy nevezett villanykörte a fejem felett. Ki mondta, hogy a fagyizáshoz ki kell mozdulni? Jelenleg is a szupermarketben választgatok különböző dobozos fagylaltok közül, illetve egy ostyatölcsérrel teli csomagot is beszerzek. Alig várom Anna reakcióját. Kiválasztok végül 1 csokisat, gyümölcsöset, és egy vanílíásat. Az kasszás csak fura tekintetet vet rám, hogy én miért veszek fagyit ennek a hideg évszaknak a közepe felé járva. Miért ne vennék?

Amikor megérkezem a Szalai rezidenciára, meglepődött arcok fogadnak.
- Jöttem betartani az Annának tett ígéretem - mosolygok. - A fagyi jót tesz a fájós toroknak. Milyen az állapota?
- Megint javulni kezdett - mosolyog Anna apukája. - Szalai Vilmos, egyébként.
- Papp Linett.

Ádám Anna ágya szélén ül, egy mesekönyvvel a kezében. A két személy arcáról egészen más reakciók olvashatók le. Anna csillogó szemekkel, fülig érő vigyorral reagál, azonban Ádám csak egy mosolyt ereszt felém.
- Hogy vagy, pöttöm? - ülök le én is az ágy szélére.
- Még kicsit fáj a torkom - kap a fájó részhez.
- Hát, akkor jó hogy jöttem. A fagyi nagyon jó a torokfájásra. Hihetetlen, nem? És ezzel legalább betarthatom az ígéretem. Milyet kérsz?
- Gyümölcsöset!
- Ádám?
- Csokis jó lesz - válaszol.

Mivel fagyikiszedővel nem találkoztam, kénytelen voltam kanállal rátenni a tölcsérre a fagylaltot, néha nem túl szerencsésen. A szerencsétlenkedésemen a két Szalai jót kuncog, az idősebb segítő kezet is nyújt, hogy ne váljon még kínosabbá a helyzetem, ha ez még lehetséges lenne. Öröm látni a kivirult, kissé jobb állapotú Annácskát, akinek ez a széles vigyor nagyon jól áll.
- És, Viktor meglökött hintázásnál - meséli buzgón Anna. - Azóta szerelmes vagyok belé.
- Oh, tényleg? - vigyorgok. - És ő is szeret téged?
- Azt nem tudom - válaszolja Anna.
- Szeretnék én megismerkedni ezzel a Viktorral - játsza a védelmező nagybácsit Ádám.
- Neeem - tiltakozik hevesen Anna. - Amikor Dávid is átjött, a kulcslyukon néztél minket...
- Nemár, most komolyan? - nézek tátott szájjal Ádámra, aki csak a levegőt kapkodja.
- Tudnom kell, kivel játszik az unokahúgom...

Hangosan felnevetek. Ádám talán kicsit túl félti Annát. Sőt, biztos. Értem én, hogy imádja őt, de leselkedni utána egy kulcslyukon keresztül az már erős  túlzás. Nem csinálhatja ezt, amikor Anna már 17 éves lesz, majdnem felnőtt nő. Ha Anna már most átlát rajta, mi lesz később?
- Dokiii - lengeti nagy tenyerét előttem Ádám. - Itt jár még?
- Hogyne - rebbenek vissza a valóságba. - Csak elkalandoztam.
- Máskor is fagyizik majd velünk? - kérdi csillogó szemekkel Anna.
- Ki nem hagynám - kacsintok. - Persze csak ha más titkokat is elárulsz nekem a nagybácsidról!
- Maga most épp letraktál az unokahúgommal? - vonja fel szemöldökét Ádám.
- Nagyon úgy tűnik - szélesedik a vigyorom.

XXX

Élvezem ezeket a fagyizó perceket. Annának most már pihenésre van szüksége, ezért nekem is mennem kell. A tény önmagában nem tetszik Annának, de biztosítom róla, hogy minél hamarabb meggyógyul, annál hamarabb találkozunk. A megszokottság jegyében Ádám kísér ki az ajtóig.
- Nagyon köszönjük, doki - hálálkodik.
- Ezen nincs mit megköszönni. Ez is a munkakörömbe tartozik. Jóvá tenni egy gyerek napját.
- Hát, az Annáét garantáltan azzá tette.
- Ennek nagyon örülök. Anna a személyes kedvenc páciensem.
- Valóban?
- Igen. Hát akkor, viszlát Ádám.
- Viszont látásra, Linett doktornő. Köszönjük szépen mégegyszer a segítségét. Jövünk magának egyel.
- Szóra sem érdemes!

Ezennel távozom is a Szalai rezidenciáról, és egyenesen a saját rezidenciámra, hogy hivatalosan is kezdetét vehesse a hétvégei pihentetés, amely nálam nem másból áll, mint hogy adok a kalóriabombáknak, miközben Dr. House maraton megy a tévében, és Roxy az ölemben fekszik, falatokért kuncsorogva. Ezekért a hétvégért élek. Mikor megjövök, látok egy egészen ismerős autót a házam előtt parkolni. Ismerős, de nem ugrik be miért, vagy kié a jármű. De mikor meglátok egy ébenfekete hajú, magas férfit álldogálni, rögtön össze áll a kép.  Bence az. Ám azt nem igazán értem, mit keres ő a szüleink társaságában.
- Meglep, hogy még emlékeztek hol lakom - szólok semleges hangnemben.
- Itt vannak az eredmények, nézd meg a saját szemeddel - nyújt felém papírokat Bence.
- Ez a lakás nem változott azóta, amióta legutoljára itt jártunk - néz körbe anya.
- Ugyan olyan kis egérlyuk - minősít apa. - Nem értelek kislányom...Sokkal nagyobb házban és luxusban is élhetnél.
- Nekem ez pont megfelel, és nem kértem hogy minősítsd - zárom le a témát.
- És milyen lett az eredmény fiam? - kérdezi apa.

Fiam? Ezzel a becenévvel apa jó régen illette Bencét. Mi történik?
- Nézzétek meg magatok - csúsztatja elénk az eredményt tartalmazó borítékot Bence.

Én kapom a lehetőséget a válasz felfedésére. Felnyitom, és nagy fekete betűkkel áll előttem az eredmény.

Sziasztook! :) Mit gondoltok, mi lehet az eredmény? Várom a tippeket kommentben. További szép napot mindenkinek, és élvezzétek a nyáriszünetet amíg még tart! ;) sticthen-nek pedig köszönöm a segítséget a rész befejezéséhez, ilysm!❤